Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza [Anatomy of a Scandal]– General Press Könyvkiadó, 2018 – Fordította: Szabó István– 344 oldal, kartonált kötés – ISBN 9789634521471
Mi aknázhatja alá egy politikus karrierjét és nyugodt családi életét? Mennyire bonyolult napjainkban az ítéletalkotás? Az igazság valóban nem fekete vagy fehér? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel az Egy botrány természetrajza című kötet, mely júniusban jelent meg a General Press kiadónál.
A regény szerzője a brit Sarah Vaughan, aki 11 évig volt a The Guardian politikai újságírója, majd szabadúszóként kezdett dolgozni. Íróként 2014-ben debütált, az Egy botrány természetrajza a harmadik kötete, és ez az első olyan regénye, melyet magyarul is olvashatunk. A szerző Cambridge-ben él férjével és két gyermekével.
A történet szerint az államtitkárként dolgozó James Whitehouse viszonyt folytat fiatal titkárnőjével, noha házas ember. Miután szakít szeretőjével, az nemi erőszakkal vádolja meg, a sajtó pedig azonnal lecsap az ügyre. James felesége próbálja megvédeni a családját, és hisz a férfi ártatlanságában. Kate, a vádló védője, a tapasztalt, karrierista ügyész biztos az államtitkár bűnösségében, és mindent megtesz, hogy ezt bebizonyítsa.
Az Egy botrány természetrajza bírósági és családi dráma. A fiktív történet kiindulópontja egy erősen bulváros felütés: a brit bulvársajtó imád nagy emberek még nagyobb bukásain, félrelépésein, magánéleti problémáin csámcsogni. A szerző elmondása szerint a könyv alapját újságíróként, tudósítóként és angol irodalom szakos egyetemi hallgatóként szerzett tapasztalatai szolgáltatták, emellett a metoo-botrányt is eszünkbe juttatja a sztori.
Regényében Sarah Vaughan mégsem kizárólag arra koncentrál, hogy valóban megtörtént-e a nemi erőszak, hanem időben és szereplők közt ugrálva életsorsokat mesél el, ezzel is növelve a feszültséget, cizellálva a történetet.
Bemutatja például James Whitehouse féktelen fiatalkorát, amint társaival rakat számra tör szét drága pezsgőket az oxfordi egyetem kocsmájában puszta kivagyiságból. Megtudjuk, hogyan ismerkedett meg későbbi feleségével, akinek aztán személyes kálváriáját is végigkísérhetjük, amikor megpróbálja megmenteni házasságukat a kirobbant botrányt követően. Ahogy egyre inkább kirajzolódik előttünk a szereplők múltja, jelleme, viselkedésük is egészen más fénytörést kap.
A regény nagy erőssége, hogy teljesen életszagú, érezhető rajta Sarah Vaughan újságírói attitűdje, ahogy a politikáról, a tolakodó bulvármédiáról, a könnyen ítélő és gyorsan felejtő társadalomról, valamint a bíróságok működéséről ír. Olvasóként nem nehéz bármelyik szereplővel azonosulni, valószínűleg ez is volt a szerző célja, hogy árnyalt személyiségeket mutasson be, és úgy érezzük, mintha mi is ott ülnénk az esküdtszék tagjai közt, és próbálnánk eldönteni, ki a bűnös, ki hazudik.
Sarah Vaughan rendkívül filmszerűen mesél, a bíróságon játszódó elbeszéléseken tapintható a feszültség, míg a szereplők múltját mintha személyes élményekből gyúrta volna össze, a Holly nevű mellékszereplő legalábbis erősen önéletrajzi ihletésű karakternek tűnik.
Akik oda vannak a feszült drámákért, azok valószínűleg nem fognak csalódni az Egy botrány természetrajzában, és kíváncsian lapozzák majd végig a 350 oldalt, hogy kiderüljön az igazság, már ha kiderül…
