Engem hívtak Bergman mellé, mert senki más nem akart vele dolgozni. Akkor lett jobb a viszonyunk, amikor mertem neki nemet mondani – mondta Faragó Katinka filmproducer, gyártásvezető és rendezőasszisztens, Ingmar Bergman svéd rendező egykori munkatársa, aki a II. Budapesti Klasszikus Film Maraton meghívására látogatott el Magyarországra és produceri mesterkurzust is tartott Petrányi Viktóriával a Fanny és Alexander készítéséről.
Faragó Katinka hosszú évekig volt a legendás Oscar-díjas rendező közvetlen munkatársa többek között A csend, a Suttogások, sikolyok, az Őszi szonáta és a négyszeres Oscar-díjas Fanny és Alexander című filmekben.
A filmproducer, gyártásvezető és rendezőasszisztens Bécsben született. Zsidó származású szülei a második világháború kitörése után kalandos úton végül Svédországba menekültek. Édesapja, Alexander Faragó filmforgatókönyveket írt.
Élete első forgatásán tizenhárom évesen vett részt.
„Ezt a svéd komédiát apám írta, és vele mentem el a forgatásra, de ő három nap után hazament. Én viszont ott maradtam, mert volt ott egy kutya, akire vigyáztam, és közben nagyon megfogott az ottani légkör”
Az apjának eleinte nagyon nehéz volt külföldön megélnie, mivel rosszul beszélte a svéd nyelvet.
Tizenhét évesen lett Ingmar Bergman asszisztense, és harminc évig dolgoztak együtt. Bergman mellett több mint 60 rendezővel dolgozott együtt a pályafutása során.
Bergmannak sokszor fájt a gyomra, ideges volt, állandóan kiabált és veszekedett. Viszont a színészekkel mindig jól bánt, fontos volt számára, hogy ők jól érezzék magukat, miközben a stábtagokkal kíméletlenül viselkedett – idézte fel.
Ő is sokat sírt a forgatások alatt. Bergman ilyenkor mindig azzal nyugtatta meg, hogy
„én szeretlek téged és csak azt akarom, hogy megtanuld ezt a mesterséget”.
Szerinte a viszonyuk attól lett jobb, hogy volt bátorsága nemet mondani a rendezőnek, például az 1957-es A nap vége forgatásán, amikor Bergman durva modorát egy ebédmeghívással próbálta jóvátenni. Katinka Faragó szerint a rendezőlegenda tanította meg őt a szakmai alázatra, pontosságra.
„Nagyon maximalista volt, és a legjobb akart lenni”
– mondta a producer, aki felidézte, hogy az 1975-ös Varázsfuvola elkészítésében még szkripterként (naplóvezetőként) vett részt, utána kezdett el gyártásvezetőként dolgozni.
Faragó Katinka volt Andrej Tarkovszkij utolsó, Svédországban forgatott filmjének az 1986-os Áldozathozatalnak a gyártásvezetője is. A producer, gyártásvezető szerint a két rendező két külön világot képvisel, nem lehet őket összehasonlítani. Bergman sok közelivel dolgozott, számára az emberek arca, tekintete volt a legfontosabb, míg Tarkovszkij távoli képeket, nagytotálokat használt, neki a mozdulatok voltak a legfontosabbak, hogy a színész miként mozog a képben.
„Az egyik jelenetben 25 méterrel arrébb állt a kamera fixen, és amikor a színészek közelképet akartak, Tarkovszkij fogta a kamerát és még messzebbre vitte”.
Olyan jelenet is akadt, amelyben Tarkovszkijnak nem tetszettek a mezőn nyíló virágok, és a stábtagokkal tépette ki őket.
Faragó Katinka szerint manapság már nincsenek olyan nagy formátumú, zseniális rendezők, mint amilyen Bergman és Tarkovszkij volt.
„Nem azért mondom ezt, mert annyira rajongtam értük, hanem mert ők tényleg nagyon jók voltak. Pontosan tudták a szakmájukat, tudatosak voltak, és manapság ez már nem mindig van így”.
A 82 éves producer ma már nem akar filmet készíteni.
„Egy évvel ezelőtt még próbáltam pénzt szerezni Kjell-Ake Andersson svéd rendező egy új projektjére, de nem jött össze”.
