avagy Qajar hercegnő regéje
Keble a teljében pompázó lótuszra emlékeztessen, Vénusz-dombja cipóra. Hasa lapos legyen és fehér, mint a sületlen lepény, köldöke a gyönyörök gödre, mely olajosan barna, akár a datolya.
Nisikava Szokenobu japán költő szerint ilyen legyen a tökéletes nő. Azt a marhaságot az érdek nélkül tetszésről nem idézem, mert olyan nem létezik, mindig érdek fűződik hozzá. Azért tetszik egy másik személy, mert kívánom, meg akarom szerezni magamnak, legalább egy éjszakára, vagy pár röpke órára, hogy örömöm leljem benne.
A szépség olyan jellemzője a személyeknek vagy tárgyaknak, amely miatt a puszta látványától gyönyörhöz jutunk. A szépségideál mindig az adott korszak mentalitásának és szociális helyzetének függvényében változott, az épp aktuális esztétikai normáknak megfelelően, de a cél azonos maradt, a lehető legszebbnek és a legkívánatosabbnak lenni. Művészek alkotásain keresztül figyelhetjük meg a női test változásait, mindig egyfajta társadalmi többségnek tetsző, ideális női testet ábrázolnak. A tökéletes asszony eszményét, amely minden korban létezett. Akiért megérte vállalni a veszélyt, feltörni az erényöv lakatját, elárulni államtitkokat és a hazát, lehozni a csillagokat az égről, de legalább is kiüríteni a bankszámlát és csődbe dönteni a családi vállalkozást.
A huszadik században gyakorlatilag minden évtizedben más típusú nőt istenítettek. A tízes években a Gibson-lányokat, Charles Dana Gibson grafikus által ábrázolt alakot, melynek névadója is lett. A Gibson-lányokkal tele voltak a templomok, a hivatalok és a korzó, magas, nagy mellű, széles csípőjű nők, akiknek a derekát vékonyra fűzték. Az I. világháborút követő jazz korszakban beköszöntött a bubi frizura, rövidültek a szoknyák, kivillantak a bokák. A harmincas évek szexszimbóluma Mae West, aki szűk ruhákat viselt, kihangsúlyozta telt csípőjét és vékony derekát, már természetesen fűző nélkül. A negyvenes években, az ismételt háború, a nélkülözések hatására, a női test fiúsan vékonnyá vált, lapos mellekkel. Az ötvenes évek a hosszú lábú, homokóra alakú Marilyn Monroe korszaka volt. A hatvanas években előtérbe kerültek a modellek, a betegesen sovány Twiggyvel az élen. 1980-ban beindult Jane Fonda aerobic mozgalma, a nők sportolni kezdtek, izmokat növesztettek.
Természetesen a szépségideál földrajzi helyenként változott, és még a vallás is befolyásolta, a huszadik század elején például Perzsiában a kerekded, bajuszos nők hódítottak, tele volt velük a sah háreme. Az interneten keringő Qajar hercegnő sztoriból körülbelül annyi igaz, hogy jó húsban volt és sűrű pelyhek borították a felső ajkát. Először is Qajar hercegnőből létezett vagy tizenkettő, ők voltak Nasir al-Din sah lányai, több anyától, és igen, mind bajszosak. A mém fotóin szereplő hölgyek valójában a sah harmadik, Esmat nevű, illetve majdnem legfiatalabb, Zahra, lányát ábrázolják, tehát két különböző személyt.
A fotók alá biggyesztik a láv sztorit, miszerint a szépséges hercegnő miatt tizenhárom ifjú is öngyilkos lett, könnycsatorna-bizsergetően megbotránkoztató. A perzsa birodalom is haladt a modernizáció útján, a Qajar-dinasztia férfi tagjai rákaptak a fotózásra, ezért meglehetősen sok, realisztikus ábrázolás maradt fenn a háremhölgyekről, mind hasonlóan néztek ki, mint a hercegnők, tehát a kor szépségideálját testesítik meg, vitán felül áll. Azonban a hárem továbbra is zárt világ maradt, a haram, tilos szóról kapta a nevét, idegen férfiak tehát nem győződhettek meg a sah gyermekeinek szépségéről. Esmat hercegnőt a kor szokásai szerint tizenegy évesen kiházasították, férjes asszonyként még kevesebb lehetősége akadt romantikázni vadidegen férfiakkal, elcsábítani őket, majd a kendő alóli igéző kacsintásokkal felkorbácsolni a vágyukat, az őrületbe kergetni őket, míg a kielégületlenségtől szablyájukba nem dőlnek. Esmat egyszerűen apja háreméből átkerült a férjéébe. Ha egy társadalmilag megfelelő pozícióban levő, vagyonos férfi merészelte megkérni valamelyik hercegnő kezét, azt kapta, akit az uralkodó megfelelőnek ítélt számára, nem válogathatott. Ráadásul az iszlámban szigorúan tilos az öngyilkosság.
Esmat egyébként kivételesen művelt volt, idegen nyelveket beszélt, ő fogadhatta a Nasar al-Din sah udvarába látogató hölgyeket vagy a vendégek női hozzátartozóit. Zongorázott, és szenvedélyesen fotózott, fényképész műtermet rendezett be az otthonában. A kisebbik lány, Zahra, Perzsia első feministájaként tevékenykedett. Ugyan férjhez ment, négy gyermeke született, de hercegnőként botrányos módon elvált az urától. Festett és verseket írt, irodalmi szalont tartott fenn. Ezek a tények sokkal izgalmasabbak, mint hogy nem szőkítette vagy nem gyantázta a bajuszkáját, és feltehetőleg egyéb testrészeit sem.
A tükör nem hazudik. Szerencséd, hogy nem is röhög.
