A londoni Tate Modern Turbina csarnokában kedden nyílt meg a kubai művész, Tania Bruguera installációs kiállítása, amelynek „síró szobájában” az embertársaik iránti empátiát élhetik át a látogatók – adta hírül a BBC News honlapja.
Bruguera interaktív kiállításán a „síró szobába” lépő látogatókat erős mentolos, természetes alapú illat fogadja, amely könnyeket csal a szemükbe. A művész azt akarta elérni, hogy az elérzékenyülő látogatók empátiával tekintsenek a körülöttük lévő idegenekre.
A csarnokban egy rejtett portrét hívhatnak elő a látogatók. Az egyszerű fekete padlót különleges hőérzékeny anyaggal vonták be, s ha elég sok látogató lefekszik rá, testük melegétől válik láthatóvá a portré, egy szíriai menekült arcképe. Juszuf Homszból menekült Nagy-Britanniába, ahol jelenleg orvostanhallgató.
Catherine Wood, a múzeum nemzetközi művészeti kurátora szerint a művész a „vízszintes falfestmény” gondolatába szeretett bele, s emellett cselekvésre akarta ösztönözni a kiállítás vendégeit.
A migráció témája uralja az egész installációt. Ez a téma nagyon sok képzőművészt, írót, előadót foglalkoztat, de ez a kiállítás abban különleges, hogy a látogatót is be akarja vonni, azt akarja elérni, hogy a néző kényelmetlenül érezze magát.
A „síró szoba” és a rejtett portré élményét folyamatos kellemetlen hanghatás, mély zümmögés kíséri.
„Az élet nem kényelmes. Ki akarom billenteni az embereket a komfortzónájukból”
– mondta a művész.
Az ötvenéves Bruguera Havannában született. Nemcsak a menekültváláság foglalkoztatja, hanem a jelenséggel szembeni növekvő közöny.
„Az újságírás és a közösségi média a nap 24 órájában ad nekünk híreket a világ eseményeiről. A migrációt folyamatos válságként tálalják, és gyakran az az érzése az embernek, hogy nem tud változtatni azon, ami történik”
– hívja fel a figyelmet a kiállítás egy felirata. Bruguera pedig éppen ez ellen a növekvő közöny ellen akar küzdeni.
A padlóba rejtett óriási portréval az volt a célja, hogy az emberek együttműködjenek, és megértsék, hogy sok dolog láthatatlan. A művész szerint ahhoz, hogy a portré láthatóvá váljon a padlón, legalább 150-200 ember testmelege szükséges.
„Az igazán jó dolgokért az életben keményen kell dolgozni”.
A kiállításon a látogatók kézfejére egy bélyegzőt nyomnak, a kiállítás címét, amely napról napra változik. Az ugyanis a tömeges migráció éppen aktuális statisztikai adata.
Bruguera szerint meg kell értenünk, hogy az „állandó emberi mozgás pillanatában élünk”, és azt is, hogy minden helyzetnek két oldala van.
