+ Film

Be akartam mutatni a gyerekeknek egy olyan világot, ami tele van varázslattal – Interjú Lorenzo Mattotti rendezővel

Nálunk először a hétvégén megrendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon mutatták be a Medvevilág Szicíliában című olasz-francia animációs filmet, melyen a Kecskeméti Animációs Stúdió is dolgozott. A fesztivál vendége volt Lorenzo Mattotti, az alkotás rendezője, akivel a film vetítése után beszélgettünk.

fotó: Constance Gennari

Télen kerül a magyar mozikba a Medvevilág Szicíliában című egész estés animációs film a Mozinet forgalmazásában. Az olasz rendező, Lorenzo Mattotti alkotását először a cannes-i filmfesztiválon mutatták be, június 21-én és 22-én pedig a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon is levetítették. A film Dino Buzzati azonos című, nagy sikerű gyerekkönyvének adaptációja. A produkcióban a Kecskeméti Animációs Stúdió munkatársai is részt vettek, akárcsak a 2016-ban bemutatott A vörös teknős című Oscar-díjra jelölt francia-japán animációs film esetében.

A mesebeli Szicíliában játszódó történetben Leander, a medvék királya levezeti a népét a hegyekből, hogy élelemhez jussanak és megtalálják régen elvesztett fiát, Tónit. Az emberek világával megismerkedő medvék viszont egyre több emberi szokást vesznek át, a városokban élve veszélybe kerül a medvelélek.

A Párizsban élő Lorenzo Mattotti képregényrajzolóként, illusztrátorként és rendezőként is ismert: rajzai olyan lapokban jelentek meg, mint a The New Yorker, a Le Monde vagy a Das Magazin, emellett közel 40 kiállítása nyílt Európában és az Egyesült Államokban, emellett ő rendezte a Fél(ek) a sötétben (Fear(s) of the Dark) című animációs film egyik szegmensét. A 65 éves művész a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál vendége volt, ahol a Medvevilág Szicíliában vetítése után beszélgettünk vele.

– Eredetileg építésznek tanult. Mikor jött, rá, hogy inkább képregényeket szeretne rajzolni?

Mindig is képregényeket akartam rajzolni, de mivel nem sikerült bejutnom képzőművészeti iskolába, maradt az építészet. A választásban az volt a legfontosabb szempont, hogy Velencében maradhassak.

– Miért ragaszkodott ennyire a városhoz?

Velence varázslatos, különleges hely. Nem akartam elszakadni onnan. Művészként is erősen hatott rám. Megtanított látni, megfigyelni, észrevenni és befogadni a szépséget.

– Volt olyan, amit építész szakos hallgatóként tanult, és illusztrátorként, képregény-rajzolóként tudott hasznosítani?

Rengeteg hasznát vettem. Sokat adott, amit ott tanultam. Az építészet megmutatta, hogyan rendezzem el magam körül a teret és hogyan használjam fel. Megtanultam, hogyan épül fel a világ, ami körülvesz minket.

– Érezte valaha is hátrányát, hogy nem képzőművészként végzett?

Egy időben kisebbségi komplexusom volt emiatt. Nem volt senki, aki megtanította volna a különböző rajzolási technikákat vagy bármit, amit egy művészeti iskolában elsajátíthat az ember. Mindent magamtól tanultam meg, viszont lehet, hogy hasznomra vált, és ennek köszönhetően találtam meg saját, egyedi stílusomat.

– Egy interjúban azt mondta, már fiatalon nagy hatással voltak önre Dino Buzzati könyvei. Mi fogta meg bennük?

Buzzati egyszerre volt festő, író, újságíró. Az ragadott meg műveiben, ahogyan tálalta a történeteit, ahogy bemutatta a rejtélyeket, misztériumokat. Az egyik legnagyobb zsenialitása, hogy képes volt eposzt alkotni történetei köré, mintha azok egy legendából származnának.

– Buzzati művei közül miért pont a Medvevilág Szicíliában című könyvet filmesítette meg?

Főleg azért, mert gyerekeknek szól. Nagyon megragadott a könyv. Tele van varázslattal, misztikummal, a történetet pedig remekül elő lehet adni gyerekeknek. Megkérdeztem magamtól, miért nem készített belőle még senki rajzfilmet.

Medvevilág Szicíliában

– Sok olyan animációs filmet látni a moziban, melyek bár elsősorban gyerekeknek szólnak, eközben van egy másik rétegük, üzenetük is, mellyel a felnőtteket célozzák meg. A Medvevilág Szicíliában mennyire akar a felnőttekhez szólni?

Be kell valljam, amikor a filmen dolgoztam, nem sokat gondoltam a felnőttekre. Be akartam mutatni a gyerekeknek egy olyan világot, ami tele van varázslattal, szerettem volna megmozgatni a képzeletüket.

– A filmben közreműködtek a Kecskeméti Animációs Filmstúdió munkatársai is. Miért rájuk esett a választása?

A producereim ismerik a kecskeméti rajzfilmeseket. Ők dolgoztak A vörös teknősön is, óriási szaktudással rendelkeznek. Már a munkálatok elején felkerestük őket, és szinte minden munkafolyamatban részt vettek, többek között a színezésben és az árnyékolásban is. Elképesztően profin dolgoztak. Ezúton is nagyon köszönöm a segítségüket, mindig hálás leszek nekik.

– Mi volt a legnagyobb tanulság a film elkészítése során?

Megtanultam, hogyan dolgozzak csapatban. Már képes vagyok a film minden egyes részére odafigyelni. Megtanultam vitázni, érvelni, ha valakit meg akarok győzni. Megtanultam felhasználni mindenki tehetségét, hogy a lehető legtöbbet nyújthassák, így jöhetett létre ez a produkció is.

– A mai gyerekeket sokkal több vizuális inger éri, mint a 20-30 évvel ezelőtti generációt, így talán nehezebb is felkelteni az érdeklődésüket egy animációs filmmel, mint korábban.

Rengeteg az egyedi stílussal rendelkező alkotó. Nekem megvan a bátorságom, hogy én is a saját stílusomat kövessem. Szerintem még a mostaninál is jóval több vizuális inger kell, hogy érje a gyerekeket, hogy minél gazdagabb legyen a képzelőerejük.

– Mit gondol, mi lehet az animációs filmek jövője?

Bár a filmkészítők stílusukat tekintve próbálnak minél inkább különbözni egymástól, attól tartok, hogy előbb vagy utóbb minden film ugyanolyan lesz és elveszik belőlük a fantázia. Örülnék, ha az európai filmvilágban az alkotók a saját stílusukat próbálnák követni, és vizuálisan minél gazdagabb filmeket készítenének, ezáltal minél több élménnyel gazdagodnának a nézők.

– Rendezett animációs filmet, rajzolt képregényeket, festett, készített illusztrációkat. Ezek közül melyikben leli örömét leginkább?

Nehéz kérdés. A Medvevilág Szicíliában elkészítése fontos, tanulságos projekt volt számomra, egyrészt azért, mert sokakhoz eljuthat a film, másrészt óriási örömömet lelem a rajzolásban. Amikor belépek a stúdiómba, a saját belső világomat rajzolhatom meg. A két világ teljesen más, de a rajzolás szeretete mindkettőben tetten érhető.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top