Séra András*
AZ ÖREG PÁSZTOR
Az öreg olasz pásztor nem vágyott már sokra. Lassan vége a nyárnak, és az Alpok meredek kaszálóján várja még a munka. Be kell gyűjteni a szénát télre. Úgy, ahogy mindig is tette.
Az évek elmorzsolták az ambíciókat, az öreg pásztor nem vágyott már sokra. Csendesen szemlélte csupán a hegyet, a békésen legelésző teheneket, és örült annak, ha az időjárás kegyes. Örült annak, ha a hegy nyugodt, a legelő dús, és valamelyik tehene egy kis borjút ellett.
Délutánra nem hagyott már sok munkát. Azt mondta, az a szemlélődés ideje. Nézte a kaszálót, a békésen kérődző teheneket, és ahogy lejjebb ment a nap, tekintetét a hegy csúcsára emelte. Azt figyelte. Odaszegezte tekintetét, ahol a hegycsúcs találkozott az éggel. Ilyenkor becsukta a szemét és nagyot sóhajtott. Az évek elmorzsolták az ambíciókat, és az öreg pásztor nem vágyott már sokra. Csendesen szemlélte csupán a szénabálát, a békésen alvó teheneket, és a hegyet.
Szieszta előtt
tál spagetti és kávé
hosszú nyáresték
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”
