Előkerült az „igazi Hófehérkeként” emlegetett Maria Sophia von Erthal bárónő rég elveszett síremléke, amelyet a dél-németországi bambergi egyházmegyei múzeumban állítottak ki.
Az észak-bajorországi Lohr am Main közelében lévő Tauberbischofsheim egyik várában felnőtt és 1796-ban meghalt Sophiáról úgy tartják, hogy a Grimm-testvérek róla mintázták Hófehérke alakját.
Holger Kempkens, a múzeum igazgatója szerint a lány élete jól ismert történet volt a 19. század elején. A Grimm-testvérek hosszú ideig éltek a Lohr am Maintől mindössze 50 kilométerre lévő Hanau közelében és előszeretettel dolgozták fel azokat a történeteket, amelyeket a környezetükben élő emberektől hallottak.
Jacob és Wilhelm Grimm Hófehérkéje 1812-ben jelent meg és Walt Disney 1937-es rajzfilmjével vált világhírűvé, noha több másik feldolgozás is született.
„Vannak arra utaló jelek, noha ezeket nem tudjuk alátámasztani, hogy Sophiáról mintázták Hófehérke karakterét. Ha ma filmet készítenek egy történelmi személyről, akkor abban kitalált elemek is helyet kapnak. Én úgy vélem, hogy ebben az esetben is megvolt a történelmi alap, amelyet fikcióval egészítettek ki”
– jegyezte meg Kempkens.
Az 1980-as években egy lohri történész, Karlheinz Bartels számba vette Sophia életének és a Grimm-testvérek meséjének hasonlóságait.
Sophia édesapja, Philipp Christoph von Erthal nemesember volt, aki újraházasodott első felesége halála után. A lány mostohaanyja híres volt zsarnoki természetéről és arról, hogy saját gyermekeit részesített előnyben.
Lohr az üvegáru és tükörgyártás egyik központja volt. Sophia apjának tulajdonában volt a tükörgyár, és az egyik helyi múzeum ma is büszkén őriz egy Amour propre (önszeretet) feliratú tükröt. A mesében szerepel egy félelmetes erdő, a Lohr szomszédságában lévő sötét rengeteg hajdanán rablóktól és veszélyes vadállatoktól hemzsegett.
Hófehérke a mesében hét dombon át menekül, mire elér a bányában dolgozó törpék lakhelyére; Lohr határában van egy használaton kívüli bánya, amelyhez hét dombon át lehet eljutni. A bányában egykor dolgoztak törpék és/vagy gyerekek, akik csuklyát viselve védekeztek a lehulló kövek ellen.
A Grimm-testvérek meséjének bizonyos részeit, például az üvegkoporsót, a mérgezett almát és a herceget nem Sophia inspirálta. A bárónő életének nem volt kifejezetten boldog a vége: fiatalon megvakult, sosem ment férjhez és 71 évesen egy kolostorban halt meg.
Kempkens szerint a sötétszürke márványból készült, ovális sírkő feliratát, amely a kereszténység nemes szívű hősnőjeként említi Sophiát, krétaréteg borította, amelyet gondosan eltávolítottak. A sírkő történelmi jelentőséggel is bír, mivel akkoriban a nőknek csak ritkán készítettek saját sírkövet.
Sophia síremlékét eredetileg Bamberg egy régi templomában őrizték, amelyet azonban elbontottak. A mindössze néhány apró fehér csillaggal díszített sírkövet ezután egy kórházban állították ki, amelyet Sophia egyik bátyja alapított. Amikor az 1970-es években egy új klinikát nyitottak azon a helyen, a sírkövet eltávolították és egy helyi családhoz került, majd nyoma veszett. A közelmúltban került csak elő egy bambergi házból, amelynek új tulajdonosa, aki örökölte az ingatlant, utána nézett a sírkőnek az interneten és amikor rájött annak jelentőségére, a múzeumnak adományozta.
