Megkérdeztünk egy fiatalembert, aki a nevét ugyan nem adta hozzá, de elmondta, min ment keresztül az elmúlt napokban. Szó szerint idézzük:
Minden évben lejárok ide a borfesztiválra, pedig nem is szeretem a bort, vagyis nem az, hogy nem szeretem, hanem savanyú. Megiszok egy pohárral, aztán szomjas leszek. Ez azért elég furcsa, hogy iszik az ember és szomjas lesz! Ez csak a borral van így, például a pálinkától sose szoktam megszomjazni, mondjuk ahhoz sört is iszok.
Itt alszunk a kocsiban az Erikával a hátra döntött ülésben, fölösleges panzióba menni vagy sátorba, mikor az autóban se ázik meg az ember. Kicsit kényelmetlen, de ha jó be vagy rúgva, akkor csak alszol. Tegnap az Erának úgy elzsibbadt a válla, hogy nem tudta begumizni a haját, egész délelőtt szétállt neki, nekem meg nincs kézügyességem, nem vagyok egy fodrász, hogy nőket gumizzak.
A szex is meg van oldva a kocsiban, általában csak éjfél után, amikor már nem látnak be az ablakon. Nem vagyok egy szégyellős csávó, de azért nem kell lefilmezni, aztán fölrakni az internetre, azt ott röhögnek rajtam a Gáborék, hogy a szélvédő felől ötször akkora a fenekem, mint a fejem.
A Gáborék is itt vannak, csak egy kicsit később jöttek, mert az anyja összetörte a kocsit a múlt héten, és nem tudták színre fújni a lökhárítót, a Gábor meg olyan, ha nincs színre fújva, akkor az be nem száll a kocsiba. Szerintem ő se adja többet kölcsön az anyjának a kocsit, jövőre majd viheti haza a buszon a partihordót meg a szenet, ha ilyen nagyszabású születésnapot akar.
Régebben úgy volt, hogy a gyerek kérte el az apjától a kocsit, hogy villogjon a csajoknak, aztán hajnalban kitakarította, és beállt vele az udvarra. Most meg annyira csórók a szülők, hogy állandóan a gyereknek a kocsiját viszik. Az én anyám harminc éve szerezte a jogsiját, úgyhogy inkább elmegyek én neki virágföldért az árvácskákhoz. Apámnak meg jogsija sincs, annyira rosszul lát, hogy a macskák is félnek tőle.
Az idén egy kicsit szűkösebben vagyunk a kocsiban, mert az Erának megtetszett egy ilyen iszonyatosan nagy barna medve, és meg kellett venni neki. Nappal nem hagyhatom a kocsiban, mert a csomagtartóba nem fér be, ha az ülésen hagyom, akkor meg feltörik a kocsik. Úgyhogy gyakorlatilag én járkálok a medvével a hátamon, csak amikor vécére megyek, akkor veszi át az Era. Piálásnál nincs gond, mert lefektetjük a padra közénk, de a kocsiban kurva kényelmetlen, gyakorlatilag hárman vagyunk.
A múltkor éjszaka is arra ébredtem, hogy be vagyok gerjedve, és az Era helyett a rohadt medvét fogdosom. Egyszer le is smároltam, tele lett a pofám pamuttal. Mondtam az Erának, hogy veszek én egy kétszázliteres szemetes zsákot, azt erre a három napra elásom a kukoricásban. Erre sírni kezdett az Era, hogy lehetek ilyen kegyetlen egy játékkal. Itt könyörgött a Gáborék szeme láttára, hogy ez nem igazi, ezt nem kell elásni. A Gábor meg úgy röhögött, hogy beleköpte a kékfrankost a Dóra fehér melltartójába.
Állati nagy szerencséje a Gábornak, hogy a Dóra melltartómániás. Mondjuk van is neki mire. Állandóan melltartókat vásárol, mindig jól ki van tömve. Én szeretem a nagymellű nőket, de ez már túlzás. Mondjuk, legalább elvitte az Erát egy kicsit vásárolni, mert az idén már bugyit is lehetett kapni a borfesztiválon. Nekem tutira bejön az ilyen, süt a nap a platánok alatt, és ott állsz ötmillió női bugyi között. Egy kicsit megolvasztja a műszálat a nap, de van annyi színben, hogy beleszédülsz. Elképzelni se tudok ennyi női feneket egyszerre, ez már majdnem olyan, mint egy tömegsír.
Így aztán volt egy kis időnk, hogy leüljünk a Gáborral piálni, a medvét meg benyomtam az asztal alá. Azt mondta, el akarja hagyni a Dórát, de nem tudja, hogy csinálja, mert kényes az ügy. Azt mondja, hogy olyan jó fél éve valami furcsa szaga van a Dórának, olyan, mint amikor meggyújtanak egy műbőrtáskát, meg egy mosóporos flakont. A Dóra is biztosan érzi, mert piszkosul fújkálja magát, a múltkor is vett neki ilyen ötven millis Agata Krisztit, azt ajánlották neki a drogériában. Azt mondta a Gábor, hogy el nem tudja képzelni, hogy egész életén át ezt szagolja, de nem tudja, hogy mondja meg neki, mert olyan érzékeny, és még félreérti. Már szex közben is fele annyi levegőt vesz, mint eddig, de attól fél, hogy egy életre megbántaná, ha a szaga miatt hagyná el. Szerintem ez hormonális kérdés, lehet, hogy be kéne fektetni a kórházba, és legalább addig is egy kis levegőhöz jutna a Gábor.
Itt nagyjából ennyiben maradtunk, mert visszajöttek a csajok, és az Erika három tangát is vett, mert neki igazából nem kell melltartó. Az Erának kicsi a melle, mégse férfias, főleg, ha mosolyog, mert úgy tud mosolyogni, ahogy egy igazi nő, egy igazi nőnek pedig mindegy, hogy mekkora a melle.
Csak azt nem tudom, hogy ettől a rohadt nagy medvétől mikor fogunk megszabadulni. Már megnéztem a címkéjét is, hogy nincs-e rajta valami szavatossági idő, vagy hogy mennyi idő alatt bomlik el, de csak annyi volt, hogy ne dobjuk tűzbe. Pedig lehet, hogy az lenne az igazi megoldás.
A Gáborék nem a kocsiban alszanak, mert van a Dórának itt egy rokona, aki kiállt a diófa alá a kocsival, és beraktak két ágyat a garázsba. A kertben van egy zuhany, ott szoktak fogat mosni, de gatyában kell fürdeni, mert a szomszédban van egy öregasszony, aki egész nap úgy csinál, mintha kapálna, de közben folyton kukkol. Nem mintha nem lenne mindegy, ha egy ilyen hetvenéves szatír meglátja az embert meztelen, de a Gábor szerint mégse jó érzés, hogy kapával a kézben figyeli egy öregasszony. Gondoltam rá, hogy hátha beférnénk mi is az Erával egy garázsba, de négy napra nem akarta kiadni senki, pedig nem is magunknak, hanem a kocsinak kértem.
Mindegy. Az a lényeg, hogy jó a kaja, tegnap például csülköt ettem, csak kár volt utána egyből elmenni fürdeni a tóba, mert úgy fölfordult a gyomrom, hogy háromszor is elindultam a nádas felé. Aztán valahogy mégis bent maradt, de a kovászos uborka kimarta a nyelőcsövet.
A lányok kicsit ügyetlenek a labdázásban, hamar lefárasztják az ember gömbérzékét. Az Era azt szereti legjobban, ha beleülhet az ölembe, aztán dobol a hátamon a lába, és lazán cumizgatja a fülcimpámat. A múltkor úgy fölizgatott, hogy csak sötétedés után tudtam kijönni a partra. Akkor meg már minek? Mondtam neki, egyszer igazán megpróbálhatnánk a vízben, de azt mondta, hogy attól fél, hogy beúsznak a hüvelyébe a planktonok.
Fürdés közben vagy a Gáborék vigyáznak a medvére a parton, vagy fölakasztjuk egy fára, fejjel lefelé, nehogy azt higgye valaki, hogy tényleg föl van akasztva.
Egyébként azt vettem észre, hogy a Gábor többet beszél mostanában az Erikához, mint eddig, valahogy a Dóra helyett is hozzá beszél. Nem akarom neki mondani, de nagyon megverem, ha az Erikával akarja féltékennyé tenni. Az én csajomat ne használja senki arra, amire akarja. Lehet, hogy megmondom a Dórának, hogy a Gábor szerint büdös, de a Gábor biztos tagadna, és akkor mindenkivel összevesznék. Szóval, még mindig jobb, hogy az Erikának medvéje van, mert lehet, hogy holnap bevisszük a vízbe, és megtanítjuk úszni, persze, tudom, hogy csak játék, de hátha mégis sikerül neki.
- A riport megjelent a Döglött kutyával őrzött terület című könyvben.
