Sir Steve Stevenson: Benji 2. – Vadkankaland [Marvin e i cinghiali puzzoni]– Manó könyvek, 2018 – fordította Túri Zsuzsanna – 96 oldal, kartonált kötés – ISBN 9789634034636
Nem minden hős visel köpenyt. Például Benji sem, aki első ránézésre egy teljesen átlagos iskolás srác, ám ha barátai a segítségét kérik, azonnal ott terem. Azt azért még érdemes megjegyezni, hogy barátai nem emberek, hanem egy medve, egy tündérhercegnő, egy vakond, egy mosdómedve és egy mókus.
Szeptemberben jelent meg a Manó könyveknél Sir Steve Stevenson Benji-sorozatának első két kötete, a Bajnok a pácban és a Vadkankaland. A Vadkankaland története szerint főhősünk épp egy nehéz matekversenyre készül, amikor barátai megidézik egy varázsige segítségével, és Benji azonnal Varázsberekben találja magát, ahol szintén komoly kihívások várnak rá, valamint néhány kétségbeesett ismerőse.
A nagy ijedtség oka, hogy a vaddisznók támadásra készülnek: szeretnék elfoglalni Sziklavárt, a medvék fővárosát, amíg Brummogó király távol van. A medvék megneszelték az akciót, és eltorlaszolták a város kapuját, de Brünhilda, a mókusharcos Hubert, a medvevarázsló és Ottó, a vakond a városon kívül rekedtek, méghozzá a vérszomjas vaddisznókkal együtt. Itt már csak Benji segíthet….
A vadkan nem játék
Sir Steve Stevenson kötete könnyen fogyasztható kalandos gyerekregény, telis-tele humorral és akcióval. A szerző külön világot álmodott meg, mely a lovagi történetekre hajaz, az események helyszínén, Varázsberekben azonban az állatoké a főszerep. A fiatal olvasó minden karakter jellemét részletesen megismerheti, így még inkább bevonódik a feszes tempójú történetbe, miközben eldöntheti, melyik szereplővel szimpatizál leginkább. Ha tippelhetek, akkor a többség valószínűleg nem a vaddisznóknak fog szurkolni. A könyvben az állatok emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, így aztán találunk tudálékos vakondot, nehéz természetű mókusharcost, okos mosómedvét és nem túl intelligens, ám rendkívül büdös vaddisznókat. A csavaros, fantáziadús sztorival és fanyar humorával Sir Steve Stevenson rögtön az első oldalon felkelti a figyelmet, a történetben pedig nincs egyetlen perc üresjárat sem, Varázsberekben folyamatosan zajlik az élet, pontosabban a küzdelem Sziklavár megmentéséért. Még könnyedebbé teszi a befogadási élményt, hogy az elbeszélő olykor meg-megszólítja az olvasót, kérdéseket tesz fel neki, ezáltal olyan érzésünk támad, mintha egy szülő mesélné a történetet. A 96 oldalas olvasmányt Ivan Bigarella illusztrációi színesítik: a mozgalmas rajzok ügyesen illeszkednek a könyv sajátos hangulatvilágához. A Vadkankaland ügyesen idézi meg a kalandregények világát, de mindezt egy általános iskolás olvasó számára is befogadható és élvezhető csomagolásban tálalja.
