„Szerintem ahhoz, hogy motiváltnak érezd magad, muszáj, hogy olyan személyes élmények érjenek, melyek összetettebb szinten mutatják be a világ dolgai közötti összefüggéseket. Ezek a komplexebb üzenetek valahol mindig is fontosak voltak a színház és a többi művészeti ág számára”
Milyen új művészeti megoldásokhoz vezethetnek el bennünket a digitális eszközök? Hogyan kommunikálhatunk egymással egyszerű gépek segítségével? Hogyan viszonyulunk a távolsághoz és különféle környezetekhez? 2018 májusában ünnepli 30. kiadását a technológia és művészet kapcsolatát bemutató smART! XTRA sorozat. Ennek apropójából a Trafó Kortárs Művészetek Háza háromnapos miniexpót szervez. A május 29-31. között megrendezésre kerülő Connections című eseménysorozaton különböző területről érkező hazai és külföldi alkotók munkáit láthatjátok a Trafóban, az Art Quarter Budapestben [aqb] és a Bakelit Multi Art Centerben. Az osztrák Alva Morgenstern, audiovizuális performanszában egy fényruha segítségével mutatja be, milyen lenne, ha az emberi test rovarra emlékeztető lényekké alakulna át.
A When I’m Gone, Please Delete My Voice Memos című performansz-installáció Skype-beszélgetések és telefon által rögzített beszélgetések, hangüzenetek egymásra hatásán alapszik. A smART! XTRA 3.0 – Connections egy beszélgetéssel indul, melyen az összes meghívott alkotó részt vesz.
„Reményeink szerint az előadás témája túlmutat majd önmagán. A Connections cím nem csupán az ember-ember közti kapcsolatra utal, hanem az ember és a legalapvetőbb technikai eszközök közötti interakciós lehetőségekre is. A különböző műfajú projekteken keresztül szeretnénk megmutatni, hogy hányféle értelmezési módja lehet a kapcsolat témájának”
– mondja Kovács Andrea, a smART! XTRA sorozat kurátora és sorozatszerkesztője. Mesélt a Trafóban bemutatkozó Loop Gallery–ről is, mely lényegében egy havonta változó tartalmakat bemutató digitális kirakatgaléria, ahol magyar és külföldi alkotók által készített mozgóképes alkotások, gif-ek, videók és kisfilmek láthatók.
„Szeretnénk, ha minél több külföldi városban nyithatnánk egy-egy Loop Galleryt és így folyamatosan cserélhetnénk tartalmakat, számos alkotónak biztosíthatnánk bemutatkozási lehetőséget. Rengeteg művészeti célú vizuális tartalom létezik, ami a kontextusát keresi. Lenne igény egy olyan formátumra, ahol ezek rendszeresen meg tudnak jelenni”
– tette hozzá. De vajon mennyire nyitott a magyar társadalom a kortárs művészet ezen területeire?
„Szerintem a Trafó, mint a kortárs művészetek háza, működésének kezdetétől fogva orientálni igyekszik a nézőket az új irányok felé, de ez nem könnyű misszió. A társadalom sokszor idegenkedik az olyan jelzőktől, mint a digitális, innovatív, kortárs. A smART!-eseményekkel szeretnénk bebizonyítani, hogy ezek nem állnak távol a mindennapoktól és képesek élményt nyújtani. A nézőnek nem kell szerepelnie, elég, ha hagyja, hogy hatása alá kerüljön egy audiovizuális kompozíciónak vagy kipróbálhasson egy interaktív installációt. Ezt muszáj minél többször tudatosítani minden generációban”
– fűzi hozzá Kovács Andrea. Ha már szóba került a fiatalabb generáció, felmerül a kérdés, vajon mennyire nehéz a gyerekeket megcélozni hasonló kezdeményezéssel.
„A smART! XTRA következő kiadásaiban fontos téma lehet, hogy miként tudjuk az oktatásba is bevonni a hasonló projekteket. A beavató színházi programokhoz hasonlóan szeretnénk az ilyen típusú élményeket is becsempészni a jövőben egy-egy foglalkozásba. Ezek a projektek a társadalmi üzeneteiken túl új technológiai lehetőségeket is bemutatnak. Szerintem ahhoz, hogy motiváltnak érezd magad, muszáj, hogy olyan személyes élmények érjenek, melyek összetettebb szinten mutatják be a világ dolgai közötti összefüggéseket. Ezek a komplexebb üzenetek valahol mindig is fontosak voltak a színház és a többi művészeti ág számára. Szívesen látnék a smART! XTRA programjain minél több középiskolást és egyetemistát”
– mondta zárásul a sorozat szerkesztője.
Mi illik a drónzenéhez? Dróntánc!
A smART! XTRA 3.0-on május 31-én az AQB épületében látható Somló Dávid és Vass Imre Drohnetanz című performanszának munkabemutatója. A Drohnetanz a hét éve számos projekten együtt dolgozó alkotópáros It comes, it goes című 2013-as előadásának továbbgondolása.
„Az It comes, it goes egy nagyon szikár darab volt, ami a repetíciót vizsgálta. Imre az ugrás különféle variációival dolgozott, én pedig Bach G-dúr cselló szvitjének első négy ütemét ismételtem a végtelenségig. A Drohnetanz tulajdonképpen ennek a folytatása”
– meséli Somló Dávid interdiszciplináris művész, aki Londonban tanult zeneszerzést. Somló gitárosként kezdte, majd évek alatt a hangok kerültek fókuszába, és az elektronikus hangformálásra alkalmas moduláris szintetizátor lett a fő hangszere. Ezzel készít drónzenét.
„A drónzene olyan zenefolyam, amiben nincs se dallam, se harmónia, se ritmus, ezért az ember csak a hang legapróbb változásaira fókuszál, ami egy különleges állapotot eredményez. Mindezt szembeállítjuk egy ritmikus zenével, mozgással, tánccal, ami főleg afro-karibi táncokból indul ki. A ritmikusság végtelen repetíciója által is kialakul egy folyamatosság. Érdekel minket, hogy miként tud összeállni a teljes ritmustalanság és a ritmus időtlensége”
– magyarázza Somló Dávid. A drone kifejezésnek az angolban több jelentése van, utalhat a pilóta nélküli repülőgépre, a hím méhre és a folyamatos búgó hangra is.
„Elkezdtük kibogozni, hogy számunkra mit jelent ennek a három különböző halmaznak a szimbolikája és miként tudjuk őket összekötni, hogy egységet alkossanak”
– mondja Vass Imre. Hogy miként sül el a performansz, azt erősen befolyásolja a helyszín is, merthogy a Drohnetanz nem az a fajta klasszikus darab, ahol a közönség a nézőtéren, az előadó pedig a színpadon foglal helyet. Somló Dávid és Vass Imre együtt alakítják a zenét, mindketten mozognak is, a nézők pedig körülöttük állnak, így a performansz közösségi élményt kíván nyújtani. A Drohnetanz első verziója május 16-án debütált Bécsben, hogy miként rezonál a magyar közönséggel, az kiderül 31-én az AQB-ben.
A smART! XTRA 3.0 programfüzetét itt lapozhatod:
