Egyedi, semmihez nem hasonlítható fesztivál képe bontakozik ki a Szentendre Éjjel- Nappal Nyitva eseményein. Augusztus 24 és 26 között a 162 párhuzamos programban, a belváros 33 helyisége, üzlete, udvara, polgára tárja ki házának és titkos kertjének kapuját a látogatók előtt. Habár ez már a 13. Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva, idén még az eddigieknél is több a program és az invitáló házigazda. Solymosi Heléna kommunikációs vezetővel beszélgettünk.
Lola: – Hogy alakult ki a programfolyamat ilyen rendkívüli gazdagsága?
Heléna: – Évről-évre a programgazdák keresnek meg minket, hogy szeretnének csinálni valamit a portájukon. Ezekből a mozaikokból, színekből áll össze ez a három nap, mert az Éjjel-Nappal Nyitva voltaképpen egy ernyőfesztivál. Ez a legszentendreibb rendezvényünk, ami nem csak hogy jelképezi a várost, ez ő, saját maga. Egyébként az évek alatt a kicsi események önmagukban is virágzásnak indultak a maguk területén.
Az egyik nyitott udvar. (Fotó:Deim Balázs)
Lola: – Mint például a Mondvacsinált Utcabál. Az nagyon klassz!
Heléna: – Igen, ez nagyon jó példa! A Teddy Beer előtti kis téren már sokadik éve van ilyenkor egy lampionos utcabál mindhárom este, fotókiállítással, utcai borbéllyal, kézműves sörökkel, termelői borokkal, fergeteges hangulattal. Ez is az évek alatt fejlődött ilyen pazar minifesztivállá. De említhetem a Kívánságok terét is: a kint lévő cserepes virágok kaspóit idén helyi képzőművészek alkották meg, és persze idén is lesz ott divatbemutató és hastánc. Sokan csak egy-egy ilyen kicsi esemény miatt jönnek ki Budapestről. Aztán persze magukkal ragadja őket a forgatag.
Lola: – A város sok régi, tiszteletben álló polgára mondja magáénak az ötletet.
Heléna: – Igen, és nagyjából mindenkinek igaza is van! (nevet) Az Éjjel-Nappal Nyitva tulajdonképpen az ef Zámbó Öcsiék által megálmodott Nehézzenei Fesztiválból alakult ki. Ők keresték fel a helyi éttermeket-boltokat azzal, hogy csatlakozzanak a háromnapos zenés dzsemborihoz. Ebből a civil összefogásból alakult az évek során az Éjjel-Nappal Nyitva. Őrült jó dolog, hogy az egésznek az a gyökere, hogy a szentendrei művészek összefogtak, hogy megmutassák magukat egy időben, egy helyen. Sebő Ferencet idézve, a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, nem őrizni kell, mert nem rab, hanem megélni. Ez látható majd ezen a hétvégén: vannak kulturális, művészeti hagyományaink, és ezek élő, szerves részei a városnak. Ezek a művészek itt vannak, itt alkotnak.
És egy másik nyitott porta. (Fotó: Deim Balázs)
Lola: – A különböző művészeti ágak összebútoroznak erre a három napra, ami egy összművészeti bulivá emeli az egészet.
Heléna: – Ez nem csupán egy képzőművészeti rendezvény, hanem egy egyszeri, megismételhetetlen happening, ahol olyan is megesik, hogy festőművészek terveznek éttermeknek süteményt.
Lola: – Az artisztikus desszertek engem is érdekelnek, különösen Öcsi tortája, a káprázatos nevű Négyszárnyú Madár Elmélet.
Az utcán is minden másképpen van. (fotó: Deim Balázs)
Heléna: – Négy évvel ezelőttig ez inkább egyfajta mainstream fesztivál volt, amit tudatosan fordítottunk vissza ebbe a finomabb, izgalmasabb irányba. Nem versenyzünk az országos, nagy rendezvényekkel. Mi a helyi értékeket, az itt élő embereket mutatjuk meg. És azok a pillanatok, melyek ezekben a kis terekben létrejönnek, őrült energiákat szabadítanak fel. A találkozások során elkapja az adott művészt az inspiráció heve, és már a jövő évi programját tervezi. Ehhez csatlakozik valaki, aki jelen van idén, és jövőre szeretne társművész lenni. Ezeket a kreatív folyamatokat az Önkormányzat támogatja, hogy úgy mondjam, futunk az események után. Már annyi a jelentkező, a helyszín, hogy akár 14-15 program is fut egyszerre, ami komoly szervezőmunkát igényel. Persze meglesznek a nagy fesztiválelemek is, nagy koncertekkel, gasztroutcával. De a Házak, udvarok, házigazdák-on van a hangsúly, ahol a vendéglátók meg is vendégelik azt a néhány embert, aki befér az udvarába.
Itt is valami érdekes történik. (fotó: Deim Balázs)
Tavaly volt egy olyan élményem, hogy elindultam az egyik helyszín felé, s ahogy sétáltam a Bogdányi utcában folyamatosan hallottam a házakból, udvarokból kiszűrődő zenéket: klasszikus zene, dzsesszfoszlányok, gitárest, dobszóló. Ennél szentendreibb hangulatot nem tudok elképzelni. Persze az ennyire intenzív flow csak háromnapig bírható. (nevet) Meg is fogalmaztuk, mi, szervezők, hogy mi szeretnénk Budapest Montmarte-ja lenni. Bohém és művészetdús, de a múltat is megmutató város.
Lola: – A Dunakanyar ékszerdoboza. Ezt eddig soha, sehol nem írtam le a városról, pedig sok cikket írtam Szentendréről. Nem is fogom többször. (nevetnek)
Jó hangulatú beszélgetés volt Helénával. (fotó: Deim Balázs)
Heléna: – Igen, ez az avíttas közhely a városról. Ezt mi újragondoljuk, és nem ékszerdobozként fogalmazzuk meg – azt úgyis mindenki tudja már -, hanem inkább kis szütyőnek, tarisznyának, amiben sokféle élményt visz magával haza a látogató.
Lola: – Emberi találkozások sorozata lesz ez a három nap. Ami minden poros értéknél izgalmasabb.
Heléna: – Egyébként a fesztiváltól függetlenül mi nem alvó, hanem élő, aktív városként szeretnénk működni. Aminek a báját a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva mutatja be legjobban.
Lola: – Az ételkínálat a szokásos kemencés lángos–nagy serpenyős hagymás hús-kürtőskalács szortiment lesz?
Heléna: – Nem, mivel a város éttermei és a meghívott gasztrokiállítók is elrugaszkodnak az unásig ismert fogásoktól. Például délszláv ételekkel, ami utalás a város eredetére, vagy a skanzen pékségének újranyitásával a sétálóutcában.
A szombat esti koncert a Fő téren. (fotó: Deim Balázs)
Lola: – Említetted korábban, hogy már megvannak a tervek a jövő évi Éjjel-Nappalról is.
Heléna: – Grandiózus terveink vannak! Mivel annyi a párhuzamos program, hogy ez tényleg bejárhatatlan, ezért két hétvégés fesztivállá alakítanánk az Éjjel-Nappal Nyitvát, amikor is a köztes hétköznapokon is lennének programok. Például a Pilis erdőit is bevonnánk, mint helyszínt.
Lola: – Ez nagy léptékváltás lesz, de most maradjunk az idei évnél. Hemzsegnek majd az izgalmas események, figurák, tényleg nehéz lesz a döntés. Csak néhány a kínálatból: péntek este vérpezsdítő indításnak ígérkezik az Afrika udvar a Barcsay Múzeum kertjében, másnap Waslawik Gazember zenél Török Ádámmal a Gőzhajóban, aztán a Cseh Tamást felidéző est a Darupiacon, az orgonakoncert az evangélikus templomban, jam session-ok, városfelfedező séták, társasjátékok. Karszalagos a fesztivál?
Heléna: – Nem, mert rengeteg az ingyenes program. Viszont a belépős programokhoz már lehet online jegyet venni, sőt ajánlatos is, mert vannak olyan porták, ahova tényleg csak pár tíz ember fér be. Persze ha van még férőhely az adott program előtt, a helyszínen is lehet majd jegyet venni.
Lola: – És aki komolyan veszi, és tényleg éjszakáig marad, nem kocsival jön, hogy tud visszamenni Budapestre?
Heléna: – Busszal Újpestig, és rendkívüli örömteli újdonság, hogy idéntől Hévvel is. Rendesen, a Batthyány térig mennek majd éjszakai járatok. Minden információ benne van a programfüzetben és fent van a weboldalon.
Lola: – Köszönöm az interjút. Jövünk! És meg is írunk minden napot!
Heléna: – Szívesen. Várunk titeket is, mindenkit.
Welbach Lola
(A Solymosi Heléna kép kivételével a fotók a tavalyi rendezvényen készültek.)
