Három svéd író nem vesz részt többé az irodalmi Nobel-díjat odaítélő testület munkájában, tiltakozásul az akadémián belüli molesztálási botrány kezelési módja miatt.
A három író, Peter Englund, Klas Ostergren és Kjell Espmark külön-külön, három különböző svéd napilapban jelentette be távolmaradását a 18 tagú testület tevékenységétől. Mivel a Svéd Akadémia tagsága életre szóló, a testületből hivatalosan nem lehet kilépni.
Englund, az akadémia volt vezetője azt írta az Aftonbladet című lapban:
„Olyan döntések születtek, amelyekkel nem érthetek egyet, ezért úgy döntöttem, hogy nem veszek részt többé a Svéd Akadémia munkájában”.
Kjell Espmark nyilvánosan csak annyit mondott, hogy osztja Englund véleményét. Klas Ostergren annyit tett hozzá, hogy szerinte az akadémia nem tartja be saját szabályait.
Az akadémia egyik tagjának, Katarina Frostensonnak az egész testülettel közeli kapcsolatot ápoló férjét 18 nő vádolta meg szexuális zaklatással és visszaéléssel.
Naplóbejegyzésekkel, e-mailekkel és szemtanúk beszámolójával támasztották alá, hogy a férfi szexuálisan molesztálta, zaklatta őket, erőszakoskodott velük, majd befolyásos kapcsolataira hivatkozva hallgattatta el őket.
Az akadémia novemberben egy ügyvédi irodát bízott meg a vádak kivizsgálásával, a vizsgálat eredményének nyilvánosságra hozatala a jövő hét végére várható.
Anders Olsson, az akadémia egyik tagja szerint a hármak meglepő és elszomorító lépését az indokolhatja, hogy a legutóbbi testületi ülésen nem kapta meg a kétharmados támogatást az az indítvány, hogy zárják ki a zaklatással vádolt férfi feleségét, Frostensont.
A Svéd Akadémia jelenlegi vezetője, Sara Danius azt mondta a Svenska Dagbladet című lapnak, hogy szomorú a hármak távozása miatt, de megérti az érveiket. Megvizsgálják, hogy a jövőben lehetővé tegyék-e a tagoknak a testületből való formális távozást.
A Svéd Akadémiát 1786-ban III. Gusztáv svéd király alapította, 1901 óta az akadémia ítéli oda az irodalmi Nobel-díjakat.
Ugyan mi vártatok a csúcs szervezetüktől?
Befolyásoló, ösztön, kriticizmus, faji és egyéni önzés, faji önérzet, faji állhatatosság, bujaság, sikerimádat, SZÉGYENTELENSÉG, erkölcsi érzék hiánya, szívós akarat.” Kiss Sándor: zsidó fajiság 1943