Csigaház – a kimerevített idő
A legtöbb nyelvre fordított magyar írónk, Szabó Magda hagyatékából váratlanul előkerült kézirata egy korai kisregényt rejtegetett. A Hadik kávézóban mutatták be a Jaffa kiadó gondozásában megjelent, eddig kiadatlan Csigaház című kisregényt. Juhász Anna irodalmár beszélgetett Jolsvai Júliával, a Jaffa kiadó főszerkesztőjével.
JA: Egy olyan irodalmi szenzációról van szó, ami szinte újrafogalmazza a Szabó Magda-képünket. Mesélj nekünk erről a két füzetről, hogy került elő?
JJ: Három éve dolgozom Szabó Magda-könyveken, mint a sorozat főszerkesztője, és karácsonyra tervezek megjelentetni egy fotóalbumot Szabó Magdáról. Magda keresztfia és jogutódja, Tasi Géza gondozza a hagyatékát, sűrűn találkozunk az éppen aktuális kiadandó művek kapcsán. Az egyik ilyen találkozáson bukkant elő a polcról ez a két füzet, Csigaház 1944 SZ.M. felirattal. Elég hamar kiderült, hogy ez egy kisregény. Eddigi tudásunk szerint akkor még lírikus volt. ’47-ben indult a Bárány című verseskötettel, nem volt tudomásunk arról, hogy korábban írt volna prózát. ’49-ben megkapja a Baumgarten-díjat, ami után tíz év hallgatásra ítélik, így aztán az 50-es években jelennek meg, szép számmal a prózai művei. A Csigaház előkerültével nyilvánvaló lett, hogy már a költészettel egy időben, vagy már előtte próbálkozott prózával.
JA: Szabó Magda nagyon tudatosan gondozta a könyveit. Vajon miért nem volt ez az ő életében kiadva, hogy lehet, hogy kéziratban maradt?
JJ: Ennek több oka van. ’44ben született a mű, ’39-ben játszódik Bécsben, Anschluss után közvetlenül, személyes életrajzi élmény húzódik meg mögötte, erős politikai szállal; ’44-ben fel sem merülhetett megjelentetni, bárhová bekopogtatni kiadási szándékkal. A későbbiekben pedig már ontotta a műveket, egyik legtermékenyebb magyar írónk, akkor viszont már azokkal a művekkel foglalkozott. Nagyon tudatos ember volt, amit nem akart, hogy megmaradjon, megsemmisítette: írásokat is, képeket is. Ha azt akarta volna, hogy ne maradjon meg, ezt is megsemmisítette volna. Az is sokatmondó, hogy ez a két füzet így együtt egy dossziéban volt gondosan eltéve. Ez is arról árulkodik, hogy tudta ő azt, hogy halála után ebből lehet valami – ha az utódok méltónak találják. Nagyon méltó!
JA: A kéziratba is beleláthatnak az olvasók, beemeltetek a könyvbe egy-egy oldalt.
JJ: Szabó Magdától nem nagyon maradtak kéziratok, csak egy-két gépirat, például a Für Elise-nél, másról nem tudunk. Úgyhogy a Csigaház emiatt is nagyon különleges: eredeti kézirat, amin látszik, hogy hosszú ideig foglalkozott vele, javítgatta, csiszolgatta.
JA: Mi is ez a Csigaház pontosan?
JJ: Magda 18 éves korában, a debreceni Dóczy Gimnázium elvégzésekor három irodalmi pályázatot is megnyert egyszerre, ahogy azt a Für Elise-ből is tudjuk, és úgy döntött a család, hogy ebből a pénzből nyáron menjen ki nyelvet tanulni Bécsbe. Érdekesen alakult az élete: Debrecenből egyből Bécsbe utazik – ahol aztán világéletében otthon érzi magát. Előbb ismeri meg, mint Pestet. Egy Zsófia Otthon nevű helyre megy, az egyetemen nyelvet tanul és közben a panzióban segédkezik. Maga a Csigaház egy panzió, ennek lakóit ismerhetjük meg a regényből. A helyszínek pedig azok, ahol Magda járt a 30-as években.
JA: Szabó Magda nagyon sokszor valamilyen metaforát használ címként, például Az őz. Minek a metaforája a Csigaház?
JJ: A csigaház egy menedék, van, aki bebújik oda, van, aki elbújik ott, valaki pedig kibújik onnan. Valaki ott szeretne lenni, valaki nem. Abban az értelemben is metaforikusnak érzem, mintha ki lenne merevítve az idő: csigalassúsággal történnek a dolgok – erre is utalhat a cím, nagyon találóan.
JA: Sokszereplős műről van szó, számos szál bomlik ki, s nemcsak a szerelmi életüket tudjuk meg, hanem plasztikusan ábrázolja a karaktereket, akik már a későbbi karaktereire is utalnak. Ilyenek azok az erős, küzdő nők, aki harcolnak valami mellett vagy ellen, így a szegénység ellen is.
JJ: Szabó Magdának egyik erőssége a lélektan, és általában női sorsokon keresztül ábrázol, és ez már ebben a kisregényben is megjelenik. Olvassuk azt, hogy ki mit érez, és ki mit cselekszik, és ez legtöbbször ellentmondásos. Itt az az érdekes, hogy férfi szereplőnél is látjuk ezt, ami a későbbi műveire nem jellemző. Egy szerelmi négyszögről van szó, amiben a két női főszereplő próba elé állnak, mint legtöbbször a nők Magda műveiben.
JA: A megoldás nem óriási csetepatéval, hanem higgadtsággal érkezik. Ezzel a lélektani fordulattal a történet súlya átkerül a tettesek vállára. Ezt fejti ki nagyon izgalmasan az író.
JJ: Jellemző Szabó Magdára, hogy tudjuk, hogy ki mit érez, de senki nem mondja ki, csak elmennek egymás mellett, nem tudnak egymással beszélni. Sok regényében megjelenik ez a motívum: a Mózes egy, huszonkettő-ben, Az őzben, Az ajtóban, a Disznótorban.
JA: Egy ilyen kéziratot hogy szerkesztesz, mennyire lehet hozzányúlni?
JJ: Ez a Szabó Magda-sorozat 25. kötete. Tulajdonképpen könnyebb volt a dolgunk, mint a korábban már kiadott könyvekkel. Csak egy-két olyan szövegrész volt, amit nem tudtunk kiolvasni, azt zárójellel jelezzük. Az ember nem nyúl hozzá Szabó Magdához. Vesszőket, betűelírásokat javítok csak. És lábjegyzetekkel láttuk el a latin és német utalásait. Amikor több kiadással dolgozunk, ahol nem egyezik meg minden, nehezebb terep.
JA: Miből áll ez a Szabó Magda-sorozat és mi várható még?
JJ: Az összes ikonikus regénye megjelent, két novellás kötet, a versei, amik utoljára a 60-as években jelentek meg, egy szintén a hagyatékból előkerült napló, útinapló, szakácskönyv, szintén a hagyatékból. Most fog megjelenni még egy szakácskönyv, az 1900-as évek receptjeivel, tegnap ment nyomdába, meg egy Szabó Magda-fotóalbum.
JA: Rekordidő alatt tettétek mindezt.
JJ: Az első évben megjelent tíz kötet, a másodikban tizenegy, tavaly volt a centenárium, arra építettük fel, de még nincs vége…
