Töredék
A cica már halálos beteg volt. Ezt onnan lehetett tudni, mindenféle orvosi vizsgálat nélkül, hogy bebújt egy polcra, összekuporodott és nem jött ki onnan. Se nem evett, se nem ivott. A teste felforrósodott. Ettől még az elaltatása mellett való döntés és annak megvalósítása nem volt könnyű.
A vadon élő állatok többnyire a betegeket és az öregeket kiközösítik a csoportból. Akadályozzák a csoport életben maradási esélyeit.
A cica az orvosi szobában, miközben előkészítették az altatót és a halálos dózist, utolsó erejével, utolsó alkalommal, még utoljára, egyszer, felmászott a tarkómra, ahogy szinte mindig tette, amióta megismert és megkedvelt. Pontosan érezte, mi fog vele történni, már nem segítséget kért, elbúcsúzott, még egyszer utoljára érezni szerette volna a boldogságot. A lány kiment inkább, ott várt. Az ő cicája volt. Ezt a terhet nem volt képes elviselni. A cicát letettem, simogattam, megkapta az altatót, ettől szép nyugodtan elaludt, majd így halt meg.
A férfi egyedül, hanyatt feküdt az ágyán. Rendkívül nyugodt volt. Nem volt mellette senki, nem is számíthatott senkire, nem próbált kutatni a fejében, kire számíthatna, tudta, hogy teljesen egyedül van. Arra gondolt, hogy rendben, valószínűleg hamarosan meghal, mit kell még tennie, hogy viszonylagos rend maradjon utána, s az a felhalmozott érték, mely még a jelenben egyáltalán nem képezett értéket, de ha mégis érték, mert az, akkor mit kell tennie. Nem telefonált, nem szólt senkinek.
A cicánál nem volt egyértelmű, hogy azonnal meg kell halnia, különböző kezelések és gyógyszerek alkalmazásával még életben lehetett volna tartani, nem kevés törődés és anyagi ráfordítás mellett. Ezt azonban mérlegelni kellett. Szükséges volt felállítani a rangsort. Ki van elöl, ki jön utána, mennyibe kerül. Az ilyen rangsor felállítása a hétköznapok rendes menete során nem merül fel ilyen radikálisan, mellőzve minden romantikát és szépséget. Előfordul azonban, hogy komoly döntéseket kell hozni annak érdekében, hogy a továbbiakban, terveink szerint jól haladjanak a dolgok. Emiatt veszteségeket szükséges képezni. Felmérni, hogy a pillanatnyi veszteség, közép és hosszabb távon mennyi nyereséggel jár.
Reménytelen dolgokba nem fektetünk bele. Bár mindannyian tudjuk, hogy mi is reménytelenné válunk, s eljön az idő, amikor belénk fektetni sem érdemes semmilyen energiát, mégis, addig, amíg, legalább legyen jó. Magunkat választjuk, mint elsőt és legfontosabbat mindenki közül.
Mint ahogy a cica se, aki felment a polcra és a továbbiakban önszántából nem jött le onnan, a többi állat sem kér különösebb segítséget a másiktól, nem igazán merül fel bennük, hogy segítséget kérjenek. Érző lény, a fájdalmat tökéletesen átéli, de a polcra behúzódva a legnagyobb türelemmel és megértéssel viselkedik, elfogadva azt, hogy az élete hamarosan véget ér.
Az egyetemi rajzórán az egyik oktató a szabadkézi rajzok készítésénél a következőket mondta: Úgy kell a rajzot készíteni, hogy minden állapotában kész legyen. Ha bármikor elveszik tőled, a rajz akkor is, teljes és egész legyen. Ha nem veszik ki a kezedből, folytathatod.
Úgy érdemes élni az életet, hogy ha bármikor véget ér, teljes és egész legyen. Ne maradjon rendetlenség, elintézetlen ügyek halmaza, lezáratlan, befejezetlen mondatok sora.
Miután az ágyon fekvő férfi mégsem halt meg, rendcsinálásba kezdett. Ez nem volt könnyű feladat, mert sok rendetlenséget halmozott fel. Idő van bőven, később rendet teszünk. Néhányan, miután megérezték gyengeségét, megpróbálták elvenni tőle azt, amije megmaradt. Nem volt ebben feltétlenül rossz indulat, és sikerrel jártak. Az intézmények továbbra is követelték a szerződésben foglaltakat, majd megindították a szükséges és elengedhetetlen eljárásokat ellene. Személyes kapcsolataiban pedig felmérték, hogy erre a lóra nem fogadunk többet, nem nyerhet.
Volt néhány kivétel. Többnyire ismeretlenek.
A kivételek azok voltak, akik átéltek már hasonló helyzeteket és talpon tudtak maradni. Röviden, túlélték.
A váróteremben, a vizsgálati eredményre várva, rendkívül nagy megértés és szeretet uralkodik a teljesen ismeretlen, de hasonló helyzetben lévő emberek között. Mosolyognak egymásra, megértőek. Senki nem sajnál senkit, de együttérző. Rendkívül felemelő érzés. Az új betegek rendkívül idegesek. Nem értik, hogyan kerülhettek ide, tiltakozik minden porcikájuk még elképzelni is, mi várhat itt rájuk, mi fog történni velük. Később megértik, elfogadják, megnyugszanak. Többnyire.
Kiszolgáltatott, hasonló helyzetben lévő emberek között rendkívül erős a szeretet érzése, körüllengi az egész teret. Ezt mások nem különösebben értik.
Az egyik cica után a másik cica is elpusztult. Több cica nem lesz. Az újrakezdés lehetősége, az energia véges. A férfinak, miközben még élt a másik két cica, lett egy cicája. Talált cica, vad cica volt.
Ez a cica most boldogan és elégedetten fekszik az ágyon.
Egy cicát megszeliditeni, megelégedettségben, biztonságban látni sem kevés teljesítmény.
Ocztos István
Budapest, 2018. június 22.
