A német sajtó számos jelentős orgánuma nekrológgal emlékezett meg a hét végén Konrád Györgyről.
A Süddeutsche Zeitung című lap idézett Frank-Walter Steinmeier német államfő részvéttáviratából, amely szerint a pénteken elhunyt Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus „nagy szolgálatot tett nekünk, németeknek” azzal, hogy bátran kiállt hazája demokratizálódása mellett és fellépett az európai megosztottság békés feloldásáért.
A német szövetségi elnök az elhunyt özvegyének küldött táviratában hozzátette, hogy Konrád György túlélte a holokausztot és megszenvedte a kommunista diktatúrát hazájában, és így
„egészen különleges módon volt szemtanúja az évszázadnak, amelyben oly rettenetes tapasztalatokat szereztek az emberek”.
A Süddeutsche Zeitung nekrológjában a többi között arról is írt, hogy Konrád György a rendszerváltás után is betöltötte a közösségért felelősséget vállaló polgár és „erkölcsi tekintély” szerepét, mindig felemelte szavát, amikor úgy érezte, hogy veszélybe kerültek az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok.
Konrád György „mintaértelmiségi” volt, és régóta „összeurópai tekintélyként” tartották számon – írta a liberális müncheni lap, idézve Karl-Markus Gauss német esszéista egyik írását, amelyben a szerző félig tréfásan megjegyezte, hogy Konrád alkalmas lenne az „Európai Egyesült Államok” elnöki tisztségére, ha volna ilyen intézmény.
A konzervatív Die Welt az elhunyt pályafutását összefoglalva kiemelte, hogy egy ilyen életrajz az előző évszázad közepén „szürreális utópiáként” hatott volna, mert Konrád Györgynek gyermekkorában és ifjúkorában
„nem a hosszú és teljes élet volt elrendelve, hanem – mint milliónyi sorstársának – az auschwitzi gázkamrák”.
Azonban Konrád György „minden valószínűségre rácáfolva” szabadságban öregedethetett meg, és – a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnökeként – vezetője lett egy német akadémiának, amelynek székhelye a zsidódeportálások fő szervezője, Adolf Eichmann egykori irodájától nem messze fekszik – írta a Die Welt.
Egyebek mellett hozzátették: Konrád György mindig is ellenezte, hogy holokauszt-túlélőnek nevezzék, mert nem akarta, hogy a tettesek szemszögéből jellemezzék. Kifejtették azt is, hogy időskori munkássága kevésbé „kontúros”, viszont ebben a korszakában „liberális politikai kommentátorként” tevékenykedett, és olyan nézeteket hangoztatott a NATO-ról és a háborúról, az EU-ról és Magyarországról, amelyek „nem tették boldoggá sem Orbán Viktort, sem Konrád nyugati rajongóit”.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte, hogy Konrád György „hídépítő volt Kelet és Nyugat között”, és míg a kommunista rendszerben a belső emigrációt választotta, a rendszerváltás után „világszerte befolyásos értelmiségivé vált”, akinek különösen Németországban volt tekintélye.
Kifejtették: mostanság távoznak az élők sorából az utolsó, évszázados jelentőségű személyiségek, akik a huszadik század borzalmaiból okulva
„kiálltak a népek megbékéléséért”, és nem hittek „hamis eszményekben, amelyekkel a bukott ideológiák kecsegtettek”.
Magyarország különösen sok ilyen személyiséget adott a világnak, köztük Kertész Imrét, Heller Ágnest, Esterházy Pétert és a most elhunyt Konrád Györgyöt – írták.
A többi között hozzátették, hogy Konrád György élete utolsó évtizedében súlyos betegsége ellenére továbbra is publikált esszéket és szerepelt a nyilvánosság előtt, aminek révén a közéleti értelmiségi „mintapéldája” lett.
