Kator György az ékszerkereskedést cserélte föl a vendéglátásra
A Pannon Filharmonikusok idei civil Lickl-díjasa érdekes pályát futott be. Kator György ifjabb éveiben az Óra-Ékszer és az Ofotért cégek kereskedőjeként járta az országot. Nagyon jól ment az üzlet, amikor azonban megszületett a fia, úgy döntött, hogy nem csak hétvégeken szeretné látni a gyermeket. Ezért aztán 1995-ben feleségével közösen Pécsett a Nagyvárad utcában nyitottak egy kicsi panziót, először csak 7 szobával. Felesége GYES-en volt, ezért ő takarított, György pedig a vendégekkel foglalkozott. Két év után sikerült kibérelniük egy szomszédos ingatlant, ami 6 szobával növelte a férőhelyek számát. Újabb két esztendő múltán ismét bővítettek és ma már 25 szobával várják a vendégeket. A Szent György Fogadó igazi családi vállalkozás, miután felesége nyugdíjba ment, ő is teljes idejét ennek szenteli. Éttermet és kávézót is üzemeltetnek, 15 fős személyzet dolgozik náluk. Fiúk most 24 éves és a közgazdasági egyetem vendéglátás és turizmus szakára jár, remélhetőleg egyszer majd ő veszi át az üzletet.
Kator György egyébként a Szent György Lovagrendnek is tagja.
Meglepődött?
Igen! Természetesen. Ez a díj nem túl régi.
De azért a zenekarral hosszabb kapcsolatot ápol…
Közel tíz éves jó kapcsolatunk van. Rendszeresek a közös programjaink. Minden évben van például egy Medici vacsora. Ilyenkor a zenekar támogatóit és régi páholytagjait hívja meg, amire 40-50 vendég jön el, s ezt a mi emeleti különtermünkben szoktuk tartani. Adnak egy kis kamarakoncertet, utána vacsora van, amit mindig próbálunk néhány különlegességgel földobni. Volt borkóstoló, de közös szabadtéri gesztenyesütés is, máskor mustokat ízleltünk. Mindig újítunk valamit. A díjat nem kizárólag én érdemeltem ki, hanem a családom, beleértve az alkalmazottainkat is. Ha én valamiért nem tudok részt venni egy eseményen, a kollégáim nélkülem is a legmagasabb színvonalat biztosítják.
Hogyan találtak egymásra a zenekarral?
Ó, ez egy bonyolult történet! Bartosné Budavári Ildikó a zenekar értékesítési vezetője (tavaly egyébként ő is kapott Lickl-díjat) családi barátunk. Sok időt töltünk együtt, ötletelünk, hogyan lehetne még hatékonyabban működtetni a PFZ-t és a mi vállalkozásunkat. Még abban is volt némi szerepem, hogy Bogányi Tibort sikerült megnyerni vezető karmesternek.
Nocsak!
Én ugyanis tiszteletbeli finn konzul vagyok Pécsett. Az pedig köztudott, hogy ő Finnországban élt, a Turkui és a Lappeenrentai Zenekart vezette. A követségen meg a kinti kapcsolataimon keresztül igyekeztem nyomatékosítani az invitációt. Nagyon örülök, hogy sikerült.
Önök egyébként koncertlátogatók?
Zenekedvelők vagyunk, Páholyunk nincsen, de amikor időnk engedi, megyünk.
Kedvenc szerző, stílus, korszak?
A mi szakmánk, a vendéglátás elég nagy stresszel jár. Sokféle ember igényeit kell kielégíteni folyamatosan. Ezért ha kikapcsolódunk, a könnyedebb dolgokat szeretjük. Inkább az operettet vagy a musicalt, a klasszikusok közül pedig Mozartot. Illene mondanom a finn Sibelius nevét is, de ő is elég komor, fajsúlyos műveket írt. A finn zenével élő a kapcsolatom. A februári tervekben szerepel, hogy két finn muzsikus hölgy érkezik a városunkba, egy zongorista és egy hegedűs, akiknek koncertet szervezünk. A várostól erre a célra megkaptuk a Művészetek és Irodalom Házát, a szállást és az étkezést pedig én biztosítom. Évek óta mi irányítjuk Pécsett a Finn Kultúra napját. Ez február 28., a Kalevala napja. A hangverseny 19-én lesz. Másnap Szegeden is előadják a koncertet.
Hova fogja tenni a díjat?
Természetesen látható helyre, a recepció vagy a Kávézó falára fogjuk büszkén kitenni. Horváth Zsolt zenekar-igazgató méltató szövege nagyon tetszett, elkértem tőle, azt is alá fogom akasztani magyarázatképpen.
