Erwin Moser: A macskakirály születésnapja [Katzenkönig Mauzenberger] – Manó Könyvek, 2018 – fordította Nádori Lídia – 248 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4035-72-5
Emlékszem a kétségbeesett kutakodásra, ahogy bimbódzó elméjű gyerekeimnek igyekeztem megfelelő könyvet találni. Arról a korszakról beszélek, amikor a gyerekek a felolvasás irányából az önálló olvasás felé mozdulnak/mozdulnának. Rövid és érzékeny periódus ez, amikor sok dolgot meg lehet alapozni, s legalább ugyanennyit el is lehet baltázni. Nem tudom, mások miként csinálták, de, bizony, én előre elolvastam azokat a könyveket, amiket a gyerekeimnek szántam… Volt olyan, amit félre is tettem, s ha a könyvet máshonnan kapták, de „gyanús” volt, akkor igyekeztem helyette más olvasnivalót biztosítani (a kérdéses művet pedig diszkréten eltüntetni a gyerekszemek elől).
Erwin Moser sokat segített ebben,
mert megbízható szerző – Nádori Lídia fordításában pedig megbízható magyar nyelvű olvasmány –, olyasmi, amit joker-ként elő lehet rántani, ha kell. Mert bizony, sokszor kell. Lehet az születésnap, karácsony, vagy csak hétköznapi szellemi éhség, Erwin Moser mindig jó választásnak bizonyul. S nincs ez másként A macskakirály születésnapja esetében sem.
A gyerekek és a (felnőttek is) könnyen megkedvelik
ezeket az emberi karakterjegyekkel felruházott kedves állatokat, akik az emberi társadalom mintái szerint szervezett világban élnek. Ráadásul a szerző arra is vigyáz, hogy ne hagyja unatkozni olvasóit: a történetek fordulatosak, és olyan megoldásokkal állnak elő, melyekre nem csak a gyerekek, de a felnőttek sem számítanak. Ráadásul nem kerüli ki a problémákat sem, és ezt hihetetlen érzékenységgel teszi.
A nemrégiben megjelent kötetben például Morci, a macskakirály, akinek születésnapja közeleg, napról-napra – pontosabban lapról-lapra – egyre rosszabbul érzi magát, egyre lehangoltabb, egyre kétségbeesettebb, s egyre kevésbé találja helyét a palotában. (Nyugi, nem midlife crisis-ről szól a mese.) Hiába szeretik a királyt az alattvalói, hiába próbálnak mindent megtenni, hogy jól sikerüljön a szülinap, hiába adnak/adnának meg neki mindent, a király kedélye egyre elborultabb, s az őt körülvevők egyre jobban aggódnak. Morci királyt már az sem zaklatja fel, hogy veszélybe kerül a tizenhárom ajtó mögött őrzött titkos kincstár! Pedig látszólag tényleg minden és mindenki rendben van körülötte. Még az is, aki nem. Az olvasó nem igazán utálja a készpénz zabálásától óriásira hízott pókot, hiába, hogy…
„…szenvedést okoztak neki az elvonási tünetek. Bizony a pénz volt az ő kábítószere. Úgy érezte, ha hamarosan nem ehet meg egy köteg pénzt, abba belehal.”
De ugyanígy szeretetreméltók maradnak a kapuőr patkányok, akiket a játékszenvedély és az ital von el attól, hogy jól végezzék a munkájukat. Sőt, még a városi fosztogatás után a kincstárra szemet vető rablók sem igazán gonoszak vagy ellenszenvesek. Mind-mind olyan figurák, akikről el lehet beszélgetni a gyerekekkel, olyanok, akik kíméletes formában megmutatják azt, hogy milyen sokszínű a világ. Mennyi jó és mennyi „nem annyira jó” – de esetleg változtatható – dolog adódik benne.
A könyv szerzője, Erwin Moser sajnos már nem él, de őszintén remélem, hogy jó néhány olyan könyve van, amit a magyar gyerekek még megkedvelhetnek, s aki megkedvelte ezt a fiatalon elhunyt szerzőt, az még a múzeumát is felkeresheti, hiszen itt van, egészen közel, csak egy macskaugrásnyira az országhatártól.
