Az ember genetikai összetétele jelentős mértékben befolyásolja, hogy az illető kutyatulajdonossá válik-e vagy sem – derült ki svéd és brit kutatók tanulmányából.
A Scientific Reports című folyóiratban publikált tanulmány készítői a Svéd Ikerregisztert használva több mint 35 ezer ikerpár genetikai összetételét vizsgálta meg, hogy megnézze, van-e „öröklődő eleme” a kutyatartásnak – írta a Medicalxpress.com.
„Meglepődve tapasztaltuk, hogy egy személy genetikai összetétele a jelek szerint nagy mértékben befolyásolja, hogy az illetőnek van-e kutyája”
– mondta Tove Fall, az Uppsalai Egyetem professzora, aki a tanulmány egyik vezető szerzője volt. Hozzátette: az eredmények hasznos információkkal szolgálhatnak az ember és kutya kapcsolatának jobb megértéséhez a történelmi és modern időkben egyaránt.
Fall szerint noha a kutyák és egyéb háziállatok világszerte megszokott tagjai a háztartásoknak, nagyon keveset tudni arról, hogy milyen hatással vannak az emberek mindennapjaira és egészségére.
„Könnyen lehet, hogy néhány emberben erősebb a született hajlam arra, hogy háziállatról gondoskodjon”
– jegyezte meg a szakember.
A kutyák voltak az első háziasított állatok, legkevesebb 15 ezer éve vannak szoros kapcsolatban az emberrel és úgy tartják róluk, hogy jelentősen hozzájárulnak gazdáik jólétéhez és jó egészségéhez.
„A mostani eredmények azért fontosak, mert azt sugallják, hogy a kutyatartás egészségre gyakorolt jótékony hatása, amelyet néhány tanulmány kimutatott, talán részben a vizsgálatba bevont emberek különböző genetikai összetételével magyarázható”
– mondta Carri Westgarth, a Liverpooli Egyetem munkatársa.
Az ikerpárok tanulmányozásával jól elkülöníthető a környezet és a gének hatása. Mivel az egypetéjű ikrek azonos génkészleten osztoznak, a kétpetéjű ikreknél viszont különböző génváltozatok jelenhetnek meg, ezért annak összehasonlítása, hogy az ikerpárok egy, vagy mindkét tagjának van-e kutyája, megmutathatja, hogy a genetikának van-e szerepe a kutyatartásban.
A mostani tanulmányból kiderült, hogy az egypetéjű ikerpárok esetében a kétpetéjűekhez képest jóval gyakrabban fordul elő, hogy mindkettejüknek van kutyája. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutyatartás hátterében genetikai okok is állnak.
A szakemberek szerint a tanulmányból ugyan nem derül ki pontosan, hogy melyek az érintett gének, de legalább első ízben bizonyítást nyert, hogy a genetika és a környezet nagyjából egyenlő szerepet játszanak abban, hogy valakiből kutyatulajdonos lesz-e.
