Meglepődtek, meghökkentek a szegediek, amikor szorgos díszletépítők egy 15 méter átmérőjű tortát csempésztek a városi promenád, a Kárász utca közepére, pontosabban a Klauzál térre. A közösségi tereken sokan kárhoztatták a városképet megbolygató, hat méter magas születésnapi objektumot. Mi nem foglalnánk állást, inkább megnézzük, mivel van megtöltve.
Háromszáz éve hogy Szeged újra szabad királyi város lett, oltalomlevelet kapott. Ezt hirdeti a tortán látható Szeged 300 felirat is.
De hogy is van ez? – kérdeztük Medgyesi Konstantin történészt, a Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettesét. Hiszen Szeged története ennél sokkal régebbre, egészen az ókorig visszavezethető.
– Valóban, Szeged már a 13. századtól, IV. Béla idejétől városi rangú fontos magyar település. Mátyás alatt az ország egyik legerősebb középkori városa. Ám a török megszállás alatt leépült, kizsigerelték, eljelentéktelenedett. Gyakorlatilag újjá kellett építeni és szervezni.
1719-ben, tehát 300 éve III. Károlytól kapja meg Szeged a fejlődés lehetőségét biztosító szabad királyi városi rangot, ami számos kiváltsággal jár. A Tisza és a Maros összefolyása mindig kiváló lakhelyként szolgált, ám ezt a lakhelyet számtalan alkalommal kellett újjáépíteni. Jött a tatár, majd a török, aztán 1879-ben a nagyárvíz, majd az első világháború pusztítása és Trianon.
Hosszabb távon azonban minden egyes tragédiából – ha tetszik – „jól jöttünk ki”; sokkal erősebb, élhetőbb és modernebb város épült a régi romjain. A szegediség életérzéséhez hozzátartozik az állandó újratervezés lelkülete.
– magyarázza a történész.
A torta mutatványának 3D-s látványvilágát hanghatások kísérik, az óriás vászonra vetített nagyárvizes képek között már-már csónakért kiáltunk. Míg a Klauzál téri tortában az interaktív, digitális eszközök csinálnak kedvet a várostörténethez, addig a Fekete házban tárgyi emlékeket és csodásan retusált régi fényképek sokaságát találjuk.
Megismerjük azokat a helyeket, történéseket és szereplőket, amelyek, akik meghatározták a város elmúlt évszázadainak alakulását. Ikonikus tárgyakkal találkozhatunk: a szabad városi rangot megadó privilégium levéllel, a Dózsa-kereszttel, a doberdói fával vagy egy Sztálin-fejes Kossuth-címerrel. Megjelennek a tárlaton híres-hírhedt történelmi események, mint például a boszorkányperek, megismerjük Szent-Györgyi Albert szegedi működését és a nagyárvíz pusztítását is.
Szívünknek igen kedves a Dankó Pista-sarok, ahol a Szeged-szatymazi bohém nótás hegedűje eredetiben látható. Ám ez a kiállítás sem foglal állást az évszázados vitában és találgatásban, hogy akkor most hol is született Dankó Pista. A város területén, bent Szegeden, vagy pedig az egykor Szeged területéhez tartozó, ma már Szatymaz néven önálló nagyközségben, az egykori Felső-tanyán?
A tortás tárlat mától szeptember 20-ig látogatható. Az itt megváltott belépőjegy érvényes a Fekete ház kiállítására és a Kass Galéria régi fotókat felvonultató bemutatójára is.
