Leleményes színházi művészek néha fölhasználják a rivaldát privát eseményekre is. A nem túl távoli múltban két leánykérésre emlékszem, amely színpadon zajlott, mindkettő operaszínpadon. László Boldizsár, az ismert tenor Miskolcon, a Don Givanni próbáján kérte meg kedvese, Nánási Helga kezét. A bariton Haja Zsolt pedig A denevér operaházi előadását találta a legmegfelelőbbnek, hogy hasonló indítványt tegyen Rácz Ritának. Mindkét szoprán igent mondott, azóta a házasságok is megköttettek, gyermek is született a két frigyből.
Most hasonló, de talán rafináltabb jelenet zajlott le a Pannon Filharmonikusok Valentin-napi koncertjén Pécsett, a Kodály Központban. A zenekar előre meghirdette, hogy lehet jelentkezni a különleges alkalomra és valaki megkérheti választottja kezét a dobogón. A főszereplők személye azonban titok volt. Mindenesetre a zenekar bepróbálta Mendelssohn Nászindulóját.
Nos, Endrei Esztert, a zenekar fiatal hegedűművészét kérte meg kedvese, Soós Szabolcs építész. Velük beszélgettünk harmadnap.
S.SZ.: Amikor a zenekar meghirdette ezt a lehetőséget, jelentkeztem. Kicsit aggódtam, hogy nem rám esik a választás, hisz a közönségnek lett az alkalom meghirdetve. Szerencsémre nem volt nagy tolongás. Sokat gondolkodtam a „forgatókönyvön”, részletesen kitaláltam, mint fogok csinálni, mit fogok mondani. Aztán persze ezen finomítanom kellett, Bősze Ádám ebben nagyszerű partner volt.
Izgult?
S.Sz.: Hát, kicsit igen. Eszti válaszában eléggé biztos voltam, de a nyilvános szereplésben nincs olyan nagy gyakorlatom. Ráadásul a szülők titokban való meghívását és a gyerekek terelgetését is meg kellett oldanom előtte! Legjobban attól féltem, hogy túlságosan elérzékenyülünk. Már elég régen kerestem az alkalmat az eljegyzésre, és amikor szembe jött velem a felhívás, tudtam, hogy ez a tökéletes alkalom.
E. E.: Óriási meglepetés volt, mert Szabi folyamatosan tiltakozott, vagy a távoli jövőbe helyezte a lánykérést, ha ez szóba került. Két és fél éve ismerjük egymást és közel két éve élünk együtt. Mindketten elváltunk, előző házasságunkból van egy-egy gyermekünk, őket közösen neveljük. Lányom, Míra 5 és fél éves, Olivér, Szabolcs fia pedig 9 múlott.
Valentin napon a Pannon Filharmonikusok az Abba slágereit játszotta, melyeket Vass András és Brandenburg Ádám hangszerelésében hallhatott a közönség. Ezt a koncertet a következő napon még két előadás követte, az utolsó koncert olyan fergetegesen sikerült, hogy a közönség állva és táncolva tapsolt. Ilyen katartikus élményt még nem éltem át.
Nehéz volt titokban tartani?
S. SZ.: A közvetlen hozzátartozóinkat is csak pár nappal előtte értesítettem és a zenekarban is csak a menedzsment tudott róla, még a karmester sem. A gyerekeknek szintén nem árultam el, csak amikor már elindultunk a koncertre.
Ők mit szóltak hozzá?
S. Sz.: Nekik ez a családjuk, ez a négyes, és már többször mondták, hogy ez akkor lesz igazi család, ha férj és feleség leszünk. De most azért meglepődtek. Az igazság az, hogy ők a másik szülőjükhöz is lojálisak szeretnének lenni és ez természetes. Ezen az új helyzeten még dolgoznunk kell. De szerintem hosszú távon az ő érdekeiket is szolgálja.
Hogyan találtak egymásra?
S. Sz.: Amikor másodszor is párt kerestünk magunknak, megfogalmaztunk bizonyos elvárásokat. Hogy olyan legyen, aki nem elvált, nincsen gyermeke. Na, ezekből semmi nem jött be! Ember tervez, Isten végez. Imponált, hogy Eszti hegedűművész, de nem vettem túl komolyan ezt a randevút és azt kértem, hogy mindketten hozzuk el a gyerekeinket is.
E. E.: Én meg csak ezért mentem el! Nyomban kíváncsi lettem erre a férfira.
S. Sz.: Tetszettek a képei, de ahogy megjelent azzal a finom nőies eleganciával, lenyűgözött.
A gyerekek is rögtön szimpatikusak voltak egymásnak?
S. Sz.: Hát ez azért hullámzó volt! Az első pillanatban persze mindkettőjükre hatott az újdonság varázsa, lehetett egymással és új játékokkal is játszani. Aztán később előjött belőlük a féltékenység. De mára konszolidálódott a helyzet, és igazi családként próbálunk együttműködni .
Mi a jelentősége a lakatnak?
E. E.: Két éve Szabi adott nekem egy lakatkulcsot, és azt mondta, hogy mindig hordjam magammal. Én sokszor kérdeztem, mire való a kulcs és próbáltam megtalálni a hozzá tartozó lakatot. Egyszer még a pécsi lakatfalhoz is elmentem, de hiába.
S. Sz.: Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék kezdeni ezzel a lakattal, de azt igen, hogy komoly szerepe lesz az életünkben. A jeles napon erre a lakatra tettem fel a jegygyűrűt. Feltűnés nélkül úgy kellett rendeznem, hogy a csütörtöki koncerten is nála legyen a lakatkulcs. Kapott tőlem ajándékba egy nyakláncot, hogy azon tudja hordani.
E. E: Visszatérve a nagy napra, tudtam, hogy lesz lánykérés, csak nem gondoltam, hogy az én kezemről van szó. Bősze Ádám volt a műsorvezető, és a legendás pécsi lakatfalról tett fel humoros kérdéseket. Amikor azt kérdezte, kinek van olyan lakatos sztorija, amit megosztana a közönséggel, a jelentkezők közül egy fekete zakós fiatalembert választott és felhívta a színpadra. Ahogy közeledett, akkor vettem észre, hogy ez a Szabi! A hallgatóság ekkor még nem is sejtette, hogy a választottja, nem a publikum soraiban foglal helyet, ezért ők is nagyon meglepődtek, amikor ez kiderült Bősze Ádám kérdésére.
A művészéletnek szabálytalan az időbeosztása, gyakran játszik este. Hogy egyeztetik össze ezt a családdal?
E. E. A párom olyan nőt képzelt el maga mellé, aki esténként otthon van a gyerekekkel. És én is olyan társat képzeltem el, aki tehermentesíteni tud, ha esti próbák vagy előadások vannak. Bár ez nem jött össze, de azért egészen jól be tudjuk osztani az időnket. Nagyszülői segítség olykor van, de legtöbbször bébiszittert kell fogadnunk.
Pécsiek mindketten?
E. E.: Pécsett születtem, az egyetemet Szegeden végeztem, ahol Masopust Péter volt a hegedűtanárom. Vőlegényem pedig Zala megyei, Gellénházáról származik.
Lesz esküvő is?
S. Sz.: Igen tervezzük. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy még ha zátonyra is fut egy korábbi házasság, ne féljünk újra elköteleződni, mert ez egy komolyabb és felelősségteljesebb minőség, amivel a gyermekeinknek is példát mutathatunk!
