Április 19. | 19.30, Zeneakadémia – Nagyterem, NATALIE DESSAY (ének) ÉS PHILIPPE CASSARD (zongora) KONCERTJE, Mozart, Schubert, Pfitzner, Chausson, Bizet, Debussy és Gounod művei
EGY CSIPETNYI DEKADENCIA
Lenyűgöző koloratúrkészséggel megáldott díva, a legnehezebb Mozart-áriák és bel canto operaszerepek hiteles előadója, akinek lába előtt hever a világ… Látszólag mi sem áll távolabb attól az énekesnőtől, aki a legegyszerűbb vokális műfaj, a dal tolmácsolójaként készül budapesti bemutatkozására.
Pedig nincs tévedés: a kettő egy és ugyanaz a személy, az operaszínpadtól immár visszavonult, de koncerteken továbbra is fellépő Natalie Dessay, akiért 2013-as operai búcsúját megelőzően ölre mentek az operaigazgatók – s aki azelőtt sem kényeztette el a világot sűrű fellépéseivel. Dessay mindig tudatos művész volt: ritkán vállalt fellépéseket, hogy azokon a maximumot tudja nyújtani – s ezt a vállalását teljesítette is.
Hosszú időn át egyeduralkodó volt a koloratúrszoprán-repertoár koronáját jelentő Éj királynőjeként A varázsfuvolában, a kedvéért vették elő évtizedes feledés után a francia opera egyik gyöngyszemét, Delibes Lakméját, s az obligát bel canto szólamokat követően (melyek között feltétlen említést érdemel Donizetti franciásított Lammermoori Luciája) egészen Verdi Traviatájáig jutott. Ám egyoldalú képet festenénk Dessay művészetéről, ha csak a csillogó primadonnát látnánk benne: Debussy bánatos-melankolikus Mélisande-ja éppúgy nagy szerepei közé tartozott, mint a korábban felsoroltak – pedig e pasztellszínekkel festett, majdnem végig visszafogott hang- vételű szerepnél mi sem áll távolabb a koloratúrkirálynőségtől.
EGY LEBILINCSELŐ PÁLYA LEGSZEBB PILLANATAI
Natalie Dessay diszkográfiája olyan gazdag, hogy csak szubjektív módon lehet válogatni belőle. Képzeletbeli listánk első helyére a William Christie-vel rögzített Varázsfuvolát tesszük: emblematikus szerep, emblematikus tolmácsolásban. A másik végletet képviseli az Entre elle et lui című válogatás Michel Legrand sanzonjaiból, melyet korunk neves francia operaénekesei rögzítettek. S végül az operai pályafutást keretbe foglaló három Händel- lemez: az Alcina, ismét William Christie vezényletével, majd egy kantátalemez és a Julius Caesar Egyiptomban Emmanuelle Haïm vezényletével – utóbbit az általa vezetett Le Concert d’Astrée nevű régizene-együttessel szintén a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégei közt köszönthetjük idén.
Hogy mi Dessay titka? Hogy egyéniségének mely vonásával tudta és tudja egységbe fogni az egymástól oly távoli stílusokat, szerepeket? Nos, az a cseppnyi dekadencia, amit a nagyvilág előszeretettel tart francia nemzeti jellemzőnek, minden bizonnyal szerepet játszik benne. Legújabb vállalkozásának, a hanghordozón is megjelent Schubert-dalprogramjának is ez adja a savát-borsát: a jellegzetes bécsies ízek mellett vagy helyett más nézőpontból tekinthetünk az ismert és kevésbé ismert dalokra – az otthonosság érzését izgalmas kaland váltja fel, első osztályú idegenvezetővel.
„… akiért 2013-as operai búcsúját megelőzően ölre mentek az operaigazgatók.”
Dessay első magyarországi fellépésén népszerű operaáriák keretezik az elmélyültséget igénylő, Schubert mellett Pfitzner, Chausson, Bizet és Debussy dalaiból összeállított, változatos programot, amelynek tolmácsolásában Philippe Cassard zongorista lesz segítségére.
Bóka Gábor
A cikk eredetileg a BTF Magazinban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál kiadványában jelent meg. A magazin teljes anyaga itt olvasható.
