Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Schein Gábor Egy kritikusi eszmény eltűnése címmel a 100 éve született Lengyel Balázsról írt esszét.
„Lengyel Balázs kritikusi beszédmódja mára kiveszett a magyar irodalomból. Mi jellemezte ezt a beszédmódot? Mindenekelőtt egyfajta rácsodálkozás, az emberi egzisztencia mélyéig ható megragadottság, amit benne elsősorban a költészet váratlan nagysága ébresztett. „Mit tudnak ők, mit költő barátaink jobbjai, akik olyanok, mint mi, étel-ital, esetleg az ágy örömeivel telten, vágyaktól és fájdalmaktól vagy kicsinyességektől mozgatva, mégis elérnek egy másik emberi minőség határmezsgyéjére, olykor messze túl is jutnak rajta. Mi teszi azt, hogy bennük a szó fennmaradó vers lesz, nem csak egyszerű szócsengés”? Ehhez a megrendültséghez nagyszerű ízlés társult, érzék a hangnemekhez, a stílusokhoz, amit kritikával működtetett olyankor is, amikor a szépség, a nagyság megragadottjaként beszélt. „A metafora a parasztruhás szélről hajszállal stilizáltabb a kelleténél”, jegyzi meg Gelléri Andor Endre Hűvösvölgyi nászutasok című novellájának kezdőmondatáról, miközben magát a novellát briliáns remekműként méltatja. Lengyel Balázst elsősorban a költői, írói alkat érdekelte. Alkaton nem pszichológiai adottságokat értett, hanem azt a komplexitást, ahogyan egy költő, egy író a tárgyakat, az élményeket szemléli és alakítja a nyelvben.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Bazsányi Sándor Siri Hustvedt Amit szerettem című regényét recenzeálja.
„Tulajdonképpen művészregénynek álcázott szerelmi (továbbá apa–fiú) regényt olvashatunk, értekező betétekkel, melodramatikus részletekkel, a figyelmet folyamatosan ébren tartó (de nem kiszámíthatatlan) fordulatokkal, elégikus távlatossággal összefoglaló zárlattal. Minden van itt. Szenvedély, csalás, árulás, betegség, halál, gyász, hazugság, bűntudat… – ezek volnának az Amit szerettem esetében működő hívószavak. És ha olvasóként elfogadjuk a bennük összpontosuló szerzői ajánlatot, akkor nem fogunk csalódni: tényleg színvonalas, egyszerre szenvedélyes és intellektuális lektűrt kaptunk a Park Kiadó és a fordító Farkas Krisztina jóvoltából. Még a regény elején bukkanhatunk az alábbi burkolt ars poeticára (történetesen Laurence Sterne Tristram Shandyje nyomán, mégpedig az elbeszélő hős irodalomtudós feleségétől): „Tehát egyetért vele, hogy a regény olyan zsák, amibe bármi belefér.” (26.) Nos, Hustvedt regényzsákjába tényleg minden belefér: a huszadik századi művészet alapkérdéseitől a náci haláltáborok értelmezhetetlen borzalmán át az emberi érzelmek kiismerhetetlen alkímiájára vonatkozó bölcsességekig.”
VERS
Az ÉS versrovatában Tóth Kinga és Tábor Ádám versei olvashatók. Ez utóbbiak közül mutatjuk meg az egyiket:
Széderhúsvét
széderhúsvét
szélnapsütés
felszabadságtámadás
kovásztalan kivonulás
Jeruzsálembevonulás
közelmessziás
tavaszi tengernyílás
mosolygó sírfakadás
kérdésválasztás
PRÓZA
Beck Tamás, Fecske Csaba, Patak Márta és Tóth Vivien prózája olvasható a héten, tárcatár: Radnóti Sándor.
Részlet Radnóti Sándor Eörsi Istvánról írott portréjából:
„1986-ban, a szamizdat Beszélőbe írott Eörsi-kritikámban azt írtam, hogy „minden művében érezhető, még ha nem is »jó« az, hogy ezt egy jelentékeny ember csinálta. Ennek hatásaképpen válik Eörsi munkája sok nagyobb művésznél jelentősebb kulturális eseménnyé.” Eörsi akkor eljött hozzám és a következőt mondta: – Mi nem ismerjük nagyon közelről egymást. Miből másból tudhatod, hogy én egy jelentékeny ember vagyok, ha nem a műveimből? S ha így van, akkor ez nem a műveim dicsérete? – De hát – mondtam – azt is írtam, hogy a műveidből tudom. De ez a tudás nem azonos a művek jelentékenységével. Amivel megismételtük, ha nem is annyira frappánsan, Weöressel való beszélgetését, amit Eörsi emlegetett, s azt hiszem, meg is írt. Weöres azt mondta neki, hogy mindig elolvassa a verseit az Élet és Irodalomban. Eörsi meghatottan fejezte ki örömét, hogy Weöres szereti a műveit. – Azt nem mondtam, hogy szeretem, csak azt, hogy olvasom – mondta Weöres.
FILM
Báron György írt a Könnyű leckék (Rendező: Zurbó Dorottya) és a Kilenc hónap háború című filmről (Rendező: Csuja László).
„Nincs az a tévétudósítás, amely megrázóbb, hitelesebb képet nyújtana a szomszédunkban dúló háború valóságáról. Amatőr frontfelvételei váltakoznak az otthon várakozó családtagokat mutató profi filmképekkel. Csuja, akárcsak Zurbó, kivételes érzékenységgel képes közel kerülni hőseihez, úgy belakni magát az életükbe, hogy ne zökkentse ki őket a mindennapjaikból. Elérni, hogy ne kíváncsiskodóként, hanem partnerként kezeljék, akinek meg akarják mutatni magukat, hírt adni a sorsukról, mert ez nekik is fontos. Kétségtelen, kettejük közül Csujának nehezebb a dolga.”
RÁDIÓ
Károlyi Csaba írt arról, hogyan köszönnek el a rádióműsorok végén.
„Kálmán László megígérte, utánajár, a Klubrádióban ki hogyan csinálja, nem tudom, megtette-e, de ettől kedvet kaptam, hogy én is kicsit körülnézzek. Legalább hatféle módja szokásos a műsorvezető megnevezésének elköszönéskor. A hetedik te magad légy. Mivel korábban én is vezethettem műsort, számomra is problémát jelentett, hogyan kéne ezt csinálni. Elkezdeni egyszerű, az ember bemutatkozik, elmondja, mi a téma, ki a vendég. De a végén hogy legyen? Ez „volt” a téma, ki „volt” a vendég, ez oké. De én „voltam” vagy „vagyok”? Netán kívülről nézzek magamra?”
TÁRLAT
György Péter írt Lakner László veszprémi kiállításáról.
„Hetilap lévén, egyre hívhatom fel az olvasó figyelmét, azaz két olyan képre, amely illusztráció nélkül is valamelyest jelentésteli. Két nagyméretű, 200×150-es, mintegy húsz év különbséggel készült két képről van szó. 1994/1995-ben készült a Sator Arepo, latin nyelvű palindrom, azaz függőlegesen, vízszintesen olvasva mindig ugyanazt a szöveget kapjuk: Sator Arepo Tenet Opera Rotas. Az oda-vissza olvashatóság nyelvjátéka mellett, ugyanabban a méretben, majdnem ugyanabban a színvilágban egy 2013/15 között készült, az Ima című, lehunyt szemű fiatalt ábrázoló portré látható. A palindrom alapja, mint arra Heidl György blogjában (https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/) felhívja a figyelmet, a Pater noster, vagyis a latin nyelvű imádság első két szava.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is.
