+ Irodalom

A legkitartóbb hal képes sárkánnyá változni?

Az egykori Távol-kelet és a mai Litvánia kapcsolódik össze a két regényben, ami valójában mégis inkább egy. Undinė Radzevičiūtė könyve sok meglepetést rejt.

Undinė Radzevičiūtė: Halak és sárkányok [Žuvys ir drakonai] – Typotex Kiadó, 2018 – fordította Laczházi Aranka – 476 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2799-75-9

Úgy tűnik, a Typotex Kiadónál 2018-ban beköszöntött a „halak éve”, az egészen kitűnő izlandi regény (A halaknak nincs lábuk) után a közelmúltban jelent meg a Halak és sárkányok című kortárs litván regény. A két könyv – túl a terjedelmen is – sok hasonlóságot mutat: mindkettő egy meglehetősen zárt világban játszódik, és mindkettőben nagy szerepe van a múlt és a jövő összekapcsolásának. De míg az izlandi regényben a halak „valódiak”, addig a litván regényben inkább csak szimbólumok (ahogy a sárkányok is).

Jón Kalman Stefánsson a Könyvfesztiválon (2018.04.22-én 14 órától, Millenáris, Osztovits Levente terem)

Undinė Radzevičiūtė testes kötete, ha szigorúan vesszük, két egymásba fonódó, egymáson át- és átfűzött regényt foglal magában. A két szövegtest tartalmában, stílusában és tipográfijában is jól elkülönül egymástól, s bár terjedelmükben nagyjából azonosak, mégis úgy tűnik, hogy a napjainkban játszódó regény az, ami a keretet adja… és a másik, XVIII. századi történetet közelebb hozza az Olvasóhoz… aki eleinte kicsit értetlenül figyeli az egymást váltó szövegrészletek által kialakított szokatlan – néha szinte disszonáns – ritmust. Hiszen a két szövegnek elsőre és eleinte mintha nem is lenne köze egymáshoz, mintha nem kommunikálnának egymással. (Persze, a történetek előrehaladtával kiderül, hogy léteznek összefüggések és áthallások, szerves kapcsolatok – ha nem is azon a hétköznapi szinten, amire számítanánk.)

A múltban, Kínában játszódó történetszál – amit a fikció szerint a mai történet egyik szereplője írt – Giuseppe Castiglione (1688-1766) jezsuita szerzetes és „kínai festőművész” életével, mindennapjaival és gondolataival foglakozik, s mert létező személyről van szó, ezért bemutatja azt is, mit tudott hasznosítani az Európából hozott látásmódjából, s ezt miként járta át az, ami Kínában rárakódott. A könyv első felében egyértelműen ez a szál tűnik dominánsnak (érdekesebbnek), de – talán ezt sejti és érzi az Olvasó – a regény súlypontja a történet során változik. Castiglione azért is érdekes, mert a jezsuiták – korukat megelőzve, a katolikusok többségének véleményétől eltérően – az inkulturációval próbálkoztak. (Javarészt erről szól, ebben az időszakban játszódik egy másik kontinensen az 1986-os Misszió című film is Robert De Niro főszereplésével.) Undinė Radzevičiūtė érzékletesen ábrázolja a jezsuita szerzetes hétköznapjait, problémáit és félelmeit is:

„Castiglionénak állandóan látomásai vannak: szörnyű körülmények közötti halál, kínai díszletek.
Castiglione elképzeli saját magát.
Elképzeli, ahogy összeesett, az oldalán fekszik, arccal az épp felsöpört padlón.
És a fülében egy kínai méregbe mártott tű.
És azt senki nem veszi észre.
Látja saját testét, teleszórva kék festékporral.
Mégiscsak jobb lenne.
Ha a festék sárga vagy piros lenne, gondolja Castiglione.
Jobban látszana a ruhája kék selymén.
A Császár ajándéka.”
[] Castiglione sokat gondol a halálra.
Még ha tragikus lesz is, szeretne szépen meghalni.
És emiatt szégyelli magát.”

A másik, napjaink Vilniusában játszódó történet sokkal közelebb áll(hat) az Olvasóhoz, könnyebben „dekódolható”, és ráadásul – sokáig tartó statikusságával együtt – végtelenül szórakoztató: a magunkra ismerés élményét adja. Négy nő él együtt a vilniusi „Chinatown” közepén, három generáció. Amigorena nagymama, a mindent gyanakodva figyelő, rosszindulatú, de szeretnivaló vénasszony mintapéldánya – akit ráadásul le akarnak szoktatni a dohányzásról, Nora mama, aki középkorú létére akar „nagyon mai” lenni, és a két fiatal Sasa és Miki, akik próbálnak élni az adott keretek között. A történetnek ez a vonala javarész párbeszédekből épül fel, olyan beszélgetésekből, melyekben a szereplők szükségszerűen elbeszélnek egymás mellett. Mintha a gondolatok és mondanivalók nem találkozhatnának egymással… de azért hosszú távon mégis! Akkor is, ha közben megszűnik és széthullik ez a borzasztó és biztonságos világ. Amigorena nagymama – a nagymamáknak ez a sorsa – meghal, Nora mama elindul felfedezni a világot és bepótolni azt, amit korábban elmulasztott…

…a többiek sorsát, és Castiglione történetét pedig fejtse meg az Olvasó magának, hiszen Undinė Radzevičiūtė regényének igazi ereje az apró finomságokban rejlik.

A legkitartóbb hal képes sárkánnyá változni?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top