Az Esterházy Privatstiftung kezdeményezésére és szervezésében május 24-én 16 órától a budapesti Szent István Bazilikában emlékeznek Dr. Esterházy Pálra. Ebből az alkalomból Várszegi Asztrik emeritus főapát tart megemlékező szentmisét, amelyet Kovács Róbert orgonaművész koncertje követ. Közreműködik a Haydn Filharmónia tagjaiból álló vonósnégyes. A szervezők szeretettel hívnak és várnak a megemlékezésre mindenkit, aki adózni kíván Dr. Esterházy Pál emlékének.
Dr. Esterházy Pál herceg (1901-1989) története egy olyan ember életének krónikája, akinek életútjára rányomta bélyegét a 20. század nagy politikai-társadalmi és kulturális törésekkel jellemezhető korszaka. A nácik és a kommunisták egyaránt üldözték címe, családi hagyományai és származása miatt.
Polgári neveltetésben részesült, jogi doktorátust szerzett, az arisztokratikus allűröket mellőzve a tudást, a teljesítményt és a tehetséget mindennél többre becsülte. Az Esterházy-család hercegi ágának családfőjeként – amely feladatot apja, IV. Esterházy Miklós herceg váratlan és korai halála miatt 19 éves korában volt kénytelen átvenni – és mint a 17. században alapított hercegi Esterházy hitbizomány kezelője küldetésének tekintette a nagy múltú család kulturális, gazdasági és épített örökségének – köztük a felbecsülhetetlen értékű ún. Fraknói Kincstárnak – megóvását és egybentartását.
Feladatát nagy állhatatossággal, teljes szívvel, odaadással végezte egy olyan korszakban, amelyben az Esterházy-család, de maga az ország is, totalitárius eszméktől vezetett, erőszakos belső és külső hatalmak szeszélyeinek, szerzésvágyának volt kitéve. Dr. Esterházy Pál herceg és tanácsadóinak tehetsége és kitartása sem tudta azonban megakadályozni, hogy a Fraknói Kincstár érdemi részét a Tanácsköztársaság ideje alatt a kommunista hatalom, karhatalmi erőszak alkalmazását kilátásba helyezve szocializálja és Budapestre szállíttassa. Ezekről az épp 100 éve történt eseményekről egy a Fraknó várában a közelmúltban nyílt időszakos kiállítás is megemlékezik „300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett” címmel.
Bár Dr. Esterházy Pál naprakészen követte a politikai eseményeket, soha semmilyen politikai tisztséget nem vállalt el, azt vallotta, hogy a politikus nem egy foglalkozás, hanem egy szolgálat. Abban hitt, hogy gazdaságai eredményes vezetésével hoz igazi hasznot hazájának. Hite szembeállította a Horthy-rendszer irredenta tendenciáival, a magyar római katolikus egyházon belül széles körben elterjedt antiszemita nézetekkel, és az Európában és Magyarországon létrejött totalitárius rendszerekkel, de nem sorolható egyetlen szélsőséges politikai irányzat harcos ellenállóinak táborába sem.
Dr. Esterházy Pál mindig liberális, hazafias és humanista meggyőződésből cselekedett. 1944-1945-ben budapesti zsidókat mentett: budai rezidenciájára befogadta a zsidók megmentésében aktív szerepet vállaló svéd és svájci nagykövetséget, az Irgalmas Nővérek részére pedig közvetlen anyagi támogatást nyújtott.
Élete egyik legnehezebb időszakának kezdetén, 1946-ban kötött házasságot a polgári családból származó, a balettművészet terén kimagasló tehetségű Ottrubay Melindával. A házaspárnak minden lehetősége adott lett volna, hogy a háborút követően elhagyja az országot, ők mégis maradtak, mert Dr. Esterházy Pál herceg úgy érezte, „itt van dolga”. Még nászútra is a Balatonhoz mentek.
A 2. világháborút követően ausztriai birtokairól évekre le kellett mondania, magyarországi örökségét és birtokait pedig a Mindszenty bíboros ellen indított koncepciós perben hozott ítélet, valamint az államosítások révén vesztette el. A perben 15 év fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt Dr. Esterházy Pál és felesége 1956-ban kalandos körülmények között hagyta el Magyarországot, és rövid időn belül Zürichben telepedett le. A herceg innen látott neki a szovjet hadsereg által a megszállás éveiben lezüllesztett ausztriai birtokrészek állhatatos és tudatos újjáépítésének, amely tevékenységét 1989. május 25-én bekövetkezett haláláig kitartóan folytatta. Halála után egy hónappal, a Mindszenty per újratárgyalásakor ugyan felmentették, de hivatalos rehabilitációt a magyar államtól soha nem kapott.
Általános örököse és özvegye Esterházy Melinda, folytatva a Dr. Esterházy Pál herceg által megkezdett utat, a 90-es évek első felétől több vagyonkezelő magánalapítványt (Privatstiftung) hozott létre az ausztriai Burgenland tartományban. Az alapítványok az elmúlt 25 évben sikeresen teremtették meg a hatalmas Esterházy-örökség megőrzésének gazdasági feltételeit, és a mai napig eredményesen végzik értékteremtő és jövőbe mutató tevékenységüket a kultúra, a mezőgazdaság, az erdészet, a borászat és az ingatlanfejlesztés területén.
Mindszenty József és társai büntetőperében 1949. július 9-én hirdették ki a jogerős ítéletet. A perújítási nyomozást 1989. november 8-án rendelte el az illetékes osztályvezető ügyész, dr. Pócsi Lajos a Legfőbb Ügyészségen. A honatyák 1989. március 14-én elfogadták a második semmisségi, az 1990. évi XXVI. törvényt. A semmisségi határozatot Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros esetében a Fővárosi Bíróság 1990. május 11-én, herceg galánthai dr. Esterházy Pál esetében 1990. július 9-én állította ki. Épp elmarasztalásának 41.évfordulóján…
Mindebből fakad, hogy nem felelnek meg a tényeknek sem az újratárgyalásról (miután az nem volt), sem a hivatalos papír hiányáról írottak. Köztudott jogészi berkekben, hogy „a tények rendkívül makacs dolgok”. Ezért valótlan a „Szerk.” által jegyzett írásban, hogy „halála után egy hónappal, a Mindszenty per újratárgyalásakor ugyan felmentették, de hivatalos rehabilitációt a magyar államtól soha nem kapott”. A törvény által megsemmisített ítélet épp azt jelzi, hogy hivatalos papírt kapott róla. A néhai herceg róla pontosabb információkat tartalmazó emlékező írást érdemelt volna.
Elnézést, elütöttem a második semmisségi törvénynél az évszámot, értelemszerű, hogy nem 1989, hanem 1990.