Séra András*:
A parkban
Az elnöknek buknia kell! – és a fiú már nyújtotta is az aprópénzt az újságosnak, aki átadta a friss napilapot, majd a park felé folytatták sétájukat. A lány vékonyka lábával aprókat lépett és a fákat szemlélte. Szép idő volt, nem volt már szükség kabátra.
Azt írják, kezdődik a sztrájk a gyárban! Mire vártak eddig?! – háborgott a fiú hangosan a gazdasági rovat hírein. A lány csendben a napfény felé fordította az arcát. Sétájukat az újság ropogós lapjainak hajtogatásával a világ hírei kísérték. És azok kommentálása. A lány egyszer csak megérintette társa vállát, megálltak egy hatalmas lomb alatt, és egy mosoly kíséretében tekintetével felfelé mutatott.
épp hallani a
szirmot a cseresznyefán.
Vagy tán egy madár?
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”
