+ Irodalom

Mezítláb a vonaton

Carolina Schutti

Carolina Schutti regénye klasszikusan vonaton olvasós könyv. A töredezett elbeszélés rövid fejezetei, a kihagyó és visszatérő emlékezet játéka mellé leginkább az időnkénti vonatablakon kibámuláshoz passzol, hogy aztán az ember visszatérjen a szöveghez, mikor már a szeme eléggé elfárad a szeme előtt suhanó fáktól.

Fotó: Hedi Neuerer

Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben. Noran Libro, 2018. Fordította: Győri Hanna

Az Európa női szemmel című sorozat részeként jelenik meg Carolina Schutti regénye, a Mezítláb a selymes fűben. Az Innsbruckban született osztrák írónő ezért a könyvéért 2015-ben nyerte el az Európa Unio Irodalmi Díját, a sorozat korábbi köteteiről pedig már többször is írtunk (Rosa Liksom Örkényt juttatta eszünkbe, Hatice Meryem regényében a török nyomornegyedekbe nyerhettünk bepillantást, Ida Hegazi Høyer egy pszicho-thrillert ajándékozott a magyar olvasóknak, Dora Csehova kötetét pedig távolsági buszos utakhoz ajánlottuk).

Ha már az utazáshoz ajánlottuk a sorozat egyik kötetét, akkor nehéz megkerülni azt a tényt, hogy Carolina Schutti regénye klasszikusan vonaton olvasós könyv. A töredezett elbeszélés rövid fejezetei, a kihagyó és visszatérő emlékezet játéka mellé leginkább az időnkénti vonatablakon kibámuláshoz passzol, hogy aztán az ember visszatérjen a szöveghez, mikor már a szeme eléggé elfárad az előtte suhanó fáktól.

Már Schutti regényének a címe is sokat sejtet és a nyitó elmélkedésben is a gyerekkortól és a matrjoska-babáktól indulunk, ami előrevetíti az egész regény hangulatát. Szó sincs azonban túlidealizált gyerekkorról, a korán árván maradt főhősünket, Maját valami kozmikus magány veszi körül, aminek enyhítésére a hasonlóan elszigetelt emberek társaságát keresi és találja.

Carolina Schutti könyvébe itt olvashatsz bele!

Ez a magány valahogyan állandóságot jelent a főhős életében, hiába jutunk el Maja gyermekkorától saját anyaságáig, hiába veszik körül új emberek a városban, ahova elköltözik, valami menthetetlenül hiányzik – és ennek egyik forrása kétségtelenül saját anyjának fájó hiánya, akiről konkrét emlékei alig vannak, viszont Maja meg-meglóduló fantáziáiban annál inkább előkerül. A regény néhol szentimentálisnak tűnik, de az elbeszélői szemszög folyamatos változása és hangneme mégis valami szenvtelenséghez köt minket az ilyen passzusok ellenére is:

Hagyom, hogy a vonat elringasson, és elképzelek egy lehetséges gyerekkort, egy gyerekkort, ami megtörténhetett volna, egy nagyanya emlékét, aki várja, hogy megérkezzünk az anyámmal, a kerítésnél áll már órák óta, órák óta mindennel készen vár. A konyhaasztalon sötétkék zománcos lábos teli mandulás keksszel, borscs fő a tűzhelyen, a kamrában sós uborka, szárított gomba, krumpli, hagyma, házi kenyér.

A regényből nem derül ki, hogy Maja melyik országban él. Majáról annyit tudunk meg, hogy vannak belarusz felmenői és akár tudhatna lengyelül is, de már elfelejtett. A regény darabjaira hullott világához jól passzol ez a homály, ahogyan az is, hogy a faluból városba költöző Maja életének nemcsak a helyszínei homályosak, hanem az epizódok között eltelt időtartamokra is csak következtetni tudunk.

A Mezítláb a selymes fűben alig több mint 100 oldala, gazdagon megírt szövege és melankóliája tényleg egy vonatúthoz ajánlható a leginkább. Egy Budapest-Szeged alatt bőven ki lehet olvasni, de érdemes visszafele újra magunkkal vinni a könyvet, hogy második átfutásra jobban összeálljanak Maja életének mozaikjai.

A Noran Libro kiadó Európa női szemmel című sorozatának legújabb köteteinek szerzőivel Bán Zsófia beszélget, közreműködik Szabó T. Anna 2018. április 21-én, szombaton délután fél 3-kor a könyvfesztiválon, a Supka Géza teremben.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top