Modern Rómeó és Júlia-történetet ábrázol Julia Langhof LOMO – Egy blogger élete című filmje, amelyben a Shakespeare-darab családjai közötti régi ellentétek helyett az új média váltja ki a drámai konfliktust. A közösségi médiás világban is meg kell tanulnunk kommunikálni egymással – mondta a rendezőnő a Titanic Filmfesztiválon vetített versenyfilmjéről.
A LOMO – Egy blogger életének főszereplője az érettségi előtt álló Karl (Jonas Dassler), aki blogjában számol be mindennapjairól követőinek. Privát videóival provokálja környezetét, szüleit, de látszólag semmi sem köti le a figyelmét mindaddig, míg bele nem szeret Doróba (Lucie Hollmann), egy osztálytársába. Doro viszont, bár tetszik neki Karl, meghátrál a komoly kapcsolat elől, féltékennyé teszi a fiút, aki durva válaszként kiszolgáltatja a netes közösségnek: feltölti az első együttlétükről készült videót. Ez pedig súlyos következményekkel jár saját családjának és Doro családjának életére nézve. Karl egyre sodróbb örvénybe kerül, és ebben nagy szerepet játszik blogos közönsége, amely átveszi az irányítást élete felett.
„A szerelmi történet azért volt fontos nekünk, mert a főszereplő az élet értelmét keresi, de valójában sehol sem találja, és számára úgy tűnik, hogy mások sem találták meg. Amikor azonban szerelmes lesz, ez szinte felvillanyozza, és teljesen átadja magát ennek az érzésnek. A váratlan visszautasítást nagy csapásként éli meg, mert életében először vállalt fel valamit teljes szívéből, és mégsem működött”
– fejtette ki a történettel kapcsolatban Julia Langhof.
Az is fontos volt, hogy bemutassák Karl környezetét, a családját, a barátait, mindazokat, akik részesei életének és részesei a problémának is, amivel küzd.
„Valójában véletlen, hogy ez a történet egy modern Rómeó és Júlia-történetté változott, a munka során alakult így. Ám amikor ráébredtünk, akkor már tudatosan használtuk ezt a motívumot, és idéztünk olyan dolgokat Shakespeare-től, mint például a csalogány éneke abban a jelentben, amikor Karl és Doro együtt ébrednek”.
A film előkészítése kilenc éve kezdődött, akkoriban még nem volt ennyire része az életnek a közösségi média. Ez a szál ezért csak a későbbiekben erősödött fel a történetben.
„Részt vettem akkoriban Tarr Béla egy szemináriumán, ahol egy lehetetlennek tűnő feladatot kaptunk, hogy három hónap alatt forgassuk le az Odüsszeiát. Ekkor merült fel, hogy helyezzük a hősöket modern környezetbe, azt vizsgáljuk, hogy mit mond a történet mai szemmel, és kerüljön bele az internetes világ”
– mesélte.
Karl a film végén az örvény mélyére kerül, ahonnan csak felfelé vezethet az útja. Szembesül a saját felelősségével, és le kell vonnia a konzekvenciákat, amelyekkel korábban nem számolt, mert egyszerűen senki sem tudatosította benne.
„A történet szereplőinek meg kell tanulnia kommunikálni egymással, nem ítélkezni, hanem megbeszélni dolgokat”
– mondta Julia Langhof.
A rendezőnő elmondta, hogy fent van ugyan a Facebookon, de főleg a munka miatt használja, és örül neki, hogy személyes okok nem kényszerítik rá.
Arról is beszélt, hogy Németországban filmet forgatni elég könnyű más országokhoz képest, de még így is nagyon komoly vállalkozás. New Yorkban színészképzésre járt, mielőtt Berlinben filmrendezést tanult volna. A német tanulmányai azonban – mint mondta – felkészítették a piaci körülményekre is.
„Ez a debütáló filmem, amivel jó tapasztalataim voltak. Most fesztiválokon mutatják be, aztán júliustól a német mozikban is. Most már a második filmemen dolgozom, ami szintén társadalmi kérdéseket vizsgál. Egy törvényszéki pszichiátrián játszódik, ahol elmebeteg és drogfüggő páciensek vannak, akik valamilyen bűncselekményt követtek el. A film a zárt és nyitott társadalommal, a nyitott társadalommal kapcsolatos félelmeinkkel foglalkozik”.
A rendezőnő arra is kitért, hogy női filmesként szakmájában nem tapasztalt semmiféle megkülönböztetést, nem érzi úgy, hogy több nehézséggel kellene szembenéznie.
„Németországban is fontos téma ez, úgy látom, nagyon sok minden változik, az új generáció sok mindent átformál”
– mondta végül Julia Langhof.
