A hegedűmuzsika fekete báránya letarolja a színpadot

Reszkessetek, rizsporos parókák! A teljesen excentrikus, szabályokra és elvárásokra fittyet hányó, csodagyerekből lett nagy művész hamarosan megérkezik közénk. Nem, nem az Amadeust vetítik, hanem Ara Malikian ad koncertet. Hét ok arra, hogy miért kihagyhatatlan ez az élmény – kezdő és haladó lázadóknak, klasszikuszene-rajongóknak, könnyűzene-rajongóknak, sőt, még a világzene rajongói is hegyezhetik a fülüket!

  1. A haja

Nem tudom, más családok hogy vannak ezzel, de az enyémben generációkon átível a „Hogy néz ki a hajad?!”-kérdés. A nagypapám a nagybátyámon szokott ilyenformán szörnyülködni, az anyukám meg rajtam. (Bocsánat minden érintettől!) Nos, Ara Malikian büszkén vállalja a bozontos haját a koncerttermekben is. Unalmas, karótnyelt dolog lenne a klasszikus zene, amit csak lenyalt frizurával, meg a hozzápasszoló élére vasalt nadrágban, öltönyben lehet előadni? Naná, hogy nem!

  1. A szexi rocksztár külseje

Melyik lány ne álmodozott volna tinikorában egy ilyen férfiról? Na jó, lehet, hogy nem mindenki, de én igen. A már említett dús, fekete fürtök mellett fekete bőrcuccok, lobogó fekete talár, és valami igazán piszkos, polgárpukkasztó, garázszenekaros-dobozossörös kisugárzás. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy még mindig egy klasszikus hegedűművészről beszélünk. Vagy hogy is van ez…?

  1. A műfajok, stílusok keveredése

Ara Malikian az az előadó, akinek a hegedűje szó szerint mindent meg tud szólaltatni, amit csak képzeletben társítunk ehhez a hangszerhez, és még annál is többet. Vivaldi évszakaitól kezdve a klezmeren, a flamencón és a cigányzenén keresztül a Led Zeppelin Kashmirjáig tényleg mindenféle zene szerepel a repertoárjában. Klasszikus és modern, hagyományos és formabontó, rétegzene és populáris – elképesztő, hogy mindezeket csak egy hegedű és egy karcsú kis vonó köti össze, meg persze a zseni, aki megszólaltatja.

  1. A sokféle gyökerei

Honnan eredhet ez a sokszínűség? Talán a kulturális hatásokból, amelyek Ara Malikiant kisgyermekkora óta érik. Röviden: ő egy spanyol zenész, aki örmény származású család tagjaként született Libanonban, tanulmányait pedig olyan rangos intézményekben végezte, mint a berlini Hochschule für Musik und Theater Hannover és a londoni Guildhall School of Music and Drama. Jelenleg Madridban él, de közben igazi világcsavargóként járja a nemzetközi fesztiválokat és koncerttermeket.

  1. A csodagyerek-sztori

„Hogy engedhetik be így ezt a migránst izé, bozontos hajú szakadt garázszenekaros világcsavargós figurát az elegáns koncerttermekbe?”, gondolhatja a polgár, aki azért van ugyebár, hogy pukkadjon. Nos, nincs miért aggódni, kedves hölgyeim és uraim: Ara Malikian arról is nevezetes, hogy a fent említett berlini intézménybe tizennégy éves korában hívták meg, és ezzel ő lett a legfiatalabb diák, aki valaha elkezdhette ott a tanulmányait. Mondom én, hogy tiszta Amadeus, sőt, még az is közös pont, hogy Ara Malikian is az édesapja révén kezdett zenélni… Márpedig ha Mozartnak megbocsátjuk a különcködéseit, akkor az a minimum, hogy neki is. Zseninek lenni biztosan nem könnyű.

  1. Az előadásmódja

Ehhez már nem is fűzök semmit, az eddigiekből így is sok minden kiderült. Nézzétek csak a videót!

  1. Ezek a képek

Amint megláttam őket a zenész honlapján, azonnal beléjük szerettem. Igen, ha a műfajok, stílusok és kulturális örökségek keverése nem lenne elég, Ara Malikian a most futó, A hegedű hihetetlen története című projektjébe, amivel Budapesten is fellép, még a képzőművészetet is belevette. A gyűjteményes dobozban a tizenhárom zeneszámot tartalmazó CD mellett hét ilyen csodálatos alkotást is találhatunk:

Nos, szerintem mostanra vagy meggyőztelek, hogy irány Ara Malikian koncertje a Budapesti Nyári Fesztiválon, vagy végleg elrettentettelek tőle (mint azt a szegény kollégámat az irodában, aki nemrég rám szólt, hogy azonnal kapcsoljam le ezt az őrült hegedűzenét legalább fél órára, amíg be nem fejezi a határidős munkáját, mert így lehetetlen koncentrálni). Az viszont biztos, hogy Ara Malikiannal szemben senki sem maradhat közömbös. Engem például teljesen elbűvölt a sokszínűsége és a teljesen össze nem illő elemek ilyen elképesztő vegyítése. Igaz, az irodában mostanság inkább mellőzöm – de csakis azért, hogy a sokszínű munkahelyemen továbbra is békésen tudjunk vegyülni…

Megosztás: