Beke Mari: Az őskortól Leonardóig / 77 játék a művészettörténet világából – Corvina Kiadó, 2019 – 224 oldal, nagyalakú, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-1365-86-3
Tényleg nincsen semmi bajom a virtuális valósággal. Még akkor sincs, ha az a test, a kéz tétlenségével jár. Nincs vele bajom, amíg a helyén kezeljük, és fontosságát el nem tagadva, hasznosságát elismerve tudjuk a nem-virtuális világot kezelni. Sajnos ez ma nem is annyira kézenfekvő.
- Mégis Leonardo festette a pucér Mona Lisát – mondja a restaurátor
- Leonardo da Vinci keze munkáját fedezték fel egy festményen
- 30 ezer éves barlangrajzokat találtak az Isztrián
- Barlangrajzokat találtak a föld alatt Békés megyében
Az alkotás, a kézzel alkotás megtapasztalásának, az ebből fakadó örömnek fontos mérföldkőnek kell lennie egy gyerek életében. S ez bizony kényszerrel nem megy: szükség van arra, hogy a gyerekeket olyan benyomások érjék, melyek inspirációt adnak, és tovább vezetnek. Még csak nem is az a cél – messze nem! – hogy mindenki kézműves legyen! Inkább az, hogy tanuljon, tapasztaljon, s olyan ingerek által fejlődjön, melyek „erősítik a kéz és az agy közötti kapcsolatot”.
Kéz és agy között
hihetetlenül és átláthatatlanul sok izgalmas dolog zajlik, ráadásul a folyamat nem is egyirányú, hiszen az agy által irányított kéz tanítja az agyat. S nem csak arra, hogy hol kell átfűzni, megfogni, összenyomni, levágni, elsimítani, összeilleszteni, szétválasztani.
A kézműveskedés által tanítható és tanulható majdnem minden.
Például Beke Mari könyve, Az őskortól Leonardóig című kötet kapcsán művészettörténet kerül a középpontba. Az előző kötet, a 77 magyar népi játék a népi kultúrát hozta közelebb a mai fiatalokhoz, s játékos módszereivel az egészséges – és nem idealizált, nem ideologikus – identitásképzéshez járult hozzá. pontosabban: ahhoz is. A mostani kötet ennél is bővebb halmazból merít, hiszen a művészettörténetet a „kezdetektől a reneszánszig” dolgozza fel, kezeli. S teszi ezt úgy, hogy a gyermekek számára befogadható legyen.
„Ahogy minden korban minden művészi alkotás valakinek a szubjektumán keresztül jön létre, egyéni kézjeggyel, úgy a gyerekek által létrehozott mű is szubjektív, és manuálisan egyedi. Még ha egy eredeti mű másolásából indulunk is ki, minden egyes tárgy más és más, egyéni kifejezéstartalmat hordoz, ráadásul másik kultúrába ágyazódik. Éppen ezért az adott témát bármelyik korosztály elkészítheti. Ennélfogva még változatosabbak lesznek a tárgy- és képalkotási folyamatok, hiszen az mindig az életkori sajátosságok kifejeződése szerint történik. A részletes technikai leírások segítenek eligazodni, hogy mindenki eldönthesse, melyiket milyen korosztállyal, milyen várható eredménnyel kivitelezheti eredményesen, mit várhat a kifejezéstől, a megvalósítástól.”
A sikerélmény megszerzéséhez nem kell tehetségesnek lenni, sőt igazában arra sincs szükség, hogy a gyereknek speciális irányultsága vagy érdeklődése legyen. Az általános és normális kíváncsiság és nyitottság a világra éppen elég. Meg persze szükség van a felnőttekre is.
Nyitott, odafigyelő felnőttek nélkül
ez sem megy. És tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy az a felnőtt a szülő – vagy szülői odafigyelés hiányában/mellett – a pedagógus. A lényeg hogy legyen valaki, aki képes a gyereket rávezetni arra, hogy alkotni öröm, s az alkotás közben megszerezhető tudás valódi érték.
A barlangrajztól induló alkotási folyamat során talán még az emberi kultúra kibontakozása is átélhető, megérezhető. A különböző technikák – a rajzolástól az agyagozáson át a modellépítésig – mind-mind lehetnek örömöt okozó tevékenységek. S éppen mert koncepció van mögöttük, ez a könyv messze túlmutat a hagyományos rajz- és technikaórákon.
