+ Képzőművészet

Álmokból szőtt takarók és fénytámadás a Vajda Múzeumban

Nagy Barbara: A takaró című installációja és Halász Péter Tamás: Tripod kiállítása is a Vajda Múzeumban látható a szentendrei Art Capital képzőművészeti fesztiválon. A két kiállítás tárlatvezetésén jártunk.

fotó: Deim Balázs

A szentendrei Vajda Múzeumban három kiállítás látható a májusban indult Art Capital képzőművészeti fesztiválon. A cseh Lukáš Musil: Szellemek kiállítása az épület felső szintjén, Nagy Barbara: A takaró című installációja a múzeum kertjében, Halász Péter Tamás: Tripod tárlata pedig az alsó szinten kapott helyet. A két magyar művész június 15-én tartott tárlatvezetést.

Nagy Barbara Szentendrén született, jelenleg is a Régi Művésztelepen alkot, műveiből Bécsben, Budapesten és Szentendrén rendeztek önálló tárlatot.

A takarót – az Art Capital idei témájához kapcsolódva – az álom témaköre ihlette meg. A helyspecifikus installáció hat egymással összekötött ágyból áll, melyeket színes fonalból készült takarók fednek. A sűrű fűben heverő ágyak egyfajta melankolikus hangulatot árasztanak a Vajda Múzeum kertjében.  A párnákon, amik leginkább sírkövekre hasonlítanak, az elmúlásra utaló feliratok olvashatók. Nagy Barbara installációja az álom több rétegét és jelentéssíkját idézi meg, az ágy az álmok terepét szimbolizálja.

Nagy Barbara: A takaró című installációja a Vajda Múzeum udvarán – fotó: Várkonyi Zsolt

Nagy Barbara nem egy szürreális álomképet igyekezett megmutatni, hanem metafizikus, filozofikus szempontból szerette volna megközelíteni az álom témáját, mely az emberiség egész kultúráját áthatja, mert szerinte:

“Az álom egy közvetítő a fenti és a lenti világ között”

Eleinte furcsa volt számára, hogy színes fonallal kellett dolgoznia, de aztán egyre inkább megszerette. A takarók elkészítésében Bodonyi Emőke művészettörténész és Czakó Margit textiltervező segített neki.

fotó: Várkonyi Zsolt

„Mire véget ér az Art Capiral, a takarók megfakulnak, akárcsak az ember álmai”

– mondta Nagy Barbara. A takarók hossza szándékosan nem egyforma az ágyakon, ez azt szimbolizálja, hogy az álmok, sorsok is különböznek.

Nagy Barbara tárlatvezetése – fotó: Várkonyi Zsolt

A takaró művészettörténeti előképe a német származású Joseph Beuys 1969-es munkája, melyben egy Volkswagen kisbusz mögött sorakoznak fel szánkók. Nagy Barbara az ágyakon található kövekkel a halál közelségét igyekezett érzékeltetni, egyúttal ellentétbe helyezni a puha, meleg takaróval.

A program a Tripod kiállítás tárlatvezetésével folytatódott. Halász Péter Tamás a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett Maurer Dóra tanítványaként 1998-ban. Önálló tárlata volt – többek között – a kolozsvári Protokoll Stúdióban, az Óbudai Társaskör Galériában, a szombathelyi Irokéz Galériában és a budapesti acb Galériában. 2010-ben alkotásai szerepeltek New Yorkban, a VOLTA művészeti vásáron; addigi munkásságát összegző tárlatát 2014-ben a Budapest Galériában rendezték meg. Installációiban gyakran jelennek meg társadalmi, gazdasági, ökológiai problémák. Legújabb kiállításában fontos szerepet kapnak a fényjelenségek, tükröződések, melyeken keresztül az álom és a valóság határát kutatja.

“Legújabb kiállításának címe nem annyira a háromlábú fényképezőgép-állványt idézi, mint inkább azt a hármas struktúrát, amelyben a híres pszichoanalitikus, Jacques Lacan (1901–1981) szerint a szubjektum értelmezhetővé válik: az imaginárius, a szimbolikus és a valós egymásra íródó rendjét.” 

– olvasható a tárlat leírásában.

fotó: Várkonyi Zsolt

A tárlat kurátora, Bodonyi Emőke elmondása szerint, olyan művész munkáit szerették volna kiállítani a Vajda Múzeumban, aki racionális igénnyel nyúl a munkáihoz és fizikai jelenségeken keresztül közelíti meg az álmokat, ezért keresték meg Halász Péter Tamást:

„Ezen a kiállításon minden mindennel összefügg, beleértve a kiállítás címét, grafikáját és az installációk formáját is”

– tette hozzá a kurátor.

fotó: Várkonyi Zsolt

A nap az apa című installáció – mely a Balaton zenekar egyik slágeréről kapna nevét – rendkívül erős fényt bocsát ki, ha közel lépünk hozzá. A jelenséget Halász Péter Tamás el is nevezett fénytámadásnak. A művész sokféle ledes fényforrással kísérletezett. Az volt a célja, hogy az alkotás a látogató számára már-már befogadhatatlan erősségű fényt bocsásson ki, ugyanakkor ne károsítsa a szemet. És hogy mit keres egy agancs az installáción? Halász Péter Tamás agancstrófeák között nőtt fel, nagyapja gyűjtötte őket.

fotó: Várkonyi Zsolt

Egy másik installációban a Google színei köszönnek vissza különböző berendezéseken. Halász Péter Tamás szerint az asztalt egyszerűbb volt 3D-ben megtervezni, mint kiviteleztetni. Az összes CNC lapszabászat visszautasította, végül egy barátja készítette el a bútordarabot. A művész bemutatta interaktív tükörinstallációját is, mely A nap az apa munkájához hasonlóan akkor lép működésbe, amikor közel lépünk hozzá.

A kiállítások szeptember 1-ig látogathatók a Vajda Múzeumban.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top