November 10-én ünnepli 90. születésnapját Ennio Morricone Oscar-díjas olasz zeneszerző, karmester.
Az egyik legtermékenyebb és legsikeresebb filmzeneszerző, több mint ötszáz filmes és televíziós produkciót jegyez, köztük olyan alkotásokat, mint a Volt egyszer egy vadnyugat, A Jó, a Rossz és a Csúf, A misszió vagy a Cinema Paradiso.
Zenei érdeklődését trombitás édesapjától örökölte. Első darabjait hatévesen írta, kedvence Weber A bűvös vadász című operája volt. Konzervatóriumi tanulmányait trombita és zeneszerzés szakon végezte, közben többször helyettesítette beteg apját éjszakai klubokban.
Előbb a színház, majd a tévé és a rádió számára dolgozott, filmzenét az ötvenes évek közepén kezdett írni, olykor a western világát idéző álnéven. Egykori iskolatársa, a rendező Sergio Leone 1964-ben kérte fel, hogy komponáljon zenét a spagetti-western műfaját megteremtő Egy maréknyi dollárért című filmjéhez. Rendhagyó módon előbb a zene született meg, a jeleneteket ehhez igazodva forgatták. Később is gyakran komponált úgy, hogy egy kockát sem látott a filmből, de ismerte a forgatókönyvet és a lényeges információkat. Sokszor nem használt zongorát a zeneszerzéshez, hanem rögtön a partitúrát kezdte írni.
Volt olyan év (1968), amikor 25 filmet mutattak be az ő muzsikájával. A Jó, a Rossz és a Csúf zenéje a második helyen áll a valaha komponált legjobb filmzenék Top 200-as listáján, A misszió kísérőzenéje pedig 1986-ban a világ addig legkelendőbb filmzenéjének bizonyult.
Morricone olyan, addig mellőzött hangszerek használatával hozott létre maradandót, mint a szájharmonika, a harang vagy az elektromos gitár, zenéi nemcsak a történet aláfestésére vagy a hangulat fokozására szolgálnak, hanem fontos dramaturgiai szerepük is van.
Írt zenét filmdrámához, vígjátékhoz, kalandfilmekhez, horrorhoz, akciófilmhez, politikai krimihez, hollywoodi szuperprodukcióhoz, történelmi és életrajzi filmekhez egyaránt. A többi közt ő jegyzi A profi, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, a Sacco és Vanzetti, a Volt egyszer egy Amerika, a Zaklatás, a Célkeresztben című filmek, A polip című tévésorozat, illetve a Teoréma, a Dekameron, a Canterbury mesék, a Salo, avagy Sodoma 120 napja című Pasolini-filmek muzsikáját.
Öt alkalommal jelölték Oscar-díjra – 1978-ban a Mennyei napok, 1986-ban A misszió, 1987-ben az Aki legyőzte Al Caponét, 1991-ben a Bugsy, 2000-ben a Malena zenéjéért -, mielőtt 2007-ben megkapta az amerikai filmakadémia kitüntetését életművéért. 2016-ban negyven év elteltével visszatért a western műfajához, és az Aljas nyolcas című Tarantino-filmhez komponált zenéjével 87 évesen, hatodik jelölését sikerült a kategória Oscarjára váltania.
2017 szeptemberében bejelentette, felhagy a komponálással, s utolsó kísérőzenéjét Giuseppe Tornatore filmrendezőnek írja, a karmesteri pálcát viszont még nem teszi le.
