Rita Ackerman ▪ AES+F ▪ Monika Baer ▪ Žarko Bašeski ▪ Berszán Zsolt ▪ Birkás Ákos ▪ Tim Eitel ▪ Elena Kovylina ▪ Erik van Lieshout ▪ Joana Malinovska ▪ Angela Markul ▪ Mohau Modisakeng ▪ Nádas Péter ▪ Yoko Ono ▪ Daniel Richter ▪ Kamen Stoyanov ▪ Szűcs Attila ▪ Vincze Ottó és sokan mások
„Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt”
(Teremtés Könyve, 8-10)
A kert (görögül: paradeiszosz) hagyományosan a Paradicsom szimbóluma. A Biblia szerint az eredendő bűn következtében, az első emberpár kiűzetésével alapvetően sérült a teremtés harmóniája: az elveszett Éden csupán az emberi vágy örök tárgyaként maradt fenn. Az ember újra és újra kísérletet tesz természet és társadalom teljes körű összehangolására, oly módon, hogy kerteket hoz létre. A kert egyszerre természetes és mesterséges – egyfajta mesterségesen teremtett természet.
A kert sokat elmond arról, hogy tervezői, művelői miképpen viszonyulnak a világmindenséghez. A kínai és a japán kert mikrokozmosza, a Korán tagolása nyomán nyolc részre osztott arab kertek, az optikai elvek szerint szerveződő francia kertek vagy éppen az angol kertek hatalmas pázsitokhoz kapcsolódó szabálytalan formájú labirintusai mind-mind erről a viszonyról tanúskodnak.
A kert menedék, ahová a rohanó világban vissza lehet vonulni. A szerelem, az érzékiség, a szépség helye. Az értelmes munka helyszíne, hiszen a növények ültetése, gondozása minden esetben tényleges eredményt hoz. Az ókori keleti kultúrák óta minden nagy történelmi korszaknak megvolt a maga kerttípusa. Alighanem a modernitás az első olyan kor, amelyhez nem társítható karakteres kert.
Az Art Capital központi témája idén a modern ember természethez való viszonya, az elveszett Paradicsom utáni vágy: a kert ideája. Az itt bemutatott művek többsége számára fontos viszonyítási pont a bibliai Paradicsom meghatározó eleme, az áramló folyó, a megtermékenyítő víz. A természet, melyet a föld elkötelezett, kitartó művelésével lakóhelyünk szerves részévé teszünk, az általunk megteremtett szabadság jelképe is – a projektek ilyen módon kapcsolódnak az éppen fél évszázaddal ezelőtt elindított Szentendrei Szabadtéri Tárlat örökségéhez, amelynek alapja a mindenkori hatalommal dacoló művészet autonómiája.
Tematikus kiállítások, filmvetítések, irodalmi estek, különleges színházi előadások és koncertek várják a közönséget Szentendrén, az országhatárokon átívelő régió legnagyobb képzőművészeti fesztiválján. Az alkalmi művészeti kertek és az időszaki tárlatok a programok után is látogathatóak – egészen őszig.
