(Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg, Noran Libro kiadó, 2018., Európa női szemmel sorozat)
Van annak három és fél éve is, hogy utoljára olvastam pszichothrillert. Akkor is csak véletlenül tettem ezt, a fülszöveg ugyanis ártatlan történelmi regényt ígért. Na, hát ebből az „ártatlanságból” valami olyasmi lett, hogy napokig folyamatosan rettegtem attól, hogy figyelnek, a folyosói vécét használó szomszéd bácsi minden éjszakai rezdülésétől frászt kaptam, és még a házinénit is felhívtam, hogy szerelhetek-e plusz függönyt az ablakra. (Ezt végül sosem tettem meg, mert időközben szerencsésen elmúlt a regény hatása.)
Most viszont olyan könyvet vettem a kezembe, amelyre már tényleg pszichothrillerként utal a fülszövege. Részben egészséges mazochizmusból, részben mert így azért volt lehetőségem felkészülni arra, hogy mi vár rám. Nos, bizonyos szempontból tényleg azt kaptam, amit vártam, de közben valami egészen mást is. Ida Hegazi Høyer norvég írónő Bocsáss meg című regényéről beszélek, amely 2015-ben EU-díjat nyert, és magyarul idén jelenik meg a Noran Libro kiadó gondozásában.
Ida Hegazi Høyer. Fotó: Svein Finneide
Már-már közhelyes, hogy a vérfagyasztó krimik, thrillerek, a modern legyekurák és baltásgyilkolósok napjainkban leginkább Skandináviából érkeznek. Mert hát ott hideg van, néha hónapokig fel sem jön a Nap, elmagányosodnak az emberek, rengeteg az alkoholista és a depressziós, bűnöznek, bűnhődnek, belehalnak. A Bocsáss meg ebből a közegből táplálkozik, akár még a krimi műfajába is be lehetne szuszakolni, hiszen van benne nyomozás, gyomorszorító feszültség és feltáruló titok. De nincs detektív és rendőr, törvénysértés és igazságszolgáltatás. A történet narrátora „csak” egy lány, azazhogy inkább egy kiábrándult, megkeseredett nő, aki lányságára, a húsz és huszonkét éves kora közötti időszakra emlékezik. Az E/2-ben mesélt történet címzettje pedig (természetesen?) egy férfi, akinek az illető ezeket a legszebbnek mondott ifjú éveit ajándékozta.
A regény első fele tulajdonképpen ennek a párkapcsolatnak a kezdetéről és fejlődéséről szól. Ez egy nagyon erősen megírt rész, aminek csak úgy faltam a sorait – habár közben kifejezetten rosszul éreztem magam, de hát ez volt az írói szándék, és ez maradéktalanul teljesült is. Hogy mi volt a rosszullét oka? Nem is az, hogy baljós és sötét a szituáció. Hanem hogy HITELESEN az. Sok ilyen lányt ismerek a való életben, és jó pár „olyan csodálatos ez a férfi, megtaláltam a másik felemet” típusú történetet hallottam már. Még az a jobb eset, ha csak egy sima szerelmi csalódás lesz a vége, de van, amikor ennél sokkal szörnyűbb dolgok történnek (hadd ne részletezzem, ott vannak a NANE statisztikái, ha valakit érdekel, most úgyis a regényről van itt szó). Vagy ha irodalmi példát kellene hoznom, akkor talán a Jó reggelt, búbánat! stílusára emlékeztet ez az elbeszélő.
Szóval, ott van ez a szerencsétlen, naiv lány, aki bármelyik közeli barátnőm lehetne, és akinek úgy beleordítanék az arcába, hogy ébredjen már fel, nem normális, ahogy élnek, ahogy ehhez a pasashoz hozzááll, ahogy az egész kis formálódó személyiségét egy kapcsolaton belül határozza meg… De szerencsére előbb-utóbb a főhősnő elkezd magától is megérni, és egyre több dolog válik neki gyanússá. Nyomozni kezd vőlegénye múltja és viselt dolgai iránt, ami egy feszültséggel teli, letehetetlenül izgalmas jelenetben csúcsosodik ki. Itt pláne nem lehet csak úgy félbehagyni a könyvet.
Felróhatnám a regény negatívumául, hogy innentől az írónő már nem tudja hová fokozni a cselekményt, és a vége kicsit leül, önismétlő lesz, kiszámítható. De azért hadd tegyem hozzá, hogy az én idegeimnek (lásd első bekezdés) ez inkább pozitívum volt. A krimi-thriller átalakult egy tragikus szerelmes regénnyé, amely engedte, hogy érzelmileg feldolgozzam az információkat, és elfogadjam az elkerülhetetlenül tragikus véget, amely egyébként már az első fejezet ismeretében is borítékolható volt.
Tehát röviden összefoglalva: ez egy nagyon jól megírt, életszerű szöveg, amelyet egyaránt olvashatunk szomorú végű szerelmi történetnek és hátborzongató pszichothrillernek. A két műfaj ügyes keveredése és a vége felé az előbbi túlsúlya azonban azt is garantálja, hogy még a gyengébb idegzetű olvasók sem fognak tőle rosszat álmodni.
- (Aki pedig szívesen hallgat háttérzenét olvasás közben, annak ezt ajánlom hozzá, egy örök kedvenc és „véletlenül” szintén skandináv albumról: https://www.youtube.com/watch?v=1HnOFwqpLRQ )
- A könyvből itt olvashatsz részletet, és ha találkozni szeretnél a szerzővel, azt is megteheted, mert:
- Noran Libro kiadó Európa női szemmel című sorozat legújabb köteteinek szerzőivel Bán Zsófia beszélget, közreműködik Szabó T. Anna 2018. április 21-én, szombaton délután fél 3-kor a könyvfesztiválon, a Supka Géza teremben.
