Épp a vízóra felé ballagtam, aminek a tetején hatalmas kő hevert, hogy ne tudja fölnyitni senki. A kövön egy gyík napozott napszemüvegben és könyvet olvasott.
– Hát te, mit csinálsz itt? – kérdeztem.
– Nem látod? Olvasok – válaszolta.
– És mit olvasol?
– John Lennon életrajzát – vágta rá a gyík.
– Na, ne nézzél már teljesen hülyének! Mit érdekel az téged?
– Lennon és apám jól ismerték egymást. Hátha írnak róla is valamit.
– Na, hagyd abba a marháskodást! És húzz arrébb a kőről, mert föl kell nyitnom a vízórát.
– A farkam szakadjon le, ha nem így van! – mondta a gyík.
– Mondom, hogy hazudsz! Neked kinő a farkad, ha leszakad.
– Na, jó, hazudtam. Yoko Onót ismerte az apám.
– Ha nem mész innen, a kővel együtt raklak arrébb.
Erre a gyík hóna alá csapta a könyvet, és sértődötten befutott a repkény mögé.
Még hogy ismerte! – morfondíroztam magamban, és fölnyitottam a vízóraakna tetejét. És nem fogjátok elhinni, mit találtam benne! Vizet. Rengeteg vizet. És a vízen ott vitorlázott az ABBA együttes.
