Oravecz Imre: Ókontri / A rög gyermekei III. – Magvető Kiadó, 2018 – 464 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-1436-64-8
Oravecz Imre regénytrilógiájának harmadik kötete, az Ókontri, visszavezeti a családot, a család egy részét Magyarországra, oda, ahonnan az Árvai család az első kötetben elindult: Szajlára. Ebbe a Recskhez közeli faluba, ahol a szerző maga is él és alkot. A három kötet A rög gyermekei összefoglaló cím alatt majdnem száz év történetét dolgozza – összesen 1500 oldalnyi – regénnyé, úgy, hogy plasztikus, sokszor részletekbe menő képet rajzol a családról, és közben társadalomtörténetileg is értékes anyagot ad az őket körülvevő világ(ok)ról. Néhol, a történet bizonyos részein megrendítő részletességgel dolgozik, máshol pedig szinte suhan, húzza magával az olvasót, hogy megint meglassuljon, amikor valami érdekeset akar mutatni.
A regény egészen elképesztő pontossággal ragadja meg azt, ami egy történet „ízét, zamatát és súlyát” adja, s nem riad vissza a nehéznek tűnő feladatoktól sem. Ennek köszönhető, hogy a történet nem valami valóságtól elrugaszkodó steril játék, hanem valódi téttel bír, s rögzíti, hogy a létezés legfontosabb mozgatórugója a történet szereplői számára (is) megismerhetetlen. Játékszerekként sodródunk mindannyian, s miközben a legjobb döntéseket próbáljuk felelősségteljesen meghozni, azonközben nincs, nem is lehet rálátásunk az általunk mérlegelt körülmények „összegére”.
Az Ókontri nagyjából ötöde Amerikában játszódik, ahol az Árvai/Arvai család megtelepedett. A történet középpontjában Steve áll, aki már alig tud magyarul, s minden ismeretét – a Magyarországra vonatkozókat is –, szociális készségét, a társadalmi normákról és az együttélés módozatairól szerzett tudását abban a nekünk távoli országban szerezte. Sok esemény együttállására – a felesége lelép, a munkahelye megszűnik, az apjával rivalizálva kell dolgoznia farmjukon – van szükség ahhoz, hogy eldöntse, megpróbál visszatelepedni Európába, Magyarországra, az óhazába. Hiszen a szüleinek földjei vannak Szajlán…
A harmincas évek második felében kezdődő – és 1956-ig tartó – történet Steve Árvai szempontjából valódi szenvedéstörténet. Ezért is fontos, hogy az elején megismerkedhetünk a döntés hátterével. Egyrészt, kiderül, hogy nem egy hirtelen jött, végiggondolatlan hebehurgyaság eredménye a magyarországi utazás, másrészt megismerhetjük az ottani viszonyokat, melykehez képest az Ókonri-ban szerzett tapasztalatok még kontrasztosabbak.
Oravecz Imre regényében jelen van családjának tapasztalata, sőt, a saját tapasztalata is. Ő maga is többször megélte az elmenetelt és a visszatérést. Egy Győrffy Ákos által készített interjúban így mesél erről:
„Kétszer mentem el úgy, hogy nem jövök vissza, aztán mégis visszajöttem. Az elmeneteleket és a visszajöveteleket sosem lehet teljesen igazolni. Nem lehet azt sem mondani, hogy helyes vagy helytelen döntések voltak. Annyira abszurd dolog, ha az embernek el kell mennie onnan, ahol van, ahol bele van gyökerezve mindenbe. Aztán meg hiába tér vissza valaki öt vagy tíz év múlva, már nem ugyanaz az ember jön vissza. A létezés játékszerei vagyunk, kénye kedve alakít minket.”
Márpedig, ha az író ilyen tapasztalatokkal rendelkezik, akkor mennyivel erősebben hathat mindez a hősére, aki úgy ismeri az Ókonri-t, hogy nem ismeri… s mégis veszi a bátorságot, hogy kitörve abból, amiben addig élt, áttelepüljön valahová, ahová nem is saját emlékei kötik. Lehet ezt visszatérésnek nevezni?
„– Nem érti! Na, hallják ezt? – fordult a többi utas felé. – Nem ért magyarul! Elmegy Amerikába, visszajön, és már nem tud magyarul rendesen! Nem furcsa ez? Hogy mit mondok? Azt mondom, hogy csalsz, mert nagyképű vagy, mert felvágsz. Érted te ezt, csak megjátszod magad. Ismerlek benneteket, ismerem a fajtádat. Mind így csináltok, mikor látogatóba jöttök, adjátok az amerikait, aztán közben magyarok vagytok. Más is volt már Amerikában, én is. Mi az? Mért vagy olyan nagyra vele?
– Mi? Mit csinálok én? – kérdezi Steve most már idegesen, mert noha sok szót nem értett, de kapiskálta, hogy az egyenruhás csúnyákat mond róla, sértegeti.” (*)
S lehet-e ilyen alapokról belehelyezkedni egy olyan világba, mely teljesen már rendszer szerint működik? Steve már a határőr ellenséges viselkedésén(*) és a Budapesti vámvizsgálat során – ahol W. H. Chamberlain Soviet Russia című könyve miatt kerül gyanúba – megszerezheti a kezdeti tapasztalatokat… innen talán még visszafordulhatna, s vihetné magával fiát, vissza, Amerikába, a jól ismert és az Ókontri-nál sokkal biztonságosabb, érthetőbb és kiszámíthatóbb, kevésbé sáros Újhazába.
Bár jelen állás szerint az Ókontri A rög gyermekei-trilógia zárókötete, mégsem gondolnám, hogy a történet véget ért 1956-ban, a magyar-osztrák határ túlsó oldalán.
