Kálmán Olga: Szeretemország / Beszélgetőkönyv Márki-Zay Péterrel – Athenaeum Kiadó, 2019 – 216 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-2939-25-4
Szeretemország nem az az ország, amit a belénk nevelt hazaszeretet miatt szeretünk, de „amúgy” a benne tapasztalható jelenségeket mélyen elítéljük, az itt zajló folyamatoktól pedig heves görcsbe rándul a gyomrunk. Szeretemország nem az az ország, amit mi szeretünk egyoldalúan. Szeretemország viszontszeret.
Nincs ennél aktuálisabb könyv, főleg most,
az Európa Parlament tagjainak megválasztása után, Kálmán Olga félsikerű politikai szereppróbálását követően, az őszi önkormányzati választások előtt. Nincs – nem nagyon lehet! – ennél izgalmasabb könyv, amikor már nem halogatható tovább, hogy nagy tömegek tegyenek fel maguknak kérdéseket az ország jövője kapcsán. Húsbavágó, hogy véget érjen a propaganda által irányított sodródás. Életbevágó, hogy szerethetővé tegyük ezt a jobb sorsra érdemes országot.
El kell kezdeni gondolkodni, együtt gondolkodni!
És ehhez szükség van olyan figurákra, akinek a véleményére érdemes odafigyelni. Odafigyelni úgy, hogy egyetérteni nem muszáj, mert lehet vitatkozni, érveket sorolni és ütköztetni… lehet, szabad, sőt kell tisztázni, hogy merre tartunk/tarsunk.
Márki-Zay Péter az elmúlt időben bebizonyította, hogy nyilvános működése nem csak jó példa, hanem követendő – sőt: követhető – példa is, azok számára, akik változ(tat)ni akarnak a jelenlegi nemszeretem helyzeteken. Márki-Zay azért is jó példa, mert – bármilyen meglepő is legyen – nem politikus. Ambícióit nem lehet – nagyon nehéz – a politikai karrierépítés felől magyarázni, s ha – nem cinikus módon – érteni akarjuk azt, amit tesz, akkor elő kell rántanunk a
TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS
fogalmát, hiszen ez, ha nem politikai jelszó, akkor az egyetlen mód arra, hogy emberként forduljunk egymás felé egy olyan világban, ahol gyakran úgy tűnik, hogy ember embernek farka se. Minden pátosz nélkül állíthatom, hogy ez az ember megérdemli a figyelmünket, s ebből pedig az is következik, hogy mi, olvasók megérdemeljük, hogy összefogott formában választ kapjunk a kérdéseinkre. (A kérdéseink egy részére.) Egészen komolyan gondolom, hogy – bár a kiadót nyilván meg fogják vádolni politizálással azok, akiknek fájni fog ez a könyv – az Athenaeum Kiadó nagyon jól tette, hogy összehozta ezt a kötetet. Fájdalmasan siralmas, hogy ehhez ma bátorság is kell. Azt gyanítom, hogy a jogos fogyasztói igények mellett, és azokon túl, a kiadó részéről is kézenfekvő magyarázat a
TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS.
Persze, fel kell tenni a kérdést: mi, a társadalom tagjai, az egyes emberek, mit vagyunk hajlandók megtenni azért, hogy egy szerethetőbb országban élhessünk? A válasz egyáltalán nem kézenfekvő, sőt a válasz – a bölcsek köve – egyáltalán nem biztos, hogy Márki-Zay Péter kezében van. Ahhoz, hogy az ő példájának tanulságait levonhassuk a magunk számára, nincs szükség arra, hogy vele azonos értékrendet valljunk magunkénak. Nincs szükség arra, sem, hogy céljaink mindenben egybeessenek. Az a lényeg, hogy felismerjük, pont annyira múlnak a dolgok rajtunk, mint rajta, s pont annyira kötelességünk kiérlelni a saját válaszainkat, mint amennyire ezt megtette Márki-Zay Péter. Oly sok mindennek szembe kell nézni, olyan sok dolgok kellene tisztázni, annyi minden van, amit magunk mögött kellene hagyni, hogy elsőre mindez megoldhatatlannak tűnik: bele sem kezdenénk.
De mi van, ha mégis? Mi veszíthetünk?
… és mit nyerhetünk?
