Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Vonnák Diána Bizsumustra címmel írt esszét Kiss Noémi utazásairól és az útirajz-irodalomról.
„E szerepjáték nem pusztán az utazó alakjának toposzairól, hanem a műfaji építőkövekről is szól; hitelességén áll vagy bukik a Rongyos ékszerdoboz esztétikai- és leíró programjának sikere. Az érdeklődést kultúrfölénnyel vegyítő, századeleji férfi póza izgalmasan vegyíthető lenne a pozíciójában bizonytalanabb (vagy csak más), kortárs kelet-európai nőével. Ilyen értelemben izgalmasan kapcsolódhatna a posztkolonialista útleírás kortárs, nemzetközi törekvéseihez is: a nemi és kulturális perspektívaváltás segíthetne frissen látni az unásig stilizált tájat, sőt, az unásig ismert perspektívát is. Megbolygatná a hatalmi viszonyokat és ezáltal az esztétikai kereteket. A bécsi utazó szerepével játszó, aztán saját hangján közbevágó narrátor olyan, egymás ellen kijátszható szemléleti formákat kínál fel, melyek kontrasztját tökéletesen illusztrálhatná az általuk leírt Kelet-Európák különbsége. Az útleírás így túlléphetne a puszta ismeretterjesztésen, és a megismerésről magáról mondhatna valami érdemit.”
INTERJÚ
Demény Péter beszélget Székely Csabával.
Székely Csaba erdélyi, Marosvásárhelyen élő drámaíró, akinek a darabjait Romániában románul is játsszák, és Magyarországon is bemutatják – ez év karácsonyán a Radnótiban lesz 10 című darabjának premierje. Drámakötete 2013-ban jelent meg a Magvetőnél Bányavidék címmel, illetve Idegenek és más színdarabok címmel a Selinunte Kiadónál, de ismert az HBO Terápia című sorozatának egyik forgatókönyvírójaként, és arról is, hogy ő írta a Passió XXI. című produkció szövegkönyvét, amelyet Alföldi Róbert rendezett, és tavaly mutattak be a Papp László Budapest Sportarénában. A DOR című romániai folyóirat beválasztotta „a 100 legmenőbb román” közé.
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István A Hírnév és a Vakság címmel írt recenziót Jorge Luis Borges Jól fésült mennydörgés. Összegyűjtött novellák című kötetéről.
„Borges ebben az írásában, amely sokkal inkább esszé vagy akár elbeszélés, mintsem interjú, valóban minuciózusan végighalad saját életrajzán. Az Önéletrajzi jegyzetek végső soron önmagában közvetíti azt az írói gondolkodásmódot, amely az egész életművön belül elmossa vagy elbizonytalanítja a műnemi határokat. Borges novelláknak tekintett írásaiban a gondolati-intellektuális töltet gyakran feloldja a belefoglalt narratívát, esszéiben pedig jó néhány esetben ott rejtőzik az az epikus mag, ami révén a főtémából mégiscsak valamilyen történet, legalább az intellektuális kaland ilyen vagy olyan stációjának elbeszélt ábrázolása, anekdotaszerű betét bontakozik ki. Ez a majdnem félszáz nyomtatott könyvoldalt kitevő szöveg mindenesetre meghaladja bármelyik elbeszélése terjedelmét, s Borges biográfiailag és intellektuálisan is aprólékos, másutt ugyanebben a formában vagy ugyanilyen egyenesvonalúsággal nem fellelhető reflexiókat oszt meg életéről, írói pályafutásának természetéről. „A hírnév, akár a vakság, fokozatosan ért el”, mondja az 1960-as évek eleje táján járva, és a kisgyerekkora óta szembetegségekkel, látási problémákkal küzdő Borges ezzel a párba állítással szimbolikusan összefoglalja írói pályájának paradoxonát: amikor a nagyvilágban fény derül nagyszerűségére és kiválóságára, épp akkor kényszerül végleg önmaga belső világának homályába. Az Önéletrajzi jegyzetek rendkívül informatív bevezető azok számára, akik most kezdik az ismerkedést Borges írásművészetével, és meglepetéseket, új perspektívákat tartogat a haladó Borges-rajongóknak is.”
ÉS-KVARTETT
A hetvenedik beszélgetésben Szvoren Edina Verseim című novelláskötetéről volt szó.
Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett 2018. október 31-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a YuoTube-on (youtube.com), az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb november 28-án Tolnai Ottó Szeméremékszerek című kötetére kerül sor.
Bazsányi Sándor: 9 pont
Bárány Tibor: 9 pont
Arató László: 8 pont
Károlyi Csaba: 8 pont
Ez összesen 34 pont a maximális 40-ből. Jó sok. És persze ez a pontozás csak játék. A pontjaink átlaga: 8,5. A közönségpontok átlaga pedig 8,3.
VERS
A versrovatban ezen a héten Fekete Vince Vargaváros című, három részből álló ciklusa és Kiss Ottó versei kaptak helyet. Ez utóbbiak közül idézzük az egyiket:
Boró a virágok közt
– Becsap minket ez az álnok piktor!
– nevetett Boró könnyedén.
– Zöldre keni a várost tavasszal
– hangja megült egy sárga lepkén.
– Becsap, tudom, fakó lesz mindenünk:
őszre eltűnik szín a színben.
Meglátod, hideg lesz télire,
hideg, akár egy férfiszívben.
Becsap, mondom, hiába zöld most,
le fog hullani az összes levél.
A fából meg nagy tűz lesz télire,
milyen jó, hogy akkor már nem él.
PRÓZA
Ménes Attila, Boldog Daniella, Nyerges Gábor Ádám és Totth Benedek prózája olvasható a héten.
Részlet Totth Benedek tárcájából:
„A durva széllökésektől egyre erősebben kilengő toronyház hetvenharmadik emeletén áll, és az ablakból nézi a kikötőben hánykolódó, süllyedő, pusztuló jachtokat. Meztelen, az izmai sajognak, a pénisze, mint a zsíros hamu, kezéről a vércseppek a jegesmedvebundára emlékeztető vastag, fehér szőnyegre hullanak, még nem hívta a rendőrséget, de már a kezében a telefon, csak el akar szívni egy cigarettát, mielőtt feladja magát. Odakint tombol a szél. A hírekben tízpercenként bemondják, hogy minden idők legerősebb szupertájfunja hamarosan le fog csapni Hongkongra. Aztán megdermed az idő, egy örökkévalónak tűnő percig síri csend telepszik a világra, majd a vihar bömbölve öldökölni kezdi az embereket, felkapja és az épületek falához vágja őket, különféle tárgyakkal, autókkal, villanyoszlopokkal, kukákkal zúzza össze, tépi szét, csonkolja azoknak a testét, akik nem tudnak időben biztonságos helyre menekülni.”
ZENE
Fáy Miklós Isabelle Faust és a Concerto Budapest koncertjéről írt.
„Nem akarom túlságosan megjátszani magam, én sem Barberért mentem a hangversenyre, hanem Isabelle Faustért, mondhatni, a szokásos Concerto Budapest-csapdába léptem, annyira jók a szólistáik, hogy vétek volna kihagyni őket. Most mindezt még a Dvořák Hegedűverseny színezi, ami mégsem szokványdarab. A maga módján egyáltalán nem idegen a Barber-mű történetétől, neki is van egy nagyobb testvére, a Brahms Hegedűverseny, és egy átlagos előadásának többnyire az is a hatása, hogy na, hát ilyen művet írt volna Brahms, ha épp nem jut semmi az eszébe.”
FILM
Stőhr Lóránt Milorad Krstić Ruben Brandt, a gyűjtő című filmjéről írt kritikát.
„Akár azt a címet is adhattam volna kritikámnak, hogy Milorad Krstić, a gyűjtő, mert a szerző szenvedélyesen zsúfolja tele filmjét képi és hangi idézetekkel és utalásokkal. Brandt csak tizenhárom festményt lop el és visz haza a világ múzeumaiból, Krstić valószínűleg több tucat festményt és filmrészletet épít bele saját mozgóképes birodalmába. Az álló- és mozgóképművészetből kölcsönvett kincseivel pazarlóan nagyvonalúan bánó szerző invenciózusan villant fel egy-egy vizuális ötletet, kompozíciót, kelléket, árnyékot, hogy az őrült tempójú rohanásban egy pillanat alatt elvesszen a kevésbé figyelmes vagy művelt néző elől a ráismerés öröme.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
