Petr Stančík: Múmiamalom [Mlýn na mumie] – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordította Hanzelik Gábor – 312 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5628-04-7
Igazán kár, hogy a magyarban nincs megfelelő szó, amivel kiváltható lenne a „pornográf” jelző, valamire, ami pozitívabb csengésű. Így történhetett meg, hogy Petr Stančík regényének meghatározása szükségszerűen – és büszkén vállalva! – gasztro-pornográf thriller. Persze, van szex a Múmiamalomban, nem is kevés, főhősünk, Leopold Durman gyakorlatilag mindenféle és bármilyen asszonyszeméllyel hajlandó közösülni, nem veti meg a bordélyházak – bensőségesen ábrázolt – világát, vagy a házvezetőnőjét, és szinte forradalmat robbant ki, amikor az összeverődött tömegben „véletlenül” közösül egy lánnyal… Mégis, mindez nem pornográfia abban az elítélő értelemben, ahogy a hétköznapokon használjuk: „célzatosan és leplezetlenül az érzékiségre hatni akaró, a nemiséget szemérmetlenül ábrázoló irodalom; ilyen célú rajz, fénykép festmény” (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára). A leplezetlenség és a szemérmetlenség esetünkben vitathatatlan, de sokkal kevésbé akar az érzékiségre hatni, mint amennyire a regény gasztronómiai passzusai, melyektől esetenként tényleg összefut az Olvasó szájában a nyál… vagy éppen kerülgeti a hányinger.
„Mikor Durman sikertelenül próbálta lenyelni a nyelvére ragadt ostyát, arra gondolt, hogy mennyire sajnálja, hogy Jézus nem szakács volt. Akkor egész biztosan nem ízetlen, száraz, kovásztalan ostyácskává alakította volna a testét, hanem mondjuk bouilladaise-é, vagy rozmaringos ürücombbá. Akkor a papok a miséken főznének, a teológiai viták pedig nem a Szentlélek eredetéről folynának, hanem arról, hogy a bifszteket zsíron vagy olajon kell-e sütni, vagy megengedett-e a burgonyasalátában a répa.”
A Múmiamalom sokkal több, mint gasztronómiai és szexuális tobzódás, Petr Stančík a legjobb cseh irodalmi hagyományokat követve (és felturbózva) olyan sűrű szövésű történetet hozott létre, melyben egyszerre van jelen az alkimista hagyományokkal rendelkező, zsidó misztikával átitatott középkori Prága, a globalizációba bekapcsolódó közép-európai város dinamizmusa, a porosz-osztrák háború és a teljes őrület. Az egymásba kapcsolódó legkülönfélébb történetek szemkápráztató láncolattá állnak össze, s egy olyan korszakhatárról mesélnek, mely ebben a formában sosem létezett, mégis sok szempontból valóságosabb, mint az „igazi történelem”. A Múmiamalomban jól megférnek egymással a legújabb találmányok, a beszélő holtak, a világot irányító – vagy irányítani akaró – titkos társaságok, a Kínából érkezett delegáció, mely az angolok ellen akar szövetkezni a csehekkel… és maga az Úristen is szerephez jut!
- Ne bízz senkiben, aki elmúlt 25!
- Az Istent játszó Ember minden korban elbukik
- Egy hajszőnyeg gyönyörű. De több ezer?
- A magyar valóság egy kanadai sci-fi
- Mintha Jézus korbácsolná az evangélistákat
Leopold Durman nyomozó az első cseh sorozatgyilkost keresve eljut Párizsba, ahol megismeri – és később otthon lelkesen terjeszti – az orális szex nagyszerű tudományát. Egy anarchista gyanúsított nyomait követve bejárja Mexikót is, ahol ezekben az években éppen Habsburg Miksa próbál magának trónt szerezni. Mexikóban derül ki, hogy a gyilkosságok gyanúsítottjaként üldözött Varanovot egészen más célok vezették, mint amit a nyomozó feltételezett:
„– Fel akartam találni egy automatikus mosógépet. A kísérletekhez rengeteg koszos ruhára volt szükségem. Eleinte vásároltam, aztán loptam.
– Kinek kellene egy ilyen perverz masina – csodálkoztam.
–Az anarchistáknak és a nőknek. Ha a nőknek már nem kell mosódeszkán mosniuk, az nap mint nap rengeteg szabadidőt biztosít nekik. A nők pedig nem tudják agyonütni az időt vadászattal, vagy valami gyűjtögetésével, mint a férfiak, tehát unalomból elkezdenek visszapofázni a férfiaknak, aztán egyforma jogokat követelnek, lokomotívot akarnak vezetni, cégeket irányítani, még talán…
– Fejezze be – súgom oda.
– Még talán politizálni is – fejezi be diadalmasan.
Felpiszkált képzeletem rögtön elém rajzolta a jövőt, tele mosógépekkel és kaotikus női politikusokkal, és már az elképzelés is rémisztő. De Varanov még nem fejezte be:
– A nők, ha saját szétszórtságukról van szó, hihetetlenül eltökéltek. És nagyon találékonyak, mikor a saját csacsiságaikat kell érvényre juttatniuk. A nő nem tudja, mit akar, de nem áll meg, míg meg nem kapja, kedves felügyelő.”
Petr Stančík meglepő pontossággal ábrázolja a valódi történelem eseményeit, s közéjük szőve jeleníti meg az irodalmi tobzódásra alkalmat biztosító „saját anyagát”. Miközben az olvasó az leleményeken csámcsog, érdekes megfigyeléseket tehet, mert van, amikor a történelem „aládolgozik az irodalomnak”… A regényben feltűnik prágai rendőrkapitányként Sacher-Masoch, akinek fia, Leopold von Sacher-Masoch (1836-1895) – a mazochizmus névadója – szintén epizódszereplő. Nos, akármennyire irodalmiaskodó ötletnek tűnik, az idősebb Sacher-Masoch a valóságban is Prága rendőrfőkapitánya volt!
Tényleg felsorolhatatlanul sok minden zsúfolódik össze ebben a regényben, s azzal, amit itt felvillantottunk, és idéztünk, szinte semmit nem mutattunk meg a Petr Stančík által kínált kalandokból.
A Múmiamalom provokatív regény, mely megmozgatja a megszokásba tespedt olvasó érzékeit, legalább annyi kacagnivaló magasságot rejt, mint amennyi elgondolkodtató mélységet, s közben mélázásra vagy unalomra nem ad alkalmat: pörög és pörget. Letehetetlen.
