Simon McBurney színész, író, rendező üzenetét olvassák fel az idei színházi világnapon, március 27-én, kedden az előadások előtt a magyar színházakban is. Az ünnep alkalmából a MASZK Országos Színészegyesület szakmai díjakat ad át.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain. A Nemzetközi Színházi Intézet az idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból öt földrész öt alkotóját kérték fel a színházi világnapi üzenet megfogalmazására. Az idei színházi világnap európai képviselője Simon McBurney színész, író, rendező.
Simon McBurney 1983-ben alapította meg Londonban a világhírűvé vált Théatre de complicitét, amely 1994-ben a Krokodil utca című produkciójával vendégszerepelt Budapesten.
A művész üzenetében felidézi, hogy 1963-ban, amikor az atomháború fenyegetése súlyosan nehezedett a világra, nagy elődje, Arthur Miller ezt mondta:
„Ha olyan korban kényszerülünk írni, amikor a diplomácia és a politika karja ilyen fájdalmasan rövid és erőtlen, a művészet delikát, ám olykor messzebbre érő ölelésére hárul a feladat, hogy az emberi közösséget összetartsa”.
Majd így folytatja: olyan korban élünk, amikor nehéz tisztán látni. A valótlan állítások nagyobb dózisban áradnak felénk, mint valaha a történelem során vagy a történelem előtti időkben. Bármely „tény” megkérdőjelezhető és akármilyen legenda igényt formálhat a figyelmünkre mint „igazság”. Szól arról is, hogy miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít.
Sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni.
„Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék. Ahol az emberek egybegyűlnek, és azonnal közösséggé formálódnak”
– áll az üzenetben.
Ahol játszók és nézők egybegyűlnek, ott mindig is újrajátszanak olyan történeteket, amelyeket sehol másutt nem lehet elmesélni. Operaházakban, nagyvárosok színházaiban, a menekülőknek menedéket adó táborokban Líbia északi vidékén vagy bármerre a világban.
A világnap alkalmából több színház programokkal várja a közönséget. A József Attila Színházban az Ádámok és Évák Ünnepét rendezik meg ezen a napon: általános és középiskolai színjátszó csoportok kapnak lehetőséget arra, hogy a színházban bemutassák produkcióikat. A miskolci Nemzeti Színház színházbejárással várja az érdeklődőket: a nézők megismerkedhetnek a színház történetével és előadások díszletében nézhetnek körül. A Szegedi Nemzeti Színház Molnár Ferenc három egyfelvonásosának április 6-i bemutatóját megelőzően közönségtalálkozót tart március 27-én.
Erdélyben is megünneplik a színházi világnapot. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban pénteken kezdődött többnapos programsorozat, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata pedig ünnepi rendezvényt tart kedden a helyi Kultúrpalotában: Boros Csaba zeneszerző saját zongoraszerzeményeiből ad elő, Varga Balázs színművész Kovács András Ferenc-verset mond, majd beszélgetés lesz a mecenatúráról, a kultúra támogatási lehetőségeiről.
A MASZK Országos Színészegyesület a színházi világnap alkalmából az idei évben is szakmai díjakat ad át, bár a szokásos gálát egyeztetési problémák miatt idén nem rendezik meg.
A színházi világnap alkalmából a Hevesi Sándor-díjat, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának elismerését is odaítélik.
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
