Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Nyúl alapjában mi vagyunk” – Gy. Horváth László műfordítóval beszélget Zelei Dávid.
„Kevés külföldi szépíró mondhatja el magáról, hogy több mint harminc kötete jelent meg magyarul, a 2009-ben elhunyt John Updike azonban közéjük tartozik. Nem véletlenül: senki sem írt mélyebben, költőibben és izgalmasabban az amerikai kisvárosi átlagember mindennapjairól, mint ő. Évtizednyi kihagyás után most életműsorozata indul a 21. Század Kiadónál – ennek keretében pedig Gy. Horváth László újrafordítja az életmű csúcsának számító Nyúl-sorozat egészét. A Nyúlcipő és a Nyúlketrec megjelenése között beszélgettünk.”
FEUILLETON
Halász László A kíváncsiságról – kíváncsian címmel írt esszét.
„Nem kíváncsiskodom, pusztán kíváncsi vagyok. A kíváncsiskodás az érdeklődés és megismerés torzulása. Tolakodó módon üti az orrát mások magánügyeibe. Mindabba, amit úgy ítélnek meg – mindaddig ők az illetékesek, amíg nem ártanak vele –, hogy csak rájuk tartozik. Empatikus segítőkészséget, szolidaritást vajmi nehéz felfedezni a nem kimondottan jóindulatú, gátlástalan (a célba vett személy háta mögötti) kibeszélés során. Hogy a kibeszélőnek és egy vagy több hallgatójának jólesik; alkalmi közösség melegében feszültségeiket legalábbis átmenetileg csökkentik; nyelvüket, vagyis kommunikációs készségüket köszörülik, ki vitatná. Csak éppen az a kérdés, hogy milyen áron? Egyetértek Pascallal: „Ha mindenki tudná, mit beszélnek róla embertársai, nem lenne négy barát se a világon.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Darida Veronika Örök néző címmel írt recenziót Tandori Dezső Nincs beszédülés című kötetéről.
„Milyenek Tandori arcai? Számosak vagy inkább számtalanok (még ha nincsenek is hat milliárdan, ahogy szintén a képaláírásokban áll, de afelé tendálnak), nehéz megkülönböztetni őket, kvázi-hasonmások. Születésük vagy létezésük okára persze T. D. is ad egy evidensnek tűnő magyarázatot: „Jó együtt lenni ezzel a sok fejjel”. Még akkor is, ha kicsit később hozzáteszi: „nem lehet ennyivel együtt létezni; egy-egy részükkel mégis”.
Emellett a rajzok szükségszerűségének megrendítőbb oka is van: „Madárkáink mind meghaltak. Ezek a rajzok mintegy helyettük voltak. Beszédültek mintegy az életünkbe.” Ebben az értelemben a rajzok egy gyászfolyamathoz kapcsolódnak, az egykori madártársaktól való lassú eltávolodáshoz. T. D. már nem egyedi és helyettesíthetetlen verebeket, hanem sokaságban megjelenő, egymással bármikor felcserélhető arcokat (ember- vagy szellemfejeket) rajzol. „Az arcok: önmaguk, de nem titkok. Titkok, de nem önmaguk.”
KÖNYV
Kácsor Zsolt recenzeálja Ferencz Győző Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek című kötetét.
„Összességében véve ez a nagy költői személyiség nyughatatlan kereső és kísérletező: mintha mindig belső vagy külső viszonyítási pontokat keresne saját magához, de ha végre talál is egyet, azonnal elbizonytalanodik, s hátrálni kezd, úgy értem, visszahátrál a biztos erővel kezelt nyelvbe, a költészetbe, a szó sáncai, a „betűk háta” mögé. Ha ez a költő leír két szót, akkor okvetlenül a szóközre réved a tekintete, s eltűnődik rajta, hogy hiány-e a semmi, vagy éppen fordítva: tán ez a semmi tölti meg mindenséggel a körülötte lévő szavakat. „Igazság”, ha van valamiképpen, akkor Ferencz Győzőnél (is) idézőjelbe kerül – ám ez nem csak őt jellemzi, ez nem más, mint a Zeitgeist által meghatározott: „a lehet biztos”. De milyen szép ellentmondás, hogy míg az ember nem is lehet bizonyos semmiben, a benne munkáló költő (legalábbis szakmai értelemben): igen! Ferencz Győzőnek a nagy témáiban (ilyen az időmúlás, az énkeresés, az emlékezet, a tudat működése) a költői tehetsége, képzelete erős és kimeríthetetlen, és szerencsére még humorérzéke is van, ami visszarántja a kétes értékű, patetikusságra hajlamosító „költői szerep” gyakorlásától.”
AZ ÉS KÖNYVE FEBRUÁRBAN
Deczki Sarolta A részletek egyenrangúságának elve című elemzése Bazsányi Sándor Nádas Péter-monográfiájáról szól.
„Az utóbbi években, évtizedekben született nagyszabású összefoglalók az adott életmű belső alakulásait, jellemző műfajait figyelembe véve jártak el; hol időrendben, hol tematikusan tárgyalva a szóban forgó írói pálya eredményeit, hol pedig a kettőt kombinálva.
Bazsányi monográfiája az utóbbiak közé tartozik. Az időrendet próbálja tartani, és ebben elhelyezni az adott korszak jellemző megszólalási módjait: az önéletrajzi írásokat (ebből két nagy fejezet van), a kisepikai írásokat (ebből is kettő), a regényt (három), a színházat (kettő) és az értekező prózát (három). Ezek a fejezetek alkotják a monográfia gerincét, de több más típusú fejezet is hozzájárul az alkotói pálya teljes képének a megrajzolásához: az előhang, két függelék, egy életrajz valamint a kiállítások, a bemutatók, a művek és a szakirodalom jegyzéke. A szerző tehát a teljes eddigi életmű áttekintésére vállalkozik, és elöljáróban kijelenthetjük, ez minden idők legalaposabb munkája Nádas Péterről.”
VERS
A versrovatban Markó Béla és Tóth Krisztina versei olvashatók. Tóth Krisztina két verse, Terek című, hosszabb ideje készülő szonettciklusának újabb darabjai közül adjuk közre kedvcsinálóként az egyiket:
Előtér
A drótketrecet letettük a földre,
és mondtuk, hogy két hétig itt marad.
Ez az alom, dobozban ott a mag,
az itatója most lett teletöltve.
Anyám nézte, ahogy mancsát ökölbe
szorítva vár a hörcsög, hátha kap
valamit fentről, aztán ráharap
a közelítő, lakkozott körömre.
Juj, de kis édes… ugye, be van oltva?
Miért rágcsálja a ketrec oldalát?
Éjszakára az előtérbe tolta
egy zsúrkocsin a gombszemű babát,
hogyha éjjel szuszogna, mocorogna,
falon és időn ne hallatsszon át.
PRÓZA
Géczi János, Méhes Károly, Kiss Noémi és Nomád Földi László prózája mellett Szív Ernő tárcája szerepel.
Részlet Géczi János Végül című írásából:
„Felmondja az ábécét és a magyar nyelvben leggyakrabban előforduló szótagokat, atól űig. Átmegy a szélesre tárt kapun.
– Asszonyom!
– Igen?
– Asszonyom! Ugye szólíthatom így, asszonyom?
A temetőben kezdődik a nap. Ugyan héttől nyitják a kapuját, de a látogatók később érkeznek, sahhoz szükség mutatkozik némi napsütésre. Eta lassan fordul az ismeretlen felé, közben a mozdulattól elcsúszott lila kalapkáját megigazítja a fején. A kalaphoz kesztyű is tartozik, azonos színű, de azt, éppen, amikor megszólítják, a táskájába rejtette. Olyan nap ez, amikor szükséges, hogy csinos legyen, a kesztyű erősítésnek kell. Szemügyre veszi megszólítóját. Szürke, szíjas, kicsi ember, takarosan öltözött. Készségesnek tűnik, csupa mértéktartó hajlongás.
– Szép lesz ez a mai nap. Sikerrel fog járni.”
RÁDIÓ
Károlyi Csaba a Kossuth rádió Szellem a fazékból című műsoráról írt.
„»Szép délelőttöt, jó főzést mindenkinek« – köszön minden héten a műsorvezető, Vinkó József. »Szellem a fazékból – az ételek sava-borsa« – ez a szlogen. A gasztrotörténeti sorozat szerkesztője Gellért Gábor. A cím kiváló, mert valójában kultúrtörténeti műsort kapunk a gasztronómia csábítását kihasználva. De fordítva is igaz: a szellemi élvezetek virtuális kulináris élvezetekkel párosulnak.”
ZENE
Fáy Miklós Edita Gruberováról és az Erkel Színház Lammermoori Lucia című opera-előadásáról írt kritikát.
„Csodálatosan énekel, de nem úgy. A hang elfáradt valamelyest az idők során, időnként bizonytalan az intonáció, bár az énekesnő most szépen meg tudja fújni a magasságokat, és azok többé-kevésbé a helyükön vannak. Ez nem a régi Edita Gruberova, aki olyan valószínűtlen könnyedséggel és csendességgel időzött el a hangi ritka levegőn, megharcol most azért, amiért más énekesnők már a karrierjük csúcsán is harcolni kénytelenek. És az értő közönséget ez láthatóan nem zavarja.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
