Az innovatív terveiben a Keletet és a Nyugatot egyesítő 87 éves japán építésznek ítélték oda idén az építőművészet legrangosabb elismerését, a Pritzker-díjat.
A stilisztikai beskatulyázásokkal dacoló, friss levegőt hozó épületeivel Iszozaki sohasem irányzatokat követett, hanem mindig a maga útját járta. Sokoldalú, mérvadó és igazán nemzetközi építész. Előremutató gondolkodásával nemzedéke látnokának számít – indokolta választását a díjat odaítélő amerikai Hyatt Alapítvány.
Iszozaki Arata egyike volt az első, külföldön is alkotó japán építészeknek, ráadásul egy olyan időszakban, amikor inkább a nyugati társadalmak gyakoroltak hatást a keletiekre, mint fordítva – hangsúlyozta méltatásában Tom Pritzker, a chicagói székhelyű alapítvány elnöke.
Iszozaki a kilencedik japán, aki elnyerte az 1979 óta odaítélt és 100 ezer dollárral járó Pritzker Építészeti Díjat. Világszerte több mint 100, a legkülönbözőbb rendeltetésű épület fűződik a nevéhez, köztük első nemzetközi megbízása, a Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeum, amelyen 1981 és 1986 között dolgozott, és amelyhez saját elmondása szerint az indiai vöröshomokkő-épületekből merített ihletet.
Ő tervezte a barcelonai olimpiai stadiont, a torinói jégkorongstadiont, Kínában a Sencseni Kulturális Központot, a milánói Allianz-székházat, másokkal együtt a berlini Daimler-Benz-toronyházakat, a katari Nemzeti Kongresszusi Központot. Az általa tervezett épületek megtalálhatók szerte Japánban is, köztük múzeumok és közösségi központok Kjusun, Oszakában, Tokióban. Kozmopolitizmusán kívül az építész arról is ismert, hogy sohasem igyekezett igazodni egy meghatározott stílushoz, inkább azzal törődött, hogy munkái beleilleszkedjenek környezetükbe.
„Nekem az okoz örömöt, ha különböző dolgokat csinálok, nem ugyanannak az ismétlése”
– mondta egy 2017-es interjúban. A díját májusban adják át a Párizs melletti versailles-i kastélyban.