Olyan, mintha minden reggel üres lappal kezdeném. Üres fejjel. A rémálomra, amire felébredtem, nem emlékszem. Jobb is. Korán van, még sötét. Felöltözöm. Indulok. Kiérve az utcára olyan, mint csatába indulni, nap, mint nap.
Most jobb. Amik az eszembe jutnak, szépek. Szép emlékek a gyerekkorból, volt szerelmekről, egy autó fűthető üléséről. Nem félek. Biztonságban érzem magam, jól aludtam. Vele. Jó vele. Most. Néha nem jó. A kis nem jó, nekem sok. Annyi nem jó van. Vele legyen jó. Ha nem jó, nem megyek. Ott hagyom. Akkor is jobb. Jobb egyedül, mint rosszul vele, bárkivel.
Ha minden reggel üres fejjel kelnék, minden ismeretlen és új lenne. Ha biztonságban lenne ismeretlen, nem félnék, örömmel tanulnék. Minek mi a neve, mit csinál, hogy kell csinálni, hogy jó nekem, másnak. Ha fogná valaki a kezem, nem félnék tanulni, nekivágni a dolgoknak. Csatangolok most is. Akkor sem félek, mert egyáltalán nem is érdekel. Nem számít semmi. Nem érdekel semmi. Vad vagyok és durva, ha kell. Nem bízom senkiben. Vadul szeretkezem és nem érzek intimitást. Elhagytak, elhagyok bárkit. Nem sokat számít. Ha nem emlékeznék, jobb lenne, de ma szép emlékeim vannak. Mégis jó, hogy emlékezem. Ha jól vagyok, jók az emlékeim. Jó emlékeim is vannak. Akkor mégsem kell mindent eltörölni, amúgy sem lehetne. Amikor rossz, durván rossz. A rossz emlékek mennyisége, mélysége és nagysága elviselhetetlen. Nem akarok emlékezni, nem akarok álmodni.
Rajzolni szeretek. Mindig szépeket rajzolok. Szerelmeseket gyönyörű környezetben. Boldogok. Boldog szeretnék lenni. Szerelmes. Boldogan szerelmes. Vannak boldogtalan rajzaim is. Azokat kidobom. Mindent kidobok, ami nem tetszik. Olyanokat is kidobok, amik tetszenek, de a múltban voltak, és a múlt rossz. Nincs múlt. Sokszor jelen sincs. Túlélés van, mert túlélni kell. De ez is mindegy.
Amikor felépítek valamit, eléri azt a szintet, amivel már stabilan lehetne dolgozni, működni, élni, lerombolom. Lerombolom, mert nem akarom, hogy működjön. Arra várok, azt szeretném, ha működne. Ha élnék, de lerombolom. Lerombolom, mert nem ismerem, hogy működik valami, jó valami. Ha jó kezd lenni valami, megijedek. Félek. Nem ismerem a jót. Vannak róla fogalmaim, de keveset éltem meg a jóból, nem is hagyom hát, hogy ismeretlen terepre keveredjek. Ha jól kezdem érezni magam, biztos rossz lesz nyomban. Ami jó, azonnal rossz lesz. Jobb el sem érni idáig, vagy időben tönkretenni azt. Mindegy.
Most biztonságban vagyok. Jó vele. Néha nehézkes, van némi elvárása, ezek nem jók. Ne legyen elvárása, mert akkor elmegyek. El is mentem. Többször is. Persze, rossz volt, de maradni még rosszabb lett volna. Mint régen otthon. Semmit sem tudtam jól csinálni, nem dicsértek meg. Kifogásuk volt, nem kevés. Nem tetszettem nekik, nem akartak, de itt vagyok. Ezt én is tudom hozni. Nekem se tetszik sok dolog. Magamat is nehéz elviselni, de magammal jóban vagyok. Kicsit szeretem magam. A festményeim szépek. Azokon szép minden. A festményeim is én vagyok. Szép vagyok. Jó vagyok, tehetséges vagyok.
Ocztos István
