Tara Westover – A tanult lány [Educated – A Memoir] – Partvonal Könyvkiadó, 2018 – fordította V. Csatáry Tünde, kartonált kötés – ISBN 9786155783395
A 32 éves Tara Westover élettörténete olyan, mintha egy hollywoodi film forgatókönyvét olvasnánk, nem is lenne meglepő, ha néhány éven belül filmre vinnék. Az elsőkönyves amerikai szerző A tanult lány című önéletrajzi regényével villámgyorsan berobbant a kortárs irodalmi köztudatba, kötete bestseller lett.
Tara a társadalomtól elszigetelve nőtt fel egy hétgyermekes mormon családban Idaho hegyei között. Az állam azt sem tudta, hogy létezik. Bipoláris zavarral küzdő édesapja egy roncstelepet vezetett, és folyton a világvégére készült. A szülők elutasították a modern orvostudományt, még egy súlyos sérülés esetén sem fordultak orvoshoz. Mivel az apa az állami iskolákat is ellenségnek tekintette, a gyerekek sokáig az intézményes oktatásból is kimaradtak. Tarát ráadásul rendszeresen bántalmazta egyik bátyja.
A lánynak ebből a kilátástalan családi környezetből sikerült kitörnie, és saját magát képezve, az óriási hendikep ellenére felvételt nyert a Cambridge-i Egyetemre. Erről a folyamatról, valamint Tara gyerekkoráról és felnőtté válásáról szól A tanult lány, mely november közepén magyarul is megjelent a Partvonal kiadónál. A regényt a New York Times beválogatta 2018 legjobb 10 könyve közé.
Bár a történet csöppet sem vidám és könnyed, A tanult lány mégsem depresszív hangulatú kötet. Tara Westover nem akar hatásvadász eszközökkel mindenáron sajnálatot, együttérzést kicsikarni belőnünk, története önmagában elég izgalmas ahhoz, hogy lekösse figyelmünket. A regény rendkívül olvasmányos, nyelvezete színes, a mesélő nem csapong az idősíkok között, így nem nehéz belesimulni az idahói rögvalóságba, amiben a szerző felnőtt. Könnyen magunk elé képzeljük az olykor pszichothrillerbe illő családot, amint az éjszaka közepén hátizsákokba pakolják az ellátmányt a nem létező ellenségtől rettegő apa parancsára. Egyes szereplők viselkedése néha olyan abszurd, hogy olvasóként nehéz elképzelni, hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni. Noha Tara Westover nyilvánvalóan traumák egész sorát élte át gyerekként, – például amikor 10 évesen ő látta el testvére súlyosan megégett lábát – képes felidézni vidám emlékeket is: sokat mesél a vadregényes hangulatú hegyről, melyen a házuk volt. Szüleire sem megvetéssel és haraggal gondol vissza a kötetben, holott éppenséggel lenne rá oka, hiszen bár a maguk módján jót akartak neki, sokszor csak a szerencsén múlt az élete. A szerző a kötet előszavában kiemeli, hogy a történet nem a mormonokról szól, és elutasít mindennemű összefüggést a nehéz gyerekkora és a vallás között. Tara szülei és testvérei árnyalt karakterek, tetteiket, motivációjukat nehéz lenne csupán a könyv alapján megítélni. A The Guardian-nak adott interjújában Tara azt mondta, minden nap hiányzik neki a családja, de úgy érzi, jó döntést hozott, hogy elhagyta őket.
A tanult lány nem hétköznapi felnövéstörténet, melybe Tara Westover stílusának köszönhetően könnyedén bevonódik az olvasó. Már csak abban kell reménykednünk, hogyha egyszer filmre viszik a megfilmesítésért kiáltó történetet, akkor jó kezekbe kerül majd a forgatókönyv, és nem egy közhelyes limonádé mozi lesz a végeredmény.
