Te mit tennél, ha kiderülne, hogy van egy egypetéjű ikertestvéred, akiről korábban sosem hallottál? Főleg, ha nem sokkal később rájöttök, hogy igazából hárman vagytok? A hihetetlennek tűnő, de az utolsó szóig igaz történetben a három iker véletlenek sorozatának köszönhetően találkozott. A Három egyforma idegen című film rendezőjével, Tim Wardle-vel beszélgettünk.
Amikor először találkozott Roberttel és Daviddel, az egypetéjű hármas ikrek két tagjával, akkor mi volt róluk a benyomása?
Megnyerőek, jó történetmesélők – igazán karizmatikusak voltak, ugyanakkor óvatosak és nem igazán bíztak senkiben. Amikor megtudjuk, hogy mi minden történt velük életük során, akkor már nem meglepő, hogy nem könnyen bíznak meg az emberekben. Az egyik előnye, hogy öt évig tartott a projekt beindítása és elkészítése, hogy bizalmi kapcsolatot építhettünk ki velük, ami kulcsfontosságú volt a mély nyilatkozatokhoz.
Mi kellett ahhoz, hogy meggyőzzék őket arról, hogy szerepeljenek a filmben?
Sok idő, igazán sok: személyesen találkoztunk velük és a családjaikkal. Korábban is sokan próbálták elmesélni a történetüket, ami különböző okoknál fogva soha jött össze. Amikor 1980-ban először lettek híresek, akkor óriási volt a felhajtás körülöttük, és volt, aki azt mondta, hogy filmet vagy dokumentumfilmet csinálnak a történetünkből – de ez soha nem jött létre. Sok mindent ígértek nekik, amiből soha nem lett semmi, így miközben egyfelől izgatta őket a film elkészítése, másfelől egyre kevésbé hittek benne. Nagyon tetszett nekik, amikor először mutattam meg a kész filmet, az volt a véleményük, hogy betartottam az ígéretemet, ami nagyszerű érzés volt.
Az ikrek egyedülálló háttértörténete számos érdekes kérdést vet fel. Normális esetben, például, egy ilyen filmnél, ahol borzasztó nehéz múltbéli dolgokban vájkálunk, a film forgatása előtt előbb pszichiáterhez fordulnánk, hogy meggyőződjünk arról, hogy elég stabilak-e érzelmileg ahhoz, hogy megbirkózzanak a helyzettel. Csakhogy közben nagyon is jól tudtuk, hogy a fivéreknek nincs a legjobb véleménye a pszichiáterekről amiatt, ami velük történt. Végül mégis felajánlottuk nekik, és ők úgy döntöttek, hogy nem élnek vele, mi pedig gondos mérlegelés után úgy határoztunk, hogy enélkül folytatjuk.
A gyártás ideje alatt végig teljes tudatában voltunk annak, hogy milyen kivételes történet ez filmes szemmel nézve, ám egyúttal annak is, hogy a hármas ikrek életének valósága nem más, mint hogy hosszú-hosszú évek során át manipulálták és becsapták őket.
A film a történet elmesélésnek egyáltalán nem szokványos és összességében nagyon hatásos módját választja. Mikorra kristályosodott ki, hogy így fogja felépíteni a filmet?
Négy évet töltöttem a film előkészítésével. Ez azzal az előnnyel járt, hogy rengeteg időm volt a hármas ikrek történetén gondolkodni, és azon, hogy mikor tárjunk fel bizonyos dolgokat. A történetüknek vannak olyan elemei, amelyek úgy működnek, mint egy pszichothriller részei, mint valami „Bourne-rejtély” típusú filmben, ahol kérdéses a személyazonosság. Rendkívül fontosnak tartottam, hogy igazságot szolgáltassunk az ügyben. És ahhoz, hogy a hármas ikrek történetét méltó módon mutassuk be, arra kellett felépíteni a dramaturgiát, hogy ők mire és mikor jöttek rá. Az volt a cél, hogy a néző a szereplőink szemszögéből lássa az eseményeket, és velük együtt menjen keresztül a történéseken. Azzal, hogy a nézők az ikrek szemével látnak, azt értük el, hogy ugyanolyan sötétben tapogatóznak, ahogy annak idején az ikrek.
Filmkészítőként nekem külön érdekes volt, hogy ebben a filmben két teljesen különböző dokumentumfilm-stílust használtunk. Az egyik a múlt, az archív felvételek és a történet rekonstruálása, a másik a jelen idejű reality, vagy ahogy Angliában mondjuk, az „aktualitás.” A filmkészítés különböző stílusjegyei a hangvétel és a tempó terén is megmutatkoztak, és valódi kihívás volt összehangolni ezeket. A múltban zajló történetek gyakran olyan feszesek, mintha színházi darabot néznénk, miközben a realityben zajló dolgok kötetlenebbek és szabadabban sodródnak. Komoly kihívás e kettő között mozogni. Ezért szerepel a filmben az a rész, amikor a hármas ikrek felállnak és kisétálnak a hivatalos interjú keretei közül – ezek afféle határválasztó pillanatként szolgálnak a filmkészítés két különböző stílusa között.
