Abafáy-Deák Csillag
feLL
Nem hiszek a szememnek, dobozba zárták feLugossy Lászlót. Hiszek a szememnek, úgy kell neki, megérdemli. Levitált, elszállt, de nem magától, és főleg nem önmagától. Láttuk Szentendrén Elszálló pályán a Levitáció című emlékezetes kiállításon 2017-ben. Egy ready made rakétának kinéző tárgy feliratain ámultunk, még a tükörben is azt láttuk. Bolyonghattunk Szentendre utcáin 2016-ban úgy, hogy lépten-nyomon feLugossy szövegekbe ütköztünk az első Art Capitalon, és már akkor megtudhattuk, hogy van aki ingyen pszichedelikus. Erre most zárójelbe teszi ezt az aranyköpést, amit magunkévá tettünk már két éve, és aszongya, hogy Korlátozott mennyiségű delej. Ennek fele se tréfa, sőt könyvcímnek választja, odabiggyeszti a könyvborítóra, illetve a könyv dobozára, mert bedobozolták feLugossyt, hogy el ne szálljon újra.
Nagy öröm, hogy kézbe vehetjük, forgathatjuk, annyi az aranyköpés, abszurd dráma, finomság és bumfordiság, meghökkentő aforizma, egyperces novella. Installációk fotói, repkednek fecskéi és kitartással csinálják a tavaszt a nyárban, és nem csak versnek tűnő tárgyakkal találkozunk, egy tobzódás Laca humorában, öniróniájában. Ne dőljünk be. Ez nem korlátozott mennyiségű delej, határtalan. Nyújtsuk a nyakunkat.
Telitalálat a borító a zsiráffal, főleg akik látták már ezt a kedves, ártatlan és kíváncsi állatot a szentendrei Levitáció kiállításon, ők, a zsiráfok emelkedettek, miközben Az ember oly ritkán emelkedett, szólt ránk Laca. Azért ott is adott reményt (semmi delej?) a bezzeg zsiráfokkal szemben, nem szeretnék a hanyatlással egyet jelenteni.
Nincs olyan nap, amelyik este felkel. Nincs olyan lapja a könyvnek, ahonnan ne idézhetnénk, olyat, ami vesébe talál és felkelti az érdeklődést a könyv(ek) iránt. Ez egy feLugossy Biblia lenne? Mindenre van benne magyarázat. És annak az ellenkezőjére is. Találtam egy sort, ami olyan, mintha nem Laca írta volna. Ez komoly, kérdem balgán: Az ember a művészettel védekezik. Két fecske száll a képen, de nem csak itt. Akkor most mi van? Szerintem, vagyis nem tudom. De azért maradjunk zsiráfok.
Kétségtelen, hogy feLugossy szembesül életkorával, az idő múlásával (… egy roncs vagyok…), éles szemmel figyeli a bürokrácia, a hatalom (az apparátus) minden embertelenségét, haszontalanságát, az ember hétköznapi megalázását és megaláztatását, a közízlés maradiságát, a közhelyek hamisságát és a korlátoltság diadalát. De még nagyobb ellensége a kreativitás, az egyéniség, a szabadság, a gondolkodás hiányának, elnyomásának, korlátozásának, a pöffeszkedő ego mindentudásának. Idődimenziókat, ufókat emleget, megidézi a túlvilágot, miközben felelősségét sem tagadja, hogy szövegei révén a magyar kultúra és a szellemvilág térképét rajzolja. Szokatlanul hangsúlyos a szövegekben a jelen és a jövő iránti félelem és bizonytalanság, hogy valami nincs rendben, valami nincs a helyén. Tüneteket sorol, látleleteket készít, ám nem avatja magát önkéntes forgalomirányítóvá, hova és merre vezet a helyes út.
A fajok lassan fájlok lesznek, volt olvasható a Levitáció kiállítás alkalmából a Művészetmalom udvarán felállított bumfordi pszeudo rakétán (a Korlátozott mennyiségű delej kötet címlapján is látható, olvasható). Ez az írás is fájl lett. De jó arra, hogy igazi, forgatható könyvre hívja fel a figyelmet. Köszönet az élményért a MissionArt Galériának. Ott megtaláljátok.
Kölüs Lajos
Ádámcsutka
A gégefő pajzsporc a férfiak többségénél elég hangsúlyos dudor a nyakon, a megnövekvő tesztoszteronszint okozza. A nőknek is van ádámcsutkájuk, de alig látszik. A bibliai legenda szerint az Édenkertben Éva biztatására Ádám is evett a tiltott gyümölcsből, de az alma egy darabja megakadt a torkán. feLugossy dobozos könyve tiltott gyümölcs, bárki olvassa, megakadhat a falat a torkán. Elég néhány szó, néhány mondat is, jelzi, hogy a mesterséges intelligencia korában élünk: Korlátozott mennyiségű delej (a faszom a PIN-kódba). De maga a szerző figyelmezteti az olvasóját:… nagyon úgy néz ki/ hogy kamuban járunk/ derékig/ nincs már rendes tébolyda/ minden olyan mintha/ nem volna.Van is, nincs is.Az idő kereke néha mintha visszafelé forogna – állítja feLugossy egyik riportjában, mintha a jövőbe látna, pedig nem akar a jövőbe látni. Tetszésünket akarja kihívni (és nem elnyerni!): Gondolom, az izgalmas és zavarba ejtően rosszindulatú lehet.
feLugossy László a MissionArt által kiadott versesköteteiből olvas fel a szentendrei ArtCapitalon.
Provokál bennünket, olvasókat, aforisztikusan: Zsigereljük ki magunkat, /Az önkizsigerelés a legjobb dolog a világon. Téved az, aki a két könyvet olvasva, úgy hiszi, hogy bölcseletet, vagy akár moralizáló gondolatokot tart kezében (Jézus kikapcsolja a tévét). Ars poeticája: Egyfajta belső kényszer teniszütővel verset írni. Szabad szövegeket ír, töredékeseket, rímeseket és rémeseket, tesz a formára, a gondolat erejében hisz. Kántál, édeleg, lázít (felbújt), tagad, bírál, ha kell. Mer bohóc lenni, ám szövege sosem szájbarágó, legfeljebb túlírt. Ha sokszor ismétel valamit, nem gondoljuk, hogy azért,…Kerüljük a romlottságot! Inkább morzsoljunk egy imát a megérzések falára, biztatja az olvasóját. Szatirikus vénájának köszönhetően ellentmondásaiban ragadja meg életünk kusza, felemás emberi viszonyait. Nem igazságosztó, de képes egyszerűen nevén nevezni a dolgokat: 12 kőművesből kettő elment ácsnak. / Egy másikból villanyszerelő lett. /A többi meg kiment a picsába. Nyelünk egyet, pajzsporcunk megmozdul, és hallgatunk, pedig fejünkhez kaphatnánk, hogy is van ez? Bennünk él… az örökké tartó elhallgatás.
Keserűen, számomra mégis racionálisan, kétségeit sem tagadva fogalmaz: Semmi nincs, amiben hinni tudnék. Csak ISTEN. Mindkét könyv az emberi normalitást és anomáliáit járja körbe. Szövegei nonszensz szövegek is, a közhelytől a drámai kifejletig tart az ívük, miközben tudatosítja az olvasóban is:… az összefüggések/ is / elvéreznek / valahol. Elvont szövegei akkor a legerősebbek, amikor közvetetten és érzékien fogalmaz. Szövegeinek sajátos ritmikája, belső rímelése van, mondattördelése, meglepő asszociációi, montázsai, szimultán technikái számomra Majakovszkijt is megidézik. Karinthy Frigyes hatása tagadhatatlan, mert feLugossy is híve a görbe tükörnek, a szókimondásnak, a logika kíméletlen keresésének és számonkérésének, a paródiának és a halandzsának. Akár elfogadjuk feLugossy kritikai-esztétikai látásmódját, akár nem, egyet kell értetünk a szerzővel: Nem minden út kivezető. / Nem minden út kiút. Ragaszkodik a tévedés jogához, és az emberi gesztusokhoz:…óh Harley!/ már csak a/ kisállat-/ simogatás/ maradt. Shakespeare-i (drámai) és Beckett-i (abszurd, tragikomikus) mélység. Sőt parafrazál is:…mintha a semmi közepén nem lenne az embernek más/ dolga, csak hogy magát a semmiben feloldja…
Másik kötetében így fogalmaz:… valami a semmi ellen. Sőt:…szavaknélküli magam vagyok. A beidegződés, a szokás, a földhözragadtság, a szabványok ellen vívja mindennapos harcát. Tudatosan és ösztönösen él a meghökkentés gesztusaival, a kifejezés közvetlenségével:…szuper ez a semmitmondás, / ha már a szeretni nemtudás okozza a legnagyobb kéjt… Nyeldeklőnk megint mozoghat. Offlíra. Nincs határ. A szerző egyik paradoxonja szerint: Beszéd és hallgatás egyaránt bűnt követ el. feLugossy bűnös, képtelen a hallgatásra, képtelen a beszédre, ám mindig előre néz, bátran, szilárdan. És írni fogja továbbra is kiáltványait…a fejünkre szállingózó lepedékek ellen. Mert mindenkinek van ádámcsutkája. Mert szeretjük a tiltott gyümölcsöt. Mert nem tudjuk nem szeretni feLugossy egyik utolsó mondatát: Táncoljatok önfeledten! A két kötetet elolvasva liftezik az ádámcsutkánk, a látható és a láthatatlan is.
feLugossy László könyvbemutatója: 2018. június 24-én a szentendrei ArtCapitalon volt a Czóbel Múzeumban
