+ Irodalom

Földi istenek a Kárpátokban

A Jelesek olvasása során számos kérdés felötlik az olvasóban, aztán ahogy a történet végére érünk, szép lassan mindenre választ kapunk, és egyetlen percét sem bánjuk a csodákkal teli utazásnak, melyre Tarasz Prohaszko hívott bennünket.

Tarasz Prohaszko: A Jelesek [Neprosti]– Vince Kiadó, fordította: Körner Gábor, 2018 – 168 oldal, keménytáblás félvászon kötés – ISBN 978-963-303-084-4

A Jelesek érzékeny, titokzatos regény földi istenekről, álmokról, történelemről a háború sújtotta Európában. A Vince kiadónál megjelent kötet ukrán szerzője eredetileg botanikát tanult, de többek között volt már tanár, csapos és erdész is. Tarasz Prohaszko 10 évig dolgozott újságíróként, számos könyv szerzője, sokan Ukrajna egyik legjobb kortárs írójaként tartják számon.

A Jelesek története a 20. század elején-közepén játszódik Európa egyik eldugott kis szegletében, Jalivec városában. A könyv főszereplője Anna, aki hol lányaként, hol unokájaként újra és újra reinkarnálódva háromszor is összeköti életét ugyanazzal a férfival, Szebasztyannal. E nem mindennapi kapcsolatokon keresztül betekintést kapunk Jalivec és Közép-Európa mindennapjaiba, valamint megtudjuk, kik is azok a Jelesek.

“Nem a háború miatt halasztódott annyi évig az utazás – a háború nem sok változást hozhatott az életükbe. Szebasztyan döntött úgy, hogy szakít a családi hagyománnyal, amely szerint a gyerekeknek tizenöt éves korukban megmutatják a család történetével kapcsolatos helyeket. Amikor ugyanis Anna betöltötte a tizenötöt, Szebasztyan rájött: minden ismétlődik, és számára Anna az egyedül lehetséges nő az egész világon. Nemcsak kizárólag mellette képes létezni, de nélküle már nem is képes. Közben Jalivecben – Anna szülővárosában, ahová vinnie kellett – várták a lányt a Jelesek. És Szebasztyan tudta: igen könnyen meggyőzhetik a lányát, hogy velük maradjon. Különben azt, hogy Annából is jeles lesz, ők már születésekor előre látták.”

Bár a kötet mindössze 168 oldal, mégis rendkívül fajsúlyos olvasmány: Prohaszko óriási beleéléssel, szemléletesen, naturalisztikusan ír, kevés párbeszédet használ, a tájat, a környezetet ugyanakkor elképesztő részletgazdagsággal festi meg.

A mágikus realizmussal átszőtt történetet követve egyfajta melankólia keríti hatalmába az olvasót, miközben Szebasztyan és Anna sorsát követi. Hangulatával és lassú sodrásával A Jelesek Matěj Hořava tavaly megjelent kötetét, a Bánátban játszódó Pálinkát juttatta eszembe (recenziónkat itt olvashatod), ám a cseh szerző művével ellentétben Prohaszko történetében nem a magány témája dominál.

A regény olvasása során számos kérdés felötlik az olvasóban, aztán ahogy a történet végére érünk, szép lassan mindenre választ kapunk, és egyetlen percét sem bánjuk a csodákkal teli utazásnak, melyre Tarasz Prohaszko hívott bennünket.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top