Ma este hallhatjuk a zongoristát, aki szovjet állampolgárból lett izraeli-amerikaivá

Április 6. | 19.30, Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, YEFIM BRONFMAN (zongora) ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK, Beethoven, Bartók és Stravinsky művei,Vezényel: Andrés Orozco-Estrada

EGY ÖNTUDATOS ZENEKAR

Ennél színgazdagabb példát aligha találnánk a zene kultúrák felettiségére: Kolumbia, Üzbegisztán és Ausztria találkozik Budapesten Beethoven, Bartók és Stravinsky jegyében. Egy számunkra oly kedves zenekar érkezik Budapestre Andrés Orozco-Estrada vezényletével, Yefim Bronfman zongoraművész közreműködésével, amely egykoron évtizedekig nem léphetett fel a magyar fővárosban. A Bécsi Filharmonikusok április 6-án koncerteznek a Müpában.

Az osztrák főváros 1842-ben alapított, legendás zenekaráról sok mindent el szoktunk mondani: hogy szoros szimbiózisban él a Bécsi Állami Opera szimfonikus együttesével; hogy a leghitelesebb bécsi zenei hagyományok nagy múltú és fényes jelenű letéteményese; hogy Bruno Waltertől Bernsteinig és Furtwänglertől Carlos Kleiberig minden idők legnagyobb karmesterei vezényelték – no meg azt is, hogy bár nagyon közel van hozzánk, a Kádár-korszakban évtizedeken át nem hallhattuk. Az utóbbi időkben ez örömtelien megváltozott: a Müpa és a Bécsi Filharmonikusok termékeny együttműködése révén a zenekar immár rendszeres vendég a Komor Marcell utcában, a legváltozatosabb műsorokkal.

Amiről kevesebbet beszélünk: a zenekar büszke, önrendelkező létformája. A Bécsi Filharmonikusok nem főzeneigazgatói rendszerben dolgoznak, vezető tisztségviselőiket maguk közül választják meg, s így mindenről közösen határozva, demokratikus módon működnek. Ez azt is jelenti, hogy a zenekar dönti el, kit hívjanak meg vezényelni. Így aztán ha egy karmester a Bécsi Filharmonikusokat vezényelheti, az fokozottan a megmérettetés helyzete – és persze hatalmasat lendíthet egy fiatal dirigens karrierjén, ha a Bécsiekkel léphet fel, mint most Andrés Orozco-Estrada (1977), a kolumbiai Medellín szülötte. Igaz, ő immár két évtizede „tiszteletbeli bécsinek” számít, hiszen itt végezte felsőfokú zenei tanul- mányait, és azóta is erős szálak kötik az osztrák zenekarok- hoz, Bécs, Graz, Klosterneuburg zeneéletéhez – miközben persze a világ számos más pontján is megfordul, Londontól Baszkföldön át Houstonig.

A koncert szólistája, a taskenti születésű, szovjet állampolgárból izraeli–amerikaivá lett Yefim Bronfman korunk egyik legvirtuózabb zongoristája, különleges állóképességgel. Most is két nehéz művet játszik: Beethoven 3. (c-moll) zongoraversenyének azért örülhetünk, mert általa egy olyan mű is a programba került, amely a bécsi klasszikus hagyományokat képviseli, Bartók 2. zongoraversenyének pedig azért, mert ebben Bronfman azon a területen mutathatja meg tudását, amelyben a leginkább otthonosnak tartják: a 20. századi repertoár legnehezebb darabjaiban. Hozzátehetjük: Bronfman a három Bartók-zongoraverseny lemezfelvételéért 1997-ben Grammy-díjat kapott.

„… mindenről közösen határozva, demokratikus módon működnek.”

A műsor befejező száma, Stravinsky Petruskája igazi jutalomjáték mind a zenekar, mind a karmester számára, virtuóz szólókkal, tűzijátékszerűen sziporkázó hangszereléssel, az orosz hagyomány és a születő modern stílus határvidékén egyensúlyozó mű rendkívüli karaktergazdagságával.

Csengery Kristóf

A cikk eredetileg a BTF Magazinban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál kiadványában jelent meg. A magazin teljes anyaga itt olvasható.