Írta: Bársony Éva
Két road movie futott a napokban a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál programján. Egymástól nem üthetne el jobban két sztori ebben az ősrégi filmes formában. Az egyik punkos, gátlástalan sztori két fiatalról, a másik súlyos történelmi múltat vonszoló számonkérés két idős férfi között. Fura módon a punkos lett végtelenül szomorú, a számonkérős jut el a tisztázásig.
A magyar elsőfilmes Csuja László Virágvölgy című filmje csupa amatőr szereplőt mozgat. Martin Sulik, a jónevű szlovák rendező The Interpretor (A tolmács) című filmje két olyan nehézsúlyú hírességet ereszt össze, mint a cseh Jirí Menzel és az osztrák Peter Simonischek. A Virágvölgyön ott a tojáshéj: a pályakezdés szertelensége, A tolmács érett és megrendítő.
A Virágvöly idén az egyetlen képviselője a magyar filmnek, az első és második filmes alkotók versenyében, az East of theWest programjában harcol meg a Kristály Glóbuszért 11 másik pályatársával.
Már a harmadik vetítésére is dugig megtelik a jókora vetítő, főleg fiatalokkal. Fiatalok maradnak a vetítés végén is, hogy kérdezzék a Csuja László rendezővel és főszereplőivel, Berényi Biankával és Réti Lászlóval az élen a közönség elé lépő 11 tagú stábot. A kérdések a film születésével és forgatásával kapcsolatosak, mint ilyen alkalmakkor megszokott. Egy intimebb környezetben biztosan lett volna mit mesélni a közös munkáról, miután Csuja László merész dobása, hogy nem színészekkel, hanem színtiszta amatőrökkel meséli el a meghökkentő és provokatív történetét. A karcsú, mutatós Berényi Bianka – a filmben is Bianka – civilben énekes, az EU Cannibal frontembere. Az erős kisugárzású Réti László – szerepe szerint is Laci – a Speciális Olimpia többszörös bajnoka.
Csuja főhőse lényegében két sérült fiatal. Laci mentálisan sérült, Bianka morálisan. Nincsenek gátlásai. Fenntartás nélkül csap be bárkit, és fenntartás nélkül lop el egy babakocsit babástól. Ez a kisbaba hoz ki mindkettőjükből addig ismeretlen készséget. Laciból a döntés készségét, Biankából a szeretetre való készséget.
„Menekülő szerelmesek”. „Tolvajok és szerelmesek” – ilyen bombasztikus címekkel tálalta az itteni fesztiválújság az új magyar filmet, sőt, volt, akinek Bianka figurájáról Faye Dunaway jutott az eszébe a Bonnie és Clyde-ból. A vaskos túlzás megbocsátható, jó a reklám, mondhatjuk. De persze semmi köze a film lányegéhez.
Azt hiszem, ebben a filmben a szeretet kapásának és a szeretet adásának eredendő vágyáról és reménytelenségéről van szó. Csuja kis költségvetéssel, rövid idő alatt forgatta a filmjét (az Inkubátor program velejárója), egy sor részlet kidolgozatlanul lógicsál a sztoriban, provokatív logikátlanságok veszik el a levegőt a figurák igazán izgalmas vonásainak kibomlása elől. Hiányoznak árnyalatok, hiányoznak mélységek a bizarr helyzetek és bizarr jellemek mögül. Ne soroljuk, hogy például egy baba ridegtartásának milyen ordító hiányosságai vannak itt a filmben. Mert tán ennél sokatmondóbb Csuja László világának lényege: hősei harsányan kitalált helyzeteit rendre a lélegző valóság szituációiba helyezi, valódi emberek közé, valódi figurák hatókörébe. Ez a való világ bevonzása nagyon fontos értékmérője a munkájának. Ez a valóság hívja ki Bianka extrém viselkedését, de ez adja a hátteret annak a különös ragyogásnak, amit Réti László majdnem szöveg nélküli jelenléte, érzelmi kisugárzása hoz a filmbe. (A Virágvölgy ősszel kerül a hazai mozikba.)
Jirí Menzelt filmen látni mindig ajándék. Ő azt mondja magáról, hogy bár különböző karaktereket keltett életre a vásznon, de lényegében mindig önmagát játssza. Az biztos, hogy ilyennek, mint amilyen A tolmács címszerepében, még nem láttuk. Hajlott hátú, nagykabátos, nagy táskás, szapora, zárt léptű és besavanyodott hangulatú. Nem tudja, mi az, mosolyogni. Mint egy gyomorbajos aktakukac. A történet szerint azért indul Bécsbe, hogy megkeresse a szüleit a többi sok ezer szlovákiai zsidóval együtt halomra gyilkoló SS-parancsnokot.
Az áldozatok fia a bűnöst nem, csak a bűnös fiát találja meg. Ezt a karaktert Peter Simonischek, a Tony Erdmann című, pár évvel ezelőtti, hisztérikus sikerű német komédia címszereplője játssza. Élethabzsoló nőfaló, született bonviván. A két főhős személyisége közötti ellentét kibékíthetetlennek látszik, mégis ketten nekiindulnak felkutatni a múltat, autóval bejárják Közép-Szlovákiát, ahol a tömeggyilkosságok történtek.
Martin Sulik ennek az útnak hol tragikus, hol humoros, hol mellbevágó pillanatait hozza elénk. Egy interjúban elmondta, nem a történelem érdekelte, hanem a múlt eseményei a jelen szűrőjén.
„A filmhez, mondta, keresztül utaztuk Közép-Szlovákiát, ahogy hőseink. És ahogy hőseink, különböző nézetekkel,véleményekkel találkoztunk. Gond nélkül találtunk olyat, aki ma is gázba küldene bárkit, vagy tömeggyilkossággal törölne el egy egész kisebbséget a föld színéről. De a legtöbb szlovák embert nem érdekli a múlt, a mai élet napi gondjai szippantják be.”
Épp ezért érezte fontosnak leforgatni a filmjét.
Menzel és Simonischek közös játéka igazi, nagy pillanata a filmszínjátszásnak. Menzel ráadásul nem is anyanyelvén, hanem szlovákul és németül kellett, hogy beszéljen. Be is vallotta, hogy nehezen ment. De olyan filmhős született végül, aki ismét belopta magát a néző szívébe.
