Podmaniczky Szilárd:
Modrić országa
Azt kérdi reggel a feleségem
miért vagyok olyan fáradt?
Hogy miért? Mondom a választ:
A tegnapi angol-horvát meccsen
én voltam a fű és a kapufa
én voltam az őrangyal
Subašić kapuja fölött
igaz, kicsikét hibáztam
én voltam a gólba tartó labda
a partjelző anyukája
én voltam az angol szurkoló
aki telesírta barátnője bugyiját
én voltam a horvát edző haja
a gólvonal és az alkonyuló orosz égbolt
a stadion felett
én voltam a bíró szemkontaktusa
a piros lap összes atomja
és a zseb, amiből nem húzhattak elő
én voltam a győzelem és a vereség
egyszerre voltam boldog és boldogtalan
és hogy mindezt megtegyem
kellett hozzá nagyon sok erő
és most készülünk Karádra
a holland bútorboltba
de ott már nem én leszek a szekrény
és a nyitvatartási idő
mert tegnap eldöntöttem
Horvátország leszek
hiába vagyok a Balaton
és hiába szeretem
ott van a tengerpart
és ott van Modrić
aki kihajítja szívét a fűre
Mandžukić az öreg bálna
és Subašić
aki nem Submarine
szóval kell egy ország
ahol élni lehet
és a fociban
most láttam
benne van ez a gondolat
az a hely kell
ahol szikla és fekvőrendőr
és még a semmi is én lehetek
