Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
LENGYEL PÉTER 80 ÉVES
Lengyel Péter, a Mellékszereplők, a Cseréptörés, a Macskakő írója szeptember 4-én lesz nyolcvan éves. Az ÉS-ben Bán Zsófia és Visy Beatrix köszönti.
Bán Zsófia: Közelítő beszéd
„Hiátus a jelenlétben, az időben, az életműben. Hiátus, ami egyben súlyos jelenlét, mondhatnám: hiány. Ott van, de mégsincs. Valami/Valaki, aki Hiányzik, így. Akár a hangsúlyos kihagyások, ellipszisek a takarékosan, fegyelmezetten lecsupált mondataiban. Egy, az állandó jelenlét bűvöletében, sőt, hisztériájában élő korban állandó hiányzónak lenni. Kérdés: igazolt vagy igazolatlan? Mert nem azt mondta, hogy nem ír többet – ilyen bombasztikus, szenzációhajhász kijelentés amúgy is távol állna tőle –, csak nem látjuk. De ugyan mit látunk mi, ha egyszer a csillagok sincsenek már ott, ahol vannak?”
Visy Beatrix: Meminisse necesse est
„Jut eszembe, Búcsú… Az utolsó Lengyel Péter könyv 1993-ból. A teljes apai örökség, Merényi Endre fényképeinek közreadása egy ötvenes éveket és a gyerekkort idéző elbeszélés társaságában. Azóta várunk. Türelemmel; olykor türelmetlenül. Mit keres (Ricercare, emlékszel?) még a szerző, mi lehet az, ami rendezésre, szavakra, mondatokra, zárt – vagy nyitott – formára vár? Mi olvasók szintén várunk, hisz, mint tudni és remélni lehet, az írói műhelyben folyik a munka. Egymásnak szegezzük a kérdést, mint egykor Madaras a Mellékszereplőkben: „Erikkel mi van, nem tudod?” És a válasz is hasonló: „Amikor utoljára hallottam róla…”
INTERJÚ
„Megpróbálok ismeretlen tereket belakni” – Balázs Imre Józseffel beszélget Demény Péter.
Költő, egyetemi docens, irodalomtörténész, fordító, a Korunk szerkesztője. Székelyudvarhelyen született 1976-ban, és 1998-ban végzett a kolozsvári egyetem bölcsészkarának magyar-angol szakán, ma is ebben a városban él. Öt „felnőtt” és öt gyermekverseskötete, öt tanulmánykötete jelent meg, egy monográfiája Hervay Gizelláról, és egy könyve a „tízmondatosokból”, melyek a mai kritika lehetőségét teremtik meg. Idézetkvíz című Facebook-sorozata klasszikus magyar verseket és slágereket ír át a mássalhangzók kicserélésével, fergeteges humorral. Az avantgárd kutatója, melynek nemzetközi útjait éppúgy ismeri, mint magyar tereit.
FEUILLETON
Takács Dániel Richard David Precht – egy közéleti filozófus címmel írt esszét.
„Tavaly áprilisban jelent meg Richard David Precht filozófus, esszéista, újságíró és médiaértelmiségi legújabb könyve Jäger, Hirten, Kritiker: Eine Utopie für die digitale Gesellschaft vagyis Vadász, pásztor, kritikus: utópia a digitális társadalom számára címmel. A könyv a napjainkban szemünk előtt lezajló digitális forradalom társadalmi következményeit igyekszik feltárni. Emellett a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését szorgalmazó felhívásnak is tekinthető.
A könyv címe egy sokszor idézett Marx‒Engels szövegre utal, nevezetesen a Német ideológia azon szakaszára, ahol a munkamegosztás felszámolásának fontosságáról esik szó. Ennek hiányában ugyanis lehetetlen, hogy az ember meghaladja elidegenedett állapotát, amit jelentős részben a társadalmi rendszer által rákényszerített munka okoz. Az ideális társadalmi rendszer, a kommunizmus, elvileg lehetővé tenné az egyénnek, hogy „ma ezt, holnap azt tegyem, reggel vadásszam, délután halásszam, este állattenyésztéssel foglalkozzam, ebéd után kritikus legyek, ahogy éppen kedvem tartja – anélkül, hogy valaha vadásszá, halásszá, pásztorrá vagy kritikusság válnék.” Marx és Engels utópiáján ma általában mosolyogni szokás, már csak a huszadik századi kommunista diktatúrák ismeretében is.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Az alma és a fája című kritikája Makovecz Benjamin Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről című könyvéről szól.
„Makovecz Benjamint ismeretlenül is mindig nagy becsben tartottam, akár grafikusként, könyvillusztrátorként, akár műfordítóként, Arthur Koestler vagy természettudományos-ismeretterjesztő könyvek magyar megszólaltatójaként, akár a legutóbbi években fényképészként (a Fortepan gyűjteményében a nyolcvanas évek második felének azóta nagyrészt tovatűnt budapesti gyönyörűségei láthatók többezres nagyságrendben az ő kameráján keresztül) találkoztam vele. Apjához hasonló világnézeti proklamációiról vagy politikai megnyilvánulásairól sosem értesültem, tevékenysége érdekesen sokoldalú és vonzó volt. A mostani könyv esetében nekem végső soron ez az ellentét jelentette azt a bizonyos szikrát: nézzük meg az almát, nézzük meg még egyszer a fáját, lássuk, milyen messze vagy milyen közel vannak egymástól.”
KÖNYV
Szilágyi Zsófia Vaságyakról című kritikája Tamás Dénes Az élő ház című regényéről.
„Nem elegáns a fülszöveggel kötözködni, pontosan tudom, mi a célja ennek a pár mondatnak: rávenni a könyvet keresgélőt arra, hogy adjon esélyt egy számára feltehetőleg ismeretlen szerző első regényének, amelynek sem a címe, sem az egyébként gyönyörű, Hrapka Tibor tervezte borítója nem utal az iskolai tematikára. (Bár az 1975-ben Sepsiszentgyörgyön született Tamás Dénesnek megjelent már egy esszé- és egy novelláskötete erdélyi kiadóknál, ezeket a magyarországi olvasók közül aligha olvasták tömegek.) Mégis, ha önmagam valamiféle alakmását kerestem volna Az élő ház szereplői között, nem jártam volna sikerrel, egyszerűen azért nem, mert ez a regény, hiába vannak ott benne a vágy tárgyaiként a lányok, vagy inkább a lánytestek, akik (amelyek) az érettségi találkozón egykori önmaguk megcsúnyult, megvastagodott, eltorzult másaként bukkannak fel, valójában egy fiúkollégium, vagy, ahogy olvashatjuk, „bentlakás” regénye. És mint ilyen számomra sokkal közelebb volt az előfelvételis katonák viszontagságairól szóló regényekhez, mint a középiskolában játszódókhoz. Az iskola itt vánszorgó, félálomban elviselt órák sorozata, amelyek után vissza lehet menekülni a 24 fős fiúszobába, ahonnan szintén menekülni kell, leginkább az álomba, a rockzenébe, péntekenként pedig az átmenetileg mindent feledtető részegségbe.”
VERS
A versrovatban Gerevich András, Nagy Hajnal Csilla és Szőcs Margit versei olvashatók. Kedvhozóként ezen a helyen Gerevich András versét idézzük:
CSAPZOTT FÖLD
A teste frissen ázott föld, fekete humusz.
A kezem az izgalomtól izgága,
szimatol és matat, éhes mormota.
A nyelvem kerge, ízekre vágyik.
Felhők kövér testéből szakad az eső,
megtisztít a keserű verejtéktől.
Bepiszkol, amikor hozzám simul,
félénk, mint a suta őz, pislog, remeg
az ajka, ahogy mosolyogni próbál.
Csókja csapong a számban, cuppog,
érintése vad és nyirkos, mint a gaz,
remegő mellbimbója a mellemhez ér,
a tekintete szikrázik, éget, tüzel,
ahogy izzadó húsunk egybeolvad,
mint kánikulában a kerti asztalon
felejtett csokoládé, szétcsorog
mellkasomon forró bőre, az égen
szétfolyik a hajnal halványsága,
a korai csicsergésben az álmod
szétspriccel, beárad a zsenge fény,
a meleg játszik a hideggel, kis cinkék,
nyelvét mélyen füled odújába dugja.
PRÓZA
Balássy Fanni, Burns Katalin, Erdei L. Tamás és Péter János szépprózája olvasható a héten.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Szív Ernő Csipkebogyó című írásából:
„Minden hónapban egyszer ott volt. Csak ült a látogató helyiségben, általában negyedórát, meghallgatta Péntek bácsit, aki beszámolt erről-arról, néha kérdezett is, hallották könyörögni is, esedezni, de az asszony nem válaszolt. Akkor sem szólt hozzá, amikor Péntek bácsi öt és fél év után szabad lett, és hazajött. Hazajöhetett. Visszaköltözött, mintha el se ment volna. Egy ágyban aludtak, ugyanabban a lavórban mosták magukat, ezt például magam láttam, amikor egyszer egy keményebb influenza miatt kiszálltam Péntek bácsihoz. Az öreg nyilván azért jött ki, hogy meghaljon, az influenza, a szíve, belei, sok baja lett volt egyszerre. Meg is halt hamar, fél év se maradt neki az új, szabad életre.
Kint voltunk a temetésen Jenei igazgatóval. Így aztán láthattuk, hogy Péntek néni egy zacskót vesz elő a szertartás végén, és mielőtt a sírásók hozzákezdtek volna, csipkebogyót szórt a gödörbe. Kopogtak a bogyók a koporsófödélen, és igazán, mintha beszéltek volna a halott emberhez.”
FILM
Báron György Orson Welles filmjéről, A szél másik oldaláról írt.
„Nem csak Tarantino iratkozhat be a Mesterhez tanulni, hanem minden mai filmkészítő. Mert A szél másik oldala frissebb, eredetibb és modernebb (ha ennek a szónak maradt még értelme), mint bármelyik mostani mozgókép. Legföljebb azokhoz hasonlítható, akiket Welles megidéz: Godard-hoz, Antonionihoz, Bertoluccihoz. S az írókhoz: Orson Welles kedves Shakespeare-jéhez, akinek oly sok darabját megfilmesítette, s Hemingwayhez, akihez hősét, a John Huston játszotta veterán filmrendezőt hasonlította.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
